Főmenü megnyitása

Mócs (románul: Mociu, jiddisül מאטש) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Mócs (Mociu)
MociuCJ.JPG
Mócs címere
Mócs címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségMócs
Rang községközpont
Irányítószám 407420
SIRUTA-kód 58632
Népesség
Népesség1492 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság90 (2011)[2]
Népsűrűség20,16 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság344 m
Terület74 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mócs (Románia)
Mócs
Mócs
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 47′ 45″, k. h. 24° 02′ 07″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 45″, k. h. 24° 02′ 07″
Mócs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mócs témájú médiaállományokat.
A korábbi községháza
Szeptember eleji faluünnep

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Az Erdélyi-medence közepén, Kolozs megye délkeleti részén fekszik, Kolozsvártól 40 kilométerre. Az Apahidát Szászrégennel összekötő DN16-os úton közelíthető meg. A község területének 2003-ban 42%-a volt legelő és 41%-a szántó.

TörténeteSzerkesztés

Első írásos említése 1219-ből maradt fenn Mochy néven. További névváltozatai: Mooch (1329), Moch (1332–35), Machy (1419), Moczy (1587), Mócs (1805). Első említésekor dobokai várnépekről esett szó benne. A Kolozsvár és Beszterce közötti, ún. Szászút-on feküdt. A középkorban katolikus falu volt. Református templomát 1717-ben a római katolikusoknak ítélték, akik azonban csak 1766-ban tudtak önálló plébániát szervezni, egy ferences pappal.[3] Ugyanezen évben református egyháza 24 férfiből és 38 asszonyból állt. 1713-tól vásáros hely, éves és hetivásárokkal.[4] 1760–62-ben az egész faluban 151 családot írtak össze 755 személlyel, és ezzel a tizedik legnépesebb helység volt a Mezőségen. Ekkor Torda, a 19–20. században Kolozs vármegyéhez tartozott. A 18. és 19. század fordulóján az Esterházyaknak kúriájuk, később Gál Jenőnek kastélya, Nagy Eleknek udvarháza állt benne. Református egyháza a 19. század elején már nem alkotott önálló egyházközséget, hanem filiaként Botházához tartozott. 1812-ben két legnagyobb birtokosa az Esterházy és a Csernátoni család volt, jobbágyaik – családnevük alapján – többségükben románok voltak, magyar kisebbséggel. Egy 1842-es vásárlajstrom említi szarvasmarhavásárait.[5]

1862-ben gyógyszertár,[6] 1867-ben, a polgári réteg kialakulásának első jeleként magyar kaszinó és olvasókör jött létre benne. 1870-ben kikövezték a Szászrégen és Apahida közti, Mocson átvezető utat. 1883. február 3-án kb. 3000 darab meteorit hullt le a község területén, összes tömegük 300 kilogrammnyi volt.[7] 1889-ben megalakult a Mócs vidéki Takarékpénztár. A 19. század végén rövid ideig két politikai lapja is megjelent, az Orbán Ferenc szerkesztette Mezőségi Híradó és a Hajdu Dezső szerkesztette Mezőségi Hírlap (később Mezőség). A 20. században járási székhely volt, és úgy tűnt, a városok nélküli Mezőség központjává válhat.

Érdekes román lakóinak néprajzi besorolása. Mokányoknak tartják magukat (holott a hagyományos „mokány” vidékektől igen távol élnek), és állattartásuk korábban valóban mutatta a transzhumáló pásztorkodás egyes elemeit. Magyar lakóinak zöme az elmúlt évtizedekben költözött be a környező falvakból, elsősorban Mezőkeszüről.

LakosságaSzerkesztés

Népszámlálás

Nemzetiségi (anyanyelvi) csoportok
Év Teljes Románok Magyarok Cigányok
1850 (n)[8] 1274 923 260 76
1880 (a)[9] 1542 950 438 146
1890 (a) 1737 1109 536 82
1900 (a) 2111 1241 742 77
1910 (a) 2229 1319 756 70
1920 (n) 2482 1663 622 39
1930 (a) 2660 1853 580 71
1941 (n) 3017 2275 464 ?
1966 (a) 1922 1627 277 17
1977 (n) 1909 1653 219 36
1992 (n) 1649 1336 170 142
2002 (n) 1618 1222 132 263

Felekezet szerint 1880-ban 1014 lakosa volt ortodox, 293 református, 114 római katolikus, 64 zsidó és 51 görögkatolikus; 2002-ben 1401 ortodox, 105 református, 46 görögkatolikus, 31 pünkösdi és 21 római katolikus vallású.

LátnivalókSzerkesztés

  • Barokk stílusú római katolikus templom, 1783. Egyik harangja 1538-ból való.[10]
  • Református templom, 1886[11]
  • Kórház (parkban, Pákey Lajos tervei alapján)

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár, 1927, 198. o.
  4. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  5. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 512. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 24. o.
  7. A Magyar Természettudományi Múzeum meteoritikai adatbázisa. [2007. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 17.)
  8. Nemzetiség szerint.
  9. Anyanyelvek szerint.
  10. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  11. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

ForrásokSzerkesztés

  • Hints Miklós: Mezőségi magyar falvak helynevei. Budapest, 1993
  • A falu ismertetése (románul)

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés