Főmenü megnyitása

Az Unió utca (románul Strada Memorandumului) Kolozsvár belvárosában található; a Fő tér északnyugati sarkáról indul nyugati irányba a kolozsmonostori apátság felé. A város legrégibb utcáinak egyike; északi házsorának tűzfalaiba építve ma is megtalálhatóak a város középkori várfalának maradványai.

Unió utca
(Strada Memorandumului)
Az Unió utca déli házsora, középen a Reduttal
Az Unió utca déli házsora, középen a Reduttal
Közigazgatás
Ország Románia
Település Kolozsvár
Városrész Belváros
Létrejötte 14. század
Korábbi nevei Monostor, Belső-Monostor, Bel-Monostor
Irányítószám 400114
Körzethívószám +40 264
Földrajzi adatok
Távolság a központtól0 km
Elhelyezkedése
Unió utca (Kolozsvár)
Unió utca
Unió utca
Pozíció Kolozsvár térképén
é. sz. 46° 46′ 10″, k. h. 23° 35′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 10″, k. h. 23° 35′ 12″
A Wikimédia Commons tartalmaz Unió utca
témájú médiaállományokat.

NeveSzerkesztés

Eredetileg a Fő tértől nyugatra, a kolozsmonostori apátság felé vivő utat Monostor utcának nevezték; latin nyelvű iratokban azonban Rapularum (répácska) volt a neve. Miután a 18. században az utca várfalakon kívüli szakasza is megépült, a várfalon belüli részt Belső-Monostor, a várfalakon kívülit pedig Külső-Monostor utcának nevezték. Ez rövidült Belmonostor, illetve Bel-Monostor alakra. Miután 1848. május 30-án az utcában levő Redutban mondták ki Erdély unióját Magyarországgal, még aznap az Unió nevet kapta, amelyet a kolozsvári magyar közösség ma is használ. A szabadságharc bukása után valószínűleg visszanevezték, mert az 1850-es évek elejétől már ismét Bel-Monostor néven szerepel a forrásokban, csak 1898. május 30-án, az unió 50. évfordulója alkalmából vált ismét Unió utcává. A két világháború között neve Strada Memorandului, azaz a Memorandum utcája lett, ugyanis 1894 májusában szintén a Redutban folytatták le az 1892. évi román memorandumot aláírók perét. A második bécsi döntés után, 1941-től ismét Unió a neve, majd 1945-től az akkori uralkodó Mihály királyról nevezték el. A király trónfosztását követően a 30 Decembrie, azaz December 30. nevet kapta, a Román Népköztársaság kikiáltásának emlékére. A romániai rendszerváltást követően 1990-ben az utca visszakapta a Memorandumului nevet.[1]

TörténeteSzerkesztés

Az utca a belváros egyik legrégebbi része; az 1377-es határjárás már via publica-ként említi a Monostorra vivő utat. Egyike azoknak, amelyek szerepelnek a kolozsvári magyar polgárok 1453-as összeírásában. Déli házsora valószínűleg a 14. században alakult ki az Óvár déli fala előtti árokkal párhuzamosan. Fontos útvonalnak számított, mivel innen indult ki a Kolozsmonostorra, illetve a Királyhágón át nyugatra vezető út. Az északi házsor a következő évszázadban épült fel, miután az új várfal megépülésekor az Óvár vizes árkát feltöltötték. Az utca végén állt a nyugati várfal egyetlen kapuja, az 1476-os építésűnek feltételezett Monostorkapu, amelyet a szűcsök céhe védelmezett. A kapu előtt a házsongárdi Cigánypatak folyt. A 16. században a város öt fertálya közül az egyik a Monostor utcai volt, amelyhez az utca városfalon belüli és kívüli része, illetve a Fő tér nyugati házsora tartozott.[2]

Az 1800-as évek közepétől – a Fő tér és a Bel-Közép utca mellett – az arisztokrácia kedvelt lakóhelyeként tartották számon. A 20. század elején több orvos itt épített vagy bérelt magának lakást, illetve rendelőt, és több üzlet is nyílt.[3]

A Monostorkaput 1843-ban lebontották. A 19. század közepén a középkori öt fertály és 11 tized helyett 12 tizedet alakítottak ki, ezek egyike a Bel-Monostor utcai tized lett, amelyhez a Bel-Monostor utcán kívül a Rózsa és a Kismester utca, illetve a Fő tér nyugati házsora tartozott. 1893 és 1902 között itt közlekedett a városi közúti vasút egyik vonala, amely a Fő teret kötötte össze a sörgyárral.[4]

A dualizmus korában a Fő térhez és az abból nyíló többi utcához hasonlóan az Unió utcában is megjelentek az úri közönség igényeit kielégítő cukrászdák és kávéházak. Az 1850-es években nyílt meg a 2. szám alatti Korona kávéház, az Apor-ház földszintjén. A 19. század második felében a 11. szám alatt működött Simon Ferenc cukrászdája, ahol kávét is mértek. Az első világháború előtt az utcában három kávéház is működött: a Budapest (1. szám), a Korona (2. szám), illetve a Korzó (13. szám). Az akkori szabályozás szerint a kávéházak mellékhelyiségek nélkül legalább 150 négyzetméter alapterülettel és 4 méter belmagassággal kellett, hogy rendelkezzenek; előírás volt ezen kívül legalább két darab két méter hosszúságú „tekeasztal” megléte. A két világháború között az Unió utcában volt a City kávéház is, de ennek pontos helye ismeretlen.[5]

Az 1960-as években az utca a tömegközlekedés fontos útvonalává vált: ezen haladnak át a trolibuszok a Monostori negyed, illetve a Györgyfalvi negyed felé.

2008-ban pályázatot írtak ki a Kossuth Lajos (1989 December 21.) utca és az Unió utca alatt haladó négysávos aluljáró megtervezésére, amelynek a volt EMKE-palotától a városházáig kell húzódnia.[6] Emil Boc polgármester 2013-as nyilatkozata szerint az alagút legkorábban 2014–2020 között készülhet el.[7]

ÉpületeiSzerkesztés

 
A 15. szám alatti műemlék épület reneszánsz ajtaja (1654), a kapu feletti címerpajzs (1653), Pákey Lajos rajzán

Déli házsorSzerkesztés

A Fő tér sarkán áll az Unió utca 1. számú épülete, amelyet 1893-ban az Alpha Bank számára építettek. Az emeletén a 20. század elején a Fonciere Pesti Biztosító Intézet, később a Kereskedelmi Bank fiókja működött.[8] A 7. szám alatt a szintén műemlékké nyilvánított Lendvai-ház található. A 18. századi klasszicista épület az átépítések és a második emelet ráépítése következtében elvesztette eredeti hangulatát, de az első emeleti ablak feletti indadíszek figyelmet érdemelnek.[9] A Kötő (Ion Rațiu) utca kereszteződésében áll a 11–13. számú kora reneszánsz épület. Az egykori unitárius sarokház a 16. században épült, és több átépítésen esett át, így eredeti stílusjegyei már csak a pincében figyelhetők meg. Az első világháború idején a Korzó kávéház, az 1940-es évek közepén a Savoy kávéház volt itt, a 20. század második felében étteremként működött. Az étterem konyhájának bejárata melletti reneszánsz ajtókeret található, amely valószínűleg az imaterem bejárata lehetett, ezzel a felirattal: „STA FORIS PAVSA, NON INTRABIS SINE CAVSA” (Szünetben maradj kinn, ok nélkül ne menj be.) Az 1920-ban alapított Hagibbor Sportegyesület székháza 1939-ben a 13. szám alatti épületben működött.[10] Mellette a 15. szám alatti Vertán-ház, szintén reneszánsz épület, melynek homlokzatán megmaradtak az eredeti díszítmények. A kapu zárókövén az 1653-as évszám áll, a földszint egyik utcára néző szobájában egy reneszánsz ajtókeret látható.[11] A 17. szám az úgynevezett lengyel eklézsia háza, amely 1660-tól másfél évszázadig a Lengyelországból vallásuk miatt elüldözött unitáriusoké volt, egyik tulajdonosa után Köpeczi-házként is emlegetik. A 17. századi ház földszinti termében tartották az istentiszteleteket, de ez volt a lelkészi lakás is. A gyülekezet tagjai közül sokan meghaltak az akkori idők egyik pestisjárványában, a megmaradtak közül a fiatalok elmagyarosodtak. Amikor II. József 1781-es türelmi rendelete nyomán az unitáriusok lehetőséget kaptak a saját templom építésére (az 1716-ban elvett Fő téri templom helyett), a lengyel közösség maradéka eladta ezt a házat és a bevételt a magyar hittestvérek templomának felépítésére adták.[12] A műemlékek listáján szerepel a 18. századi Jósika-ház is, amely a 19. számot viseli.

Az utca legnevezetesebb épülete a Redut (Városi Vigadó), amelyben jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeum található. A 21. számú műemlék épület klasszicista stílusú, a 18. században épült. Homlokzati részén egyetlen karzatos terme húzódik végig, amely több bál, ünnepély és nevezetes történelmi esemény színhelye volt. 1819-ben a Zenekonzervatórium megalapításának színhelye volt, 1842–1848 között három országgyűlést tartottak benne; 1848. május 30-án itt mondták ki Erdély és Magyarország unióját. 1859-ben itt tartotta alakuló gyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1885-ben pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. 1894-ben itt állították bíróság elé az 1892. évi román memorandumot aláírókat. Az unió emlékét 1898-tól egy Fadrusz János tervezte emléktábla örökítette meg, amelyet azonban 1919-ben a román hatóság eltávolíttatott. 1922-ben itt alakult meg a Magyar Nemzeti Párt, a két világháború között a tiszti kaszinóként funkcionált.[13] A 23. számú Merza-ház 1740-ben épült, kapualjában családi címer látható.[14] Az utca végén a 27. szám alatt a Villamosművek 1930-as években épült székháza található.[15]

Északi házsorSzerkesztés

 
Az utca északi sora

A Mátyás király (Matei Corvin) utca sarkán áll a 18. századi báró Apor-ház, amely az Unió utcában a 2. számot viseli. A műemlékként nyilvántartott épület emeletén működött 1843-tól a társasági élet egyik színhelyeként szolgáló Polgári Társalkodó. Az 1850-es években Korona néven kávéházat rendeztek be a földszintjén.[16] A Teleki–Mikes-palota néven ismert 4-es számú ház szintén műemlék. A klasszicista stílusú épületet a 19. század elején emeltették Teleki János és Mikes Erzsébet, akiknek címere az épület háromszögű oromzatán található. Fiuk, Teleki Sándor nevelőjeként itt lakott Táncsics Mihály. 1879 márciusában a Teleki családnál vendégeskedett Liszt Ferenc, akit a város polgárai a ház erkélye alá vonuló 120 tagú énekkarral köszöntöttek. A ház vendége volt Jókai Mór is, aki itt vette át az Erdély aranykora című regényéért kapott aranytollat. Az épületben a második világháború előtt a Jolie ékszerüzlet, valamint a Kultúra Könyvkereskedés és Kölcsönkönyvtár működött.[17] A 8-as szám alatt az 1846-ban épült Mikes-ház áll. Építtetője, a művészetpártoló Mikes János reformpolitikus 1848-ban a kolozsvári nemzetőrség főparancsnoka volt. Az eredetileg szintén klasszicista stílusú műemlék hajdani szépségét már csak a kapualj és a lépcsőház tükrözi: 1912-ben Tischler Mór nagyvállalkozó teljesen átalakíttatta a ház homlokzatát.[18] A 10. szám alatti négyemeletes épület helyén korábban Paget János háza állt. Az épületben az 1940-es években a Fábián-cukrászda működött, utóbb ezt Zöld cukrászda néven ismerték.[19] A 12-es számot egy 18–19. századi műemlékként nyilvántartott épület viseli, a valamikori Román Kaszinó székháza.[20] A 16. számú ház egyike a kevés viszonylag épen fennmaradt barokk oromfalas polgárháznak. A 19. század második felében a város főorvosának, Szombathelyi Gusztávnak a tulajdonában állt.[21] A 22. számon az 1788-ban épült késő barokk stílusú Nemes-ház szintén műemlék, kapujának zárókövére az 1782-es évszámot faragták. Az 1820-as években az épület manzárdtetőjében elhelyezett szobában lakott Déryné Széppataki Róza.[22] A 28. számon a Bartha Miklós (Emil Isac) utcával közös sarokházat 1904-ben az Osztrák–Magyar Bank számára emelték. 1904-ben épült fel egy örmény kereskedő boltja helyén, amelynek cégére egy aranyozott kakas volt. Tulajdonosa kedvelt beszédtéma volt a városban, mu­latságos történetein jót derült mindenki. A szocialista korszakban építkezési tervező- és kutatóintézetet helyeztek el benne, a rendszerváltás után a Dacia Felix Bank újíttatta fel magának. Jelenleg a Műszaki Egyetem rektori hivatala működik benne.[15]

MűemlékekSzerkesztés

Az utcából az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében:[23]

Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
1   Alpha Bank 1893 CJ-II-m-B-07397
6   19. század CJ-II-m-B-07399
7   Lendvai-ház 18. század CJ-II-m-B-07400
8   Mikes-ház 1846 CJ-II-m-B-07401
11–13   unitárius sarokház 16. század CJ-II-m-B-07402
12   Román Kaszinó székháza 18. század CJ-II-m-B-07403
15   Vertán-ház 16. század CJ-II-m-B-07404
17   Köpeczi-ház 17. század CJ-II-m-B-07405
19   Jósika-ház 18. század CJ-II-m-B-07406
21   Redut 1810–1812 CJ-II-m-B-07407
22   Nemes-ház 1788 CJ-II-m-B-07408
23   Merza-ház 1740 CJ-II-m-B-07409

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szilágyi 1848: 78; Gaal 1992: 47; Asztalos 2004a; Asztalos 2011: [1] május 25.
  2. Gaal 1992: 47; Gaal 1995; Kiss András: Kolozsvár településrendszere a XVI. században: fertályok, tizedek, in Dáné 2001; Benkő 2004: 8; Asztalos 2011: május 18. és [2] május 25.
  3. Gaal 1995.
  4. Gaal 1995; Asztalos 2004a; Asztalos 2011: [3] május 25.
  5. Gyarmati 2005: 86–87. oldal, a 109. oldal utáni 4. táblázat, 115., 123–125; Lőwy 2005.
  6. Építőteleppé válhat a legforgalmasabb központi útszakasz. szabadság, (2008. jan. 24.)
  7. Alagút a „gyógyszer” Kolozsvár forgalmának? Szabadság, (2013. júl. 25.)
  8. Fodor 2002: 61; Gaal 2004.
  9. Kelemen 1982: 160; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.
  10. Kelemen 1982: 138; Fodor 2002: 62; Asztalos 2004b: 135; Gaal 2004.; Lőwy 2005: 45–46., 431., 496.
  11. Kelemen 1982: 138; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.
  12. Jakab 1870: II. 729–732; Kelemen 1982: 138–139; Gaal 1992: 48–49; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.
  13. Kelemen 1982: 155–156; Gaal 1992: 49–50; Fodor 2002: 63; Gaal 2004; Gaal 2007: 104.
  14. Gaal 1992: 50; Gaal 2004.
  15. a b Gaal 1992: 50.
  16. Bálint 1980: 275; Gyarmati 2003; Gaal 2004.
  17. Kelemen 1982: 159–160; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 101; Lőwy 2005: 498.
  18. Kelemen 1982: 161–162; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.
  19. Gaal 1992: 48; Fodor 2002:65; Asztalos 2004b: 543; Lőwy 2005: 498.
  20. Gaal 2004.
  21. Kelemen 1982: 146; Gaal 1992: 48
  22. Kelemen 1982: 149; Gaal 2004.
  23. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2017. jan. 28.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Unió utca témájú médiaállományokat.
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Unió utca témában.