Főmenü megnyitása

Lozica (1953 és 1971 között Loznica) falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.

Lozica
Lozica látképe
Lozica látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségDubrovnik
Jogállás falu
Irányítószám 20236
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség146 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság42 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lozica (Horvátország)
Lozica
Lozica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 40′ 20″, k. h. 18° 04′ 15″Koordináták: é. sz. 42° 40′ 20″, k. h. 18° 04′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lozica témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A Dubrovnik városától légvonalban 3, közúton 5 km-re északnyugatra a Dubrovniki tengermelléken, a Rijeka Dubrovačka torkolatánál, Mokošicától nyugatra fekszik. Itt vezet át az Adria-parti főút a Rijeka Dubrovačkán, melyen a Franjo Tuđman-híd ível át.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti lelőhelyek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Lozica területén is található három ilyen halomsír. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. Lozica területe a 10. században a Raguzai Köztársaság része lett.

A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1880-ban 15, 1910-ben 16 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A mai Lozica tulajdonképpen csak az 1970-es években a turizmus fellendülésével jött létre és azóta is folyamatosan épül. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen. Októberben súlyos harcok a birtoklásáért, míg végül elfoglalták a szerb csapatok. Az elfoglalt települést a szerb erők kifosztották és felégették. 1992. májusáig lényegében lakatlan volt. A felszabadító harcok 1992 áprilisában és májusában tartottak. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. A településnek 2011-ben már 146 lakosa volt, akik főként a turizmussal foglalkoztak.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 15 3 11 16 0 0 26 31 34 43 0 0 115 146

(1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben, 1981-ben és 1991-ben lakosságát Zatonhoz számították.)

 
A Franjo Tuđman-híd túloldalán Lozica házaival.

NevezetességeiSzerkesztés

  • A Franjo Tuđman-híd építése 1989-ben kezdődött, a délszláv háború idején az építés szünetelt. 1998-ban folytatódott és 2002 májusában fejeződött be, amikor átadták a forgalomnak. A független Horvátország első elnökéről nevezték el. Hosszúsága 518 méter, a viadukt magassága 66 méter, a híd magassága 50 méter.
  • Szent Illés kápolna romjai.
  • Halomsírok a település határában.
  • A településen számos világhírű, főként horvát származású személyiség rendelkezik saját nyaralóval.

GazdaságSzerkesztés

A délszláv háború előtt Lozica nyaralóhelyként működött, de a háborúban teljesen lerombolták és mindent újjá kellett építeni. A helyiek ma a turizmusból élnek.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Lozica témájú médiaállományokat.