Pákey Lajos

Pákei Pákey Lajos, gyakran Pákei helyesírással (Kolozsvár, 1853. március 1. – Kolozsvár, 1921. március 22.) kolozsvári építész.

Pákey Lajos
Született	1853. március 1. Kolozsvár
Elhunyt	1921. március 22. (68 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Fangh Antónia
Foglalkozása	építész
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Pákey Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Apja, a nemesi származású id. pákei Pákey Lajos, az Erdélyi Főkormányszék titkára, művelt és művészi hajlamokkal megáldott ember volt, aki rajzoktatót fogadott fia mellé. Tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban kezdte, ahol hatodik osztályos korában már ő tanította az alsóbb osztályokban a rajzot. Nevéhez fűződik a kollégium zeneegyletének megalapítása is. 1872-től a budapesti József Műegyetemen műépítészetet tanult, majd 1873-ban Münchenben folytatta. 1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment, ahol a dán Theophil Hansen tanítványa lett. Hansen irodájában gyakornokként részt vett a bécsi Parlament tervezésében és kivitelezésében. 1880-ban szülővárosa meghívta a város főépítészének, ahol élete végéig dolgozott. Első nagyobb műve a városi közvágóhíd volt. Később a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és az I. Ferenc József Iparmúzeum (ez intézmény megalkotása is az ő nevéhez fűződik) igazgatója is volt. Ebben az időszakban hézagpótló munkaként ő maga írt az iskola számára Építéstan, Építési alaktan és Építési anyagismeret címmel tankönyveket. Főépítészként ő irányította Kolozsvár századvégi építészetét. Több tucat középület, templom és családi villa mellett, számos síremléket, illetve emlékművet tervezett. A kolozsvári Mátyás szobor talapzatának munkálatai nyomán Ferenc József Lovagrend Keresztje kitüntetést kapott.

Sem tanárként, sem építészként nem keresett új utakat, hanem a kiforrott eredmények szép és hasznos alkalmazását tekintette hivatásának. Élete végén elkezdte összegyűjteni Kolozsvár építészeti emlékeit: rajzokat készített a város bástyáiról és falairól, a középkori és barokk templomokról, reneszánsz lakóházakról, kapudíszekről és zárakról. Noha munkáját az első világháború és az azt követő román megszállás alatt is folytatta, időskori érelmeszesedése miatt nem sikerült befejeznie. Rajzai az Unitárius Püspökség levéltárába, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának tulajdonába kerültek. A gyűjtemény egy része megjelent az Erdélyi Múzeumban (1944). 1983-84-ben az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeuma tárlatot rendezett Székesfehérváron ezekből a rajzokból.

Családja

1882-ben feleségül vette Fangh Antóniát (1864–1926). Három gyerekük született: Edit (1884), Márta (1887) és Lajos (1892–1964). Kezdetben 1883-tól az egykori Magyar utca 1. szám alatt laktak, majd a Majális utcában felépült villába költöztek.

Művei

A sétatéri korcsolyapavilon

A New York szálló

• Templomok: bölöni, magyarsárosi, firtosmartonosi és székelyudvarhelyi unitárius templom; dicsőszentmártoni római katolikus templom
• Középületek: Unitárius kollégium, Kolozsvár; Unitárius Főgimnázium, Székelyudvarhely; Ipariskola, Kolozsvár (ma a Műszaki Egyetem épülete); Kereskedelmi Akadémia, Kolozsvár; New York-szálloda, Kolozsvár; sétatéri kioszk és korcsolyapavilon; közkórház, Bánffyhunyad; közkórház, Mócs
• Házak és kastélyok: Fadrusz János budai (naphegyi) műteremlakása; gróf Teleki István kastélya, Sáromberke; Béldy Tivadar kastélya, Bodola; Ugron István kastélya, Mezőzáh; várhegyi és orbói Teleki-kastély
• Felújítások: Mátyás király szülőháza, Kolozsvár; kövendi unitárius templom
• Szobrok: Mátyás szobor talapzata, Kolozsvár; Erzsébet-szobor talapzata, Kolozsvár; Mária Terézia szobor talapzata, Pozsony; Wesselényi-szobor talapzata, Zilah
• Síremlékek: Berde Mózes, Kolozsvár; Brassai Sámuel, Kolozsvár; Kéler Ilona színművésznő, Kolozsvár
• Emléktáblák: Kriza János, Nagyajta; 100 éves magyar színjátszás, Kolozsvár (Rhédey-palota);
• Egyéb: kolozsvári Szent Mihály-templom vasrácskerítése

Források

• Balogh Jolán: Pákei Lajos rajzai kolozsvár építészeti emlékeiről. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1944. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 186.  
• Pákei Lajos. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. kötet. Bukarest: Kriterion. 1982.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Emlékezés Rómára – Pákei Lajosné Fangh Antónia szemével. Szabadság, (2020. szept. 4.) 8–9. o.

További információk

Pákey Lajos sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben

• Guttmann Szabolcs: Pákei Lajos (1853–1921) kolozsvári hagyatéka. In: Pavilon. Budapest 1993. 49–52.
• Murádin-Beyer Katalin: Pákei Lajos kéziratos önéletírása. In: Pavilon. Budapest 1993. 42–49.
• Murádin Katalin: Egy építész a polgárosodó Kolozsváron. In: Művelődés. 2004. 2 sz.
• Gaal György: Kolozsvár vonzásában. Csíkszereda: Pallas-Akadémia. 2005. ISBN 973-665-107-X
• Pethő Hunor: Aki mindmáig rajtahagyta keze nyomát városán, Szabadság, 2013. március 27.
• Gy. Dávid Gyula. Pákei Lajos hagyatéka – Egy századfordulós kolozsvári építész tervrajzai, rajztervei, gyűjteményei. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület (2019. május 1.)