Luis Barragán-ház és -műterem
A Luis Barragán-ház és -műterem Mexikóváros egyik nevezetessége. A 20. század közepén, Luis Barragán jellegzetes stílusában épült ház 2004 óta a Világörökség része,[1] ma múzeumként működik.
Ez az épület a Világörökség része |
Luis Barragán-ház és -műterem | |
A ház jellegtelen, egyszerű utcai homlokzata | |
A múzeum adatai | |
Elhelyezkedés | Mexikóváros Mexikó |
Cím | Miguel Hidalgo kerület, Gral. Francisco Ramírez utca 12–14. |
Alapítva | 1948 |
Építész(ek) | Luis Barragán |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 19° 24′ 40″, ny. h. 99° 11′ 33″Koordináták: é. sz. 19° 24′ 40″, ny. h. 99° 11′ 33″ | |
Világörökség-azonosító | 1136 |
A Luis Barragán-ház és -műterem weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Luis Barragán-ház és -műterem témájú médiaállományokat. |
Leírás
szerkesztésA ház Mexikóváros nyugati részén, Miguel Hidalgo kerület Daniel Garza nevű részében, Tacubayában található, a chapultepeci erdőtől délre. Az 1948-ban vasbetonból elkészült, a tetőterasszal együtt háromszintes épület alapterülete 1161 m². Jellegtelen, szürke, az utca többi háza között nem feltűnő főhomlokzata, amelynek legjellegzetesebb eleme a könyvtárszoba előreugró, rácsos ablaka,[2] a keleti oldalán elhaladó Gral. Francisco Ramírez utcára néz, az épülettől nyugatra viszont egy kis belső kert található.[1] Ebben a saját maga által tervezett házban élt és dolgozott Luis Barragán építész 1988-ban bekövetkezett haláláig.[3] Az északi, 12-es szám alatti bejárat vezetett a műhelybe, míg a déli, a 14-es a lakórészbe. A szürke főhomlokzattal kontrasztban állnak az utcáról nézve alig látható, a bal felső részen előbukkanó sárga és narancs színű épületrészek, valamint egy fehér, víztárolásra használt, téglatest alakú torony.[2]
A földszinti rész
szerkesztésBelépve a bejáraton egy teljesen más színvilágú szoba fogad: a kicsi, szűk előszobát sárga fénnyel világítja meg egy ablak.[4] Egy pad is található itt, amelyre a művész minden hozzá érkező vendéget le szokott ültetni egy kis időre.[5] A következő szobában, ami egy előszoba, rózsaszín és fehér színűek a falak, a felfelé induló lépcső tetején pedig egy Mathias Goeritz által készített, arany színű, négyzet alakú, fényvisszaverő vetítővászon található a falon, amely a szoba fényviszonyainak kialakításában is fontos szerepet játszik. A padló vulkáni kőből készült. A rózsaszín falakon találhatók az étkezőbe és a lakószobába vezető ajtók.[6] A lakószobában, amelynek belsejébe egy paravánfal megkerülésével lehet bejutni, kis asztalok és székek, egy heverő és néhány könyvespolc áll, valamint szintén érdekes fényjátékok figyelhetők meg, egyrészt a földön elhelyezett hengeres világítótestnek, másrészt egy faragott Mária-szobor mellett elhelyezett két nagy tükörgömbnek köszönhetően. A szoba nyugati oldalán egy falnyi méretű ablakon keresztül a belső udvar kertje látható, keleti részén pedig a könyvtárszoba nyílik.[7] A két szintnyi magas termet, amelyben több száz könyv található, több alacsonyabb válaszfal osztja részekre. Északkeleti sarkában fotelek helyezkednek el, míg keleti a rész délnyugati sarkában található az egész ház egyik leghíresebb konstrukciója: egy fából készült egyszerű, korlát nélküli lépcső. A szoba nagy méretű utcai ablakának üvege nem teljesen átlátszó, a fény gyengébben szűrődik be rajta.[8] A műterembe az utcai bejáraton kívül a lakószobából is át lehet jutni. Ez a rész kisebb irodákat is tartalmaz, a fő, tágas műhelyszoba berendezése igen egyszerű. Külön figyelmet érdemel enyhén lejtős famennyezete és a keleti oldalon nyíló ablak.[9] A lakórész előszobájából közelíthető meg a konyha és a két étkező, amelyek ablakai a kertre nyílnak.[10]
Az emeleti rész
szerkesztésA ház délkeleti részén az első emeleten eredetileg egy terasz volt tervezve, ma azonban egy vendégszoba található itt. Ez és az emelet szintén természetes fényekkel megvilágított másik két szobája a berendezés és az ahhoz megválasztott anyagok és színek következtében szerzetesi hangulatot áraszt. A vendégszoba északkeleti szomszédjában, a tapancóban érdekes ellentétet képez egy elefántcsontból készült feszület és egy Szent Ferenc-szobor a törzsi vallásokhoz kapcsolódó zenéket tartalmazó lemezekkel és egy szintén itt elhelyezett, nem katolikus valláshoz tartozó rituális tárggyal.[11] A kert irányában, a keleti oldalon található a főszoba és az úgynevezett fehér szoba nevű nappali. Jellegzetesek itt is a keresztény művészet alkotásai, de megtalálható ezekben a szobákban több lószobor és lovas kép is. A látogatókat talán leginkább meghökkentő tárgy egy kartonpapírból készült, 30 cm magas paraván, amelyre egy sötét bőrű modell divatmagazinból kivágott képeit helyezték fel.[12] Az emelet közepén található egy öltözőszoba, amelyet a Krisztus szobájának is neveznek az ott a falon elhelyezett feszület miatt.[13]
A tetőterasz érdekessége, hogy különböző színű, sima falakkal körbezárták, így nincs róla kilátás a város irányba.[14]
A kert és az udvar
szerkesztésAz épülettől nyugatra található kert legnagyobb része látszólag elhanyagolt, a növények szabálytalanul, elvadulva nőnek, bár eredetileg a tervező úgy gondolta, itt egy nagyobb füves területet létesít. Az udvar északkeleti sarkában egy kis, elkülönített rész található, az úgynevezett Bödönök udvara (Patio de las ollas), ahol a földre amforaszerű, különböző méretű bödönök vannak elhelyezve, a falon pedig szabályosra nyírt futónövények lógnak. Egy vízforrás is található itt. A kert viszonylag nagy zöldfelülete éles ellentétben áll azzal, hogy Barragán soha egyetlen falat sem festett zöld színűre.[15][16]
Képek
szerkesztés-
Szoba
-
Belső falépcső
-
Rácsos fal
-
Tetőterasz
-
Tetőterasz
Források
szerkesztés- ↑ a b Casa-Taller de Luis Barragán (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ a b La Casa (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ A ház honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Portería (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Casa Luis Barragán - a modern művészet mítosza (magyar nyelven). Duna TV. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Vestíbulo (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Estancia (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Biblioteca (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Taller (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Comedor y desayunador (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Tapanco y habitación de huéspedes (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Cuarto blanco y habitación principal (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Vestidor o "cuarto del Cristo" (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Terraza (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Patio de las ollas (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
- ↑ Jardín (spanyol nyelven). A ház honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)