Lengyel unitáriusok Kolozsváron
A lengyel unitáriusok egy csoportja 1660-ban menekült Kolozsvárra. A közösség mintegy száz évig létezett, majd beolvadt a magyar unitárius egyházba.
Történetük szerkesztés
A protestáns svédek elleni háborút (özönvíz) követően Lengyelországban megnövekedett az intolerancia. Míg az 1556. évi lengyel országgyűlés szabad választást engedett a nemeseknek a Szentírás tanításait követő felekezetek között, 1658-ban kivonták a törvény hatálya alól a Krisztus-tagadóknak tartott ariánusokat. 1660. július 10-i határidővel választaniuk kellett az ország elhagyása vagy a római katolikus hitre térés között. Több száz család vándorolt ki az országból, közülük mintegy háromszáz fő Erdély felé indult.
A határon német császári katonák állták útjukat, és kifosztották őket, ezért többen visszatértek. Mintegy 30-40 elszegényedett család azonban eljutott Erdélybe, és Kolozsváron, Bethlenben, Bánffyhunyadon, Árkoson és Ádámoson telepedtek le. A kolozsvári unitáriusok már korábban is kapcsolatban álltak hittestvéreikkel, hiszen papjaik közül id. Adam Franck (1590–1655. augusztus 15.) korábban a rakówi főiskola tanára, Baumgarten Bálint a krakkói főiskola igazgatója volt, és a kolozsvári szászok hívták be őket.
1680-ban a kolozsvári unitáriusok vallási vezetője, Lachovius András prédikátor házat vásárolt a Bel-Monostor utcában, a Köpeczi-házat, amelyet aztán az unitárius egyháznak hagyományozott azzal a feltétellel, hogy lengyel nyelvű istentiszteletet tartsanak. A ház hátsó traktusában lakott a plébános, az utcára néző részben tartották az istentiszteletet.
A lengyel unitáriusok a hittételek azonossága és a ruházatuk hasonlósága mellett egyes szertartásaikban és szokásaikban eltértek a magyar unitáriusoktól. Ha egy gyülekezeti tag valamilyen konfliktus folytán átment a magyar unitárius gyülekezetbe, majdhogynem hitehagyottnak számított.
1784-ben a lengyel egyház egyesült a magyar unitárius egyházzal,[1] ekkor a lengyel eklézsia házát eladták, és a bevételt az unitárius templom építésére fordították.
A lengyel unitáriusok idővel elmagyarosodtak, a Lachovius család utódai a Lászlóczkyak, a Wissovatius családé a Gyergyaiak.
Híres emberek szerkesztés
- Lachovius (Lacovius, Lakhuszki, Lakovszky) András (Mekarzow (?), 1627–Kolozsvár, 1691. augusztus 6.) a lengyel menekültek lelkipásztora, 1666. január 19-től a kolozsvári unitárius iskola rektora. 1885-től sírköve az unitárius templomban található.[2]
- Gejzanovits Ádám, 1674. június 10-én a dicsőszentmártoni zsinaton szentelték a kolozsvári lengyel egyházközség papjává
- Kmita Andrásné, leánykori nevén Wilhelm Krisztina (?–1704. június 14.) Apja III. Zsigmond lengyel király udvari orvosa volt. Férje halála után özvegy Lengyel Andrásné néven nyomdát üzemeltetett, ahol 1695-től 1702-ig négy magyar mű jelent meg. A nyomda a főtéri nagy templom sekrestyéjében volt felállítva.
- Wissowatius (Wiszovaty) András (1686. vagy 1687. –1735. december 14.) menekült szülők gyermekeként még Poroszországban született, de Kolozsváron nevelkedett. Német és németalföldi egyetemeken tanult tíz évig, 1722-ben tért vissza Kolozsvárra, ahol a lengyel unitáriusok papja lett.
- Száknovics Izsák, a lengyel eklézsia utolsó papja a magyar unitárus egyházba való beolvadás előtt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Már korábban is az erdélyi unitárius püspök fennhatósága alá tartoztak, erre bizonyíték az 1758-as és 1759-es püspöki vizitáció jegyzőkönyve, lásd: Kelemen Lajos: Legrégibb adataink unitárius templomainkról püspöki egyházvizsgálati jegyzőkönyveinkben 1789-ig. Keresztény Magvető, LIV. évf. 3–4. sz. (1922)
- ↑ Rácz Norbert: Otthonra lelni a hitben. Unitárius Közlöny, (2014. március)
Források szerkesztés
- Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. 290–291. o. ISBN 973 8341 44 2
- Benkő József: Erdély. Fordította, bevezető tanulmánnyal és Részletes részét jegyzetekkel ellátta Szabó György. Általános részét lektorálták, gondozák, jegyzetekkel ellátták Bordi Zsigmond Loránd, Csáki Árpád, Kocs Irén, Vörösváry Gábor, Wanek Ferenc. Sepsiszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. 460. o. ISBN 978-973-8995-25-3
- Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei, házai, lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1995. ISBN 973 96946 5 9
- Herepei János: A házsongárdi temető régi sírkövei. Budapest: Akadémiai. 1988. 317., 384–385., 486–488. o. ISBN 963 05 4786 4
- Ferenczi Zoltán: A kolozsvári nyomdászat története. Kolozsvár: Kereskedelmi és Iparkamara. 1896.
- Jakab Elek: Kolozsvár története III. Budapest: Kolozsvár város közönsége. 1888. 45., 51. o.
- Kovács Sándor: Gejza József (1742—1782). Keresztény Magvető, XCVIII. évf. 1. sz. (1992)
- Kőváry László: Szellemünk képviselői a Millenium századában. Keresztény Magvető, XXXIV. évf. 4. sz. (1899)
- Szilágyi Sándor: Unitária vallás' történetei Erdélyben: Összefüggve Erdélyben lakott, vagy lakó több népek' vallásaival, 's keresztény felekezetekkel eredetétől kezdve időszakunkig. Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1840. 146. o.
