Főmenü megnyitása

Lef Nosi

albán politikus, publicista, történész

Lef Nosi (Ilbaszan, 1877. április 9.[1] – Kodra e Priftit, Tirana mellett, 1946. február 15.[2]) albán politikus, publicista, történész, néprajzi gyűjtő. Az 1900-as évek végétől az albán nemzeti mozgalom(wd) jeles alakja, Elbasan hazafias egyesületének szervezője, a város első albán nyelvű újságának kiadó-szerkesztője volt. 1912–1914-ben az első albán kormány postaügyi tárcáját vezette. Az albán államiság első évtizedében több ízben volt miniszter (1916, 1918), tagja volt a párizsi békekonferencián részt vevő albán küldöttségnek (1919–1920), majd Elbasan polgármesteri feladatait látta el (1924). Ezt követően másfél évtizedre visszavonult a politikától, és történeti kutatásoknak szentelte életét. A második világháborúban a Nemzeti Front tagjaként ismét politikai szerepet vállalt, a régenstanács tagja lett (1943–1944), amiért a hatalomra került Albán Kommunista Párt hatóságai letartóztatták, majd háborús bűnök vádjával kivégezték.

Lef Nosi
Lef Nosi.JPG
Született 1877. április 9.
Ilbaszan, Oszmán Birodalom
Elhunyt 1946. február 15. (68 évesen)
Kodra e Priftit, Tirana mellett
Állampolgársága albán
Foglalkozása
  • politikus
  • újságíró
  • történész
Halál okagolyó általi halál

Lef Nosi aláírása
Lef Nosi aláírása

ÉletútjaSzerkesztés

Ilbaszan (a mai Elbasan) egyik tehetős, görögkeleti kereskedőcsaládjának sarja volt.[3] Két éven át gyógyszerészetet tanult Athénban, de felsőfokú tanulmányokat nem végzett.[4]

Küzdelem Albánia önállóságáértSzerkesztés

Fiatal korában aktívan részt vett szülővárosa közéletében. 1908-ban hazafias egyesületet szervezett Elbasanban,[5] majd ugyanazon év novemberében részt vett a latin betűs albán ábécé bevezetéséről döntő manasztiri kongresszuson(wd), bár szavazati joggal nem rendelkezett.[6] A következő évben egyik szervezője volt a szülővárosában megrendezett közművelődési kongresszusnak, amelyen a küldöttek egy albán tanítóképző intézet megnyitását határozták el.[7] 1910. március 25-én indította el Elbasan első albán nyelvű újságját, az általa szerkesztett és kiadott, Tomorri című nemzeti érzelmű hetilapot.[8] Ugyancsak 1910 folyamán – a korabeli beszámolók alapján a közösség megelégedésére – átvette az elbasani Tanítóképezde (Shkolla Normale) vezetését.[9] Az év folyamán azonban az oszmán hatóságok lapját betiltották, az iskolát bezáratták, Nosit pedig az anatóliai Bursába száműzték.[10] Egyes források szerint már 1911 áprilisában,[11] mások szerint csak 1912-ben[12] térhetett haza albán földre.

Ezt követően még intenzívebben kapcsolódott be az albánság önállósodási törekvéseibe. Szülővárosa küldötteként jelen volt az Albánia függetlenségét kikiáltó, 1912. november 28-án kezdődő vlorai nemzetgyűlésen, a függetlenségi nyilatkozat aláíróinak egyike volt.[13] A december 4-én megalakult első nemzeti kabinet, a de facto 1914. január 15-éig hivatalban lévő Qemali-kormány postaügyi – teljes címén posta- és távírdaügyi – minisztere,[14], valamint a kormány munkáját segítő szenátus alelnöke lett.[15] Amikor az első világháború során, 1916. január 29-én Elbasant elfoglalta a Bolgár Cárság egyik gyalogosalakulata, majd a polgári igazgatást Amet Zogollinak engedte át, Nosi Zogolli legszűkebb köréhez tartozott. Az 1916. február 18-án Elbasanban felállt, Aqif Elbasani vezette ideiglenes kormány minisztere lett annak április 14-ei feloszlásáig.[16]

A világháború végén Nosi az 1918. december 25-én Durrësban megalakult Përmeti-kormány gazdasági minisztere lett.[17] Nem sokáig töltötte be a posztot, mert 1919–1920-ban a párizsi békekonferencián részt vevő, Luigj Bumçi vezette albán küldöttség tagja volt.[18] 1919–1920-ban a párizsi béketárgyalásokon részt vevő albán küldöttség tagja volt.[19]

Elbasani visszavonultságbanSzerkesztés

Az 1920-as évek pártküzdelmei során a háttérbe húzódott. Az 1924. évi júniusi forradalom után szülővárosa, Elbasan polgármestere lett,[20] de a forradalom 1924. decemberi leverését követően teljesen visszavonult a politikai élettől. 1929-ben Elbasanban telepedett le, ahol egyfelől kereskedelmi tevékenységet végzett, saját üzlete volt, de elsősorban történeti kutatásainak és néprajzi gyűjtéseinek szentelte az idejét.[21] Ezekben az években közeli barátja és gyűjtőútjain társa lett az Elbasanban letelepedett skót antropológus, Margaret Hasluck(wd),[22] akivel a rossz nyelvek szerint gyengéd érzelmek is összefűzték.[23]

Az 1932-ben alapított elbasani közkönyvtár szervezésében is szerepet vállalt, az igazgató mellé rendelt könyvtári bizottság vezetőségi tagja volt.[24] Nosi híres volt könyvszeretetéről, az 1930-as években Midhat Frashërié után az övé volt Albánia második legnagyobb magánkönyvtára, amely Margaret Hasluck kényszerű 1939. áprilisi távozása után további 3 ezer kötettel gyarapodott.[25]

Második világháborús szerepvállalásaSzerkesztés

A második világháborúban, 1943 júniusában Nosi csatlakozott a Nemzeti Fronthoz, és a szervezet vezetőségi tagja lett.[26] Az ország német megszállása után, 1943. október 20-án létrehozott négytagú Régensi Főtanács (Këshilli i Lartë i Regjencës) ortodox felekezetű tagja lett. Bár negyedmagával együtt elutasította a felkérést, a német megszállókat kiszolgáló nemzetgyűlés a régenstanács kijelölt tagjainak tiltakozását figyelmen kívül hagyva szavazta meg őket a tisztségükbe.[27] Miután a németek megkezdték csapataik kivonását az országból és várható volt az Albán Kommunista Párt hatalomátvétele, Nosi 1944 októberében hivataláról lemondott.[28]

KivégzéseSzerkesztés

Az Albán Kommunista Párt már 1943. november 3-án kelt, shpati körlevél néven ismert dokumentumában elítélte, árulóknak és Gestapo-ügynököknek nevezte a régenstanács négy tagját, köztük Nosit.[29] Az 1944. novemberi kommunista hatalomátvételt követően Nosi bujdosni kényszerült. A kommunista hatóságok unokaöccsét, Vasil Nosit kegyetlen kínzásnak vetették alá, forrásban lévő vízbe tették a lábát, aki végül elárulta nagybátyja rejtekhelyét. Nosi már épp szökni próbált Tiranából, amikor 1945. augusztus 8-án letartóztatták.[30] A per, amelyben a régenstanács másik tagjával, Anton Harapival(wd) és az 1943-ban rövid ideig a miniszterelnöki pozíciót betöltő Maliq Bushatival együtt vonták háborús bűnök vádja alá, 1946 februárjában vette kezdetét egy tiranai moziépületben. Nyolc ülésnap után megszületett a halálos ítélet, és 1946. február 15-én a Tirana melletti Pap-dombon (Kodra e Priftit) mindhármukat kivégezték, majd jeltelen sírban elhantolták.[31] Nosi jó barátja, Margaret Hasluck még az eljárás előtt levelet írt az Albán Kommunista Párt főtitkárának, Enver Hoxhának, amelyben Nosi életének megkíméléséért könyörgött. Választ sosem kapott, de a pártvezető a levél apropóján ezt követően mindkettejüket besározva „Nosi szajhájaként” utalt a skót antropológusnőre.[32]

Történészi munkásságaSzerkesztés

 
Nosi szobra szülővárosában, az elbasani várnál

Nosi elbasani visszavonultsága másfél évtizedében megszállottan gyűjtötte a főként Albánia 20. század eleji történetével kapcsolatos eredeti dokumentumokat, de olyan ritkaságok is a tulajdonába kerültek, mint az elbasani ábécé betűivel írt, 18. századi shijoni evangélium-fordítástöredékek.[33] Gyűjtőmunkája eredményeképpen több történeti publikációt írt, de legnevezetesebb munkája az 1912-es albán függetlenség eredeti dokumentumait is közreadó, Dokumenta historike për t’i shërbye historiës tonë kombëtare (’Történeti dokumentumok nemzeti történelmünk szolgálatában’) gyűjtőcímen megjelent kiadványsorozat (Elbasan, 1924–1925).[34] Emellett tekintélyes gyűjteménye volt közép-albániai régészeti leletekből,[35] és gyakran járt népköltészeti-néprajzi gyűjtőúton.[36] Edith Durham elismerően méltatta Nosi folklorisztikai gyűjtéseit, az egyetlen albánnak titulálta, aki igazán megértette a néphagyományban rejlő értékeket.[37]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Elsie 2013 :338.
  2. Elsie 2013 :338.
  3. Csaplár 2010 :340.; Elsie 2013 :338.
  4. Csaplár 2010 :340.; Elsie 2013 :338.
  5. Jacques 2009 :437.
  6.  Historiku i qytetit të Elbasanit (’Elbasan város története’). Bashkia Elbasan (Hozzáférés: 2018. szept. 6.)
  7. Elsie 1995 :7.; Elsie 2013 :338.
  8. Elsie 1995 :7.; Jacques 2009 :437.; Elsie 2013 :338.
  9. Csaplár 2010 :340. Vö. Elsie 1995 :7.; Elsie 2013 :338.
  10. Csaplár 2010 :340.
  11. Jacques 2009 :437.
  12. Csaplár 2010 :340.
  13. Jacques 2009 :437.; Csaplár 2010 :379.; Elsie 2013 :338.
  14. Pearson 2004 :34.; Elsie 1995 :7.; Jacques 2009 :437–438.; Csaplár 2010 :335.; Elsie 2013 :338.
  15. Jacques 2009 :437–438.
  16. Pearson 2004 :97–99.
  17. Elsie 1995 :7.; Pearson 2004 :117.; Elsie 2013 :388.
  18. Elsie 1995 :7.; Jacques 2009 :438.; Elsie 2013 :338.
  19. Jacques 2009 :438.
  20. Elsie 2013 :338.
  21. Jacques 2009 :437.; Elsie 2013 :338. Vö. Pearson 2005 :289.
  22. Elsie 2010 :185.; Gloyer 2012 :112.; Elsie 2013 :338.
  23. Elsie 2010 :185.
  24.  Historiku i qytetit të Elbasanit (’Elbasan város története’). Bashkia Elbasan (Hozzáférés: 2018. szept. 6.)
  25. Elsie 1995 :7.; Elsie 2010 :185.
  26. Elsie 1995 :7.; Elsie 2013 :338.
  27. Pollo & Puto 1981 :237–238.; Pearson 2005 :289.; Elsie 2013 :338.; Zavalani 2015 :260.
  28. Elsie 2013 :338–339.
  29. Pearson 2005 :300.
  30. Pearson 2005 :462.; Elsie 2013 :339.
  31. Elsie 2013 :339.
  32. Gloyer 2012 :113.
  33. Elsie 1995 :7.; Elsie 2013 :338.
  34. Elsie 1995 :7.; Elsie 2013 :338.
  35. Ceka 2013 :15.
  36. Elsie 2013 :338.
  37. Elsie 2013 :338.

ForrásokSzerkesztés

  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Elsie 1995: Robert Elsie: The Elbasan Gospel Manuscript (Anonimi i Elbasanit), 1761, and the struggle for an original Albanian alphabet. Robert Elsie (1995) (Hozzáférés: 2018. aug. 28.)
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671