Ludwig von der Tann-Rathsamhausen

Freiherr Ludwig Samson Heinrich Arthur von und zu der Tann, 1868-tól Tann-Rathsamhausen (Darmstadt, 1815. június 15. – Meran, Tirol, 1881. április 26.) bajor gyalogsági tábornok.

Ludwig von der Tann-Rathsamhausen
Ludwig Freiherr von der Tann.jpg
Született 1815. június 18.[1]
Darmstadt
Meghalt 1881. április 26. (65 évesen)[1]
Merano
Sírhely Alter Nordfriedhof
Állampolgársága német
Rendfokozata gyalogsági tábornok
Csatái
Kitüntetései
  • Pour le Mérite
  • Grand Cross of the Order of the Oak Crown
  • Order of Saint Michael
  • Knight Grand Cross of the Order of Albrecht the Bold
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Fehér Sas-rend
  • München díszpolgára
  • 2nd class, Order of the Medjidie
  • Knight Commander of the Order of the Eagle of Este
  • Knight Grand Cross of the Iron Crown (Austria)
  • Order of the Wendish Crown
  • Lippischer Hausorden
  • Wilhelmsorden
  • Knight Grand Cross of the Royal Guelphic Order
  • Grand Commander of the Order of the Redeemer
  • Belga Lipót-rend fősávja
  • Ludwigsorden
  • Order of the Crown
  • Military Merit Cross (Mecklenburg)
  • Iron Cross 2nd Class
  • Vaskereszt 1. osztálya
  • Duppel Storm Cross
  • Merit Order of the Bavarian Crown
  • Merit Order of the Bavarian Crown
  • Vörös Sas-rend 3. osztálya
Halál oka tüdőgyulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig von der Tann-Rathsamhausen témájú médiaállományokat.

SzármazásaSzerkesztés

Tann az 1848-ban elhunyt bajor kamarás, Heinrich Friedrich von und zu der Tann és Sophie von Rathsamhausen, az elzászi család utolsó tagjának fia volt. I. Lajos volt a keresztapja.

A bajor von Rathsamhausen bárói cím „von und zu der Tann-Rathsamhausen” alakká való kiegészítése Ludwig valamint a bajor hadseregben vezérőrnagyi rangban szolgáló Hugo és Rudolph nevű testvérei számára 1868. május 21-én történt meg. Ezt a nevet használhatták unokatestvéreik is, Otto és Arthur. A család tagjai manapság csak a „von der Tann” alakot használják.[2]

Katonai pályafutásaSzerkesztés

 
von der Tann tábornok

Ludwig tizennégy évesen belépett a Königlich Bayerische Pagerie-be. 1833. augusztus 1-én kezdte meg a katonai pályafutását a bajor hadsereg 1. tüzérezredében apródként és ennél az alakulatnál már 1833. október 26-án alhadnagyi rangot szerzett. 1840. január 20-án már főhadnagyként került a vezérkarhoz. 1844. október 11-én első osztályú századossá léptették elő és Miksa trónörökös adjutánsa lett. A későbbi királlyal haláláig tartó szoros barátságot kötött. 1844-ben egy diákkal párbajozott egy hölgy miatt. Bár ebben az időben a párbajokat már betiltották, ez a további karrierjét nem befolyásolta.

1833 és 1844 között többször tett utazásokat Itáliába osztrák hadgyakorlatok valamint a Rajnához és Kelet-Poroszországba porosz hadgyakorlatok megszemlélésére. 1843-ban a franciák algériai hadjáratánál is jelen volt.

Német-dán háborúSzerkesztés

A német-dán háború kitörésekor 1848-ban már őrnagyként vonult Dánia ellen. Egy hamburgi, kieli és magdeburgi önkéntesekből álló szabadcsapat vezetője volt és rövid idő alatt harcképes alakulattá tudta tenni őket. 1848. április 21-én Altenhofnál és Hoptrupnál kitüntette magát, amiért 1854. május 8-án megkapta a katonai Katonai Miksa József-rend Lovagkeresztjét.[3] 1849-ben a szász-altenburgi Eduárd herceg vezetése alatti hadosztály törzsfőnöke lett és 1850 júliusában ezredesként belépett a Karl Wilhelm von Willisen tábornok vezette schleswig-holsteini hadseregbe, melynek vezérkari főnöke lett. Ebben a minőségben harcolt Idstedt, Missunde mellett és részt vett Friedrichstadt ostrom alá vételében és sikertelen megrohanásában.

Bajorországba való visszatérte után 1855. március 31-én II. Miksa adjutánsa lett vezérőrnagyi rangban. 1860. január 1-én a király főadjutánsának nevezték ki és 1861. február 25-én altábornaggyá léptették elő és Augsburg majd München főparancsnoka lett. 1864-ben megfigyelőként volt jelen a düppeli sáncok megrohanásában.

Porosz-osztrák háborúSzerkesztés

1866. május 21-én Károly herceg, a dél-német kontingens vezetőjének vezérkari főnökévé nevezték ki. A porosz-osztrák háború kitörésekor az osztrák fővezérrel egyezményt kötött közös hadműveletek végrehajtásáról. Von der Tann aki ismerte mindkét fél erősségeit és gyengéit alapvetően elítélte ezt a „testvérháborút”.

A háborúban való 1866 júliusi szerencsétlen bajor részvétel miatt az ultramontán sajtó különösen von der Tannra neheztelt. Végül beperelte a támadóit és így védte meg magát a kritikákkal szemben.[4]

Német-francia háborúSzerkesztés

1867. április 28-án von der Tann a 11. gyalogezredet kapta meg, emellett továbbra is a király főadjutánsa és hadosztályparancsnok maradt. 1869. január 8-án gyalogsági tábornokká léptették elő és az I. hadtest parancsnokává nevezték ki. A hadtestével vett részt a porosz–francia háborúban és kitüntette magát a Wörthnél, Beaumont-nál és a Sedannál vívott csatákban, ahol a Bazeilles elleni rohamot vezette. A körültekintő és energikus fellépéséért a katonai Katonai Miksa József-rend Parancsnoki Keresztjével jutalmazták. A csatát követően a hadteste átmenetileg Sedannál maradt a hadifoglyok elvezetésének biztosítására és a nagy hadizsákmány felügyeletére.

1870 októberének elején egy hadseregrész (Armeeabteilung) főparancsnokságát kapta meg, mely a saját hadtestéből, a porosz 22. gyaloghadosztályból valamint az 1. és 4. lovashadosztályból állt. Közülük az 1. lovashadosztály különállóan tevékenykedett és a többi egység harcában nem vett részt. A hadseregrész 1870. október 10-én az Artenay-nál vívott ütközetben győzelmet aratott és megszállta a közeli Orléans-t, amely tettéért 1870. december 22-én a Katonai Miksa József-rend Nagykeresztjével tüntették ki. November 9-én a coulmiers-i csata után a nagy túlerő miatt északra kényszerült visszavonulni. Von der Tann december 2. és 10. között II. Frigyes Ferenc mecklenburg–schwerini nagyherceg parancsnoksága alatt több véres ütközetben is részt vett Orléans körzetében. A loigny-i és poupry-i csatában maga is megsebesült a lábán, de tartani tudta állásait. Miután a hadteste két hónapon át csaknem szünet nélkül részt vett a harcokban, 1870 decemberében visszatért a Párizst bekerítő erőkhöz. Csak decemberben 5600 katonát veszítettek a csapatai.

A Franciaország felett aratott győzelem után hazájában háborús hősként ünnepelték és magas bajor illetve porosz kitüntetésekben részesítették. Felvették a protestáns Johannita Lovagrend tagjai közé és 1876. augusztus 22-én a Miksa József-lovagrend Főkancellárja lett.

HalálaSzerkesztés

 
von der Tann szobra Tannban

1880 őszétől légzési nehézségek és reuma gyötörték, ami miatt enyhébb klímájú helyen való tartózkodást tanácsoltak neki. 1881. április 20-án Dél-Tirolba utazott és nem sokkal később 1881. április 26-án itt hunyt el Meran városában. Münchenben az Alter Nordfriedhof egyik árkádos sírjában helyezték végső nyugalomra.

EmlékezeteSzerkesztés

  • I. Vilmos császár 1873-ban róla neveztette el Straßburg erődítményének 8-as számú erődjét (Fort Tann)
  • Regensburgban 1901 óta egy általános iskola viseli a nevét (Von-der-Tann-Grundschule).
  • Tann (Rhön) város piacterén 1900-ban szobrot emeltek tiszteletére
  • Andreas Hager 1880-ban tiszteletére komponálta a „General von der Thann Marsch” indulót, mely a 11. von der Tann gyalogezred parádé-indulója lett.

Nevét viselte két hadihajó:

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Genealogisches Handbuch des Adels. Adelslexikon Band XIV. S. 316. Band 131 der Gesamtreihe. C. A. Starke Verlag, Limburg (Lahn),2003, ISSN 0435-2408
  3. Regierungsblatt für das Königreich Bayern. Nr. 26. München. 6. Juli 1854.
  4. Die bayrische Heerführung und der Chef des Generalstabs, Generalleutnant Freiherr v. d. T., vor den Geschworen etc. Kissingen, 1866.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwig von der Tann-Rathsamhausen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

IrodalomSzerkesztés

  • Baptist Schrettinger (Ordensarchivar): Der Königlich Bayerische Militär-Max-Joseph-Orden und seine Mitglieder. Verlag R. Oldenbourg. München, 1882
  • Gebhard Zernin: Freiherr Ludwig von und zu der Tann-Rathsamhausen. Darmstadt, 1884
  • Joachim Peter: „… aus vielen Gründen interessant!“ – Theodor Fontane über Freiherr Ludwig von und zu der Tann-Rathsamhausen. In: Buchenblätter. Beilage der Fuldaer Zeitung. Nr. 71, 1998, S. 67.
  • Bernhard von PotenTann-Rathsamhausen, Ludwig Freiherr von und zu der. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  37. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1894,  373–380. oldal (németül)
  • Paul Görlich: Ein Denkmal für den General in Tann. In: Buchenblätter. Beilage der Fuldaer Zeitung. Nr. 10, 2004, S. 37.
  • Tann-Rathsamhausen, Ludwig Samson Heinrich Arthur, Freiherr von und zu der. In: Meyers Konversations-Lexikon. 1885–1892, 15. Band, S. 512.
  • Gustav Ludolf Martens: Tagebuch eines Freiwilligen des v. d. Tannschen Corps. 1848 (Digitalisat)
  • Hugo von Helwig, Militär-Wochenblatt, Beiheft, 1882, S.271 „Ludwig von der Tann-Rathsamhausen“ – Eine Lebensskizze