Főmenü megnyitása

Apahida (románul Apahida, németül Bruckendorf, latinul Pons Abbatis) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Apahida (Apahida)
Apahida,Cluj-DSCF2074.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségApahida
Rang községközpont
Irányítószám 407035
Körzethívószám 0264
SIRUTA-kód 55696
Népesség
Népesség5966 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság202 (2011)[2]
Népsűrűség56,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság303 m
Terület106,02 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Apahida (Románia)
Apahida
Apahida
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 49′ 12″, k. h. 23° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 12″, k. h. 23° 45′ 00″
Apahida weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Apahida témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Kolozsvártól négy km-re északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve onnan származik, hogy a kolozsmonostori bencés apátság itteni birtokán híd vezetett át a Kis-Szamoson. Az apát és a híd főnévnek birtokos személyjellel ellátott összetétele. Először egy 1326-os oklevélben említik, Apathyda néven, mai nevén 1469-ben fordul elő (Apahyda).

TörténeteSzerkesztés

Jelentős régészeti lelőhely, közelében dák temetőt és római villát tártak fel. Az 1889-ben és 1968-ban megtalált két gepida uralkodói sír a legjelentősebb népvándorlás kori leletek közé tartozik Erdélyben.

A kolozsmonostori apátság vámszedő helye volt. Határában feküdt a középkorban az 1326-ban említett Misketelke falu.

1381 és 1497 között a faluban tartotta ítélőszékeit Kolozs vármegye.[3] 1660 körül elpusztult, az 17081711-es pestisjárványban elnéptelenedett, majd 1775-ben ismét csak puszta. Teleki Sándor még a szabadságharc után is úgy találta, hogy „Apahida már nem arab-duár, de még nem falu.”[4] 1870-ben azonban megépült a SzászrégenMócs–Apahida kövezett út, 1881-ben pedig vasúti csomóponttá vált, ami lökést adott a fejlődésének. Egy áttérést követően 1877-ben alakult meg görögkatolikus egyháza.[5] 1911-ben gyógyszertárat nyitottak benne.[6] Itt volt a Kolozsvárról induló távgyalogló versenyek célpontja. Közelében 1944 őszén harcok dúltak.

NépességeSzerkesztés

  • 1910-ben 1517 lakosából 1137 volt román, 235 magyar és 137 cigány anyanyelvű; 719 görögkatolikus, 587 ortodox, 103 zsidó, 51 római katolikus és 46 református vallású.
  • 2002-ben 4582 lakosából 4121 volt román, 304 cigány és 152 magyar nemzetiségű; 4025 ortodox, 111 pünkösdista és 110 református vallású.

GazdaságaSzerkesztés

  • Hullámkartongyár.
  • Nyílászárók, műanyag padlók, szaniterek gyártása.
  • A község 7822 hektáros mezőgazdasági területéből 4136 ha szántó, 2781 ha legelő és 683 ha kaszáló. Erdeje nincs.

NevezetességekSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

KépekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  3. http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf8694.pdf W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor szerk.: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 183. o. PDF
  4. Teleki Sándor: Utazás a Kis-Szamostól a Nagy-Szamosig. T. S.: Emlékeim. II. Bp., 1880, 189. o.
  5. Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 233. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 48. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés