A MÁV V41 sorozat a MÁV részére szállított villamosmozdony-sorozat. Beceneve : "Kisleó".

MÁV V41 sorozat
MÁV V41 sorozat
Pályaszám
V41 501–530
Általános adatok
GyártóGanzMÁVAG + Klement Gottwald Villamossági Gyár[1]
Gyártásban19581962
Gyári típusjelVM11
Darabszám30 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésBo'Bo'
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1040 mm
Indító vonóerő230 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség80 km/h
Ütközők közötti hossz12 290 mm
Magasság3755 mm
Szélesség3150 mm
Forgócsaptávolság6500 mm
Tengelytáv forgóvázon belül2200 mm
Teljes tengelytávolság8700 mm
Szolgálati tömeg73 t
Legnagyobb tengelyterhelés18,5 t
Hajtásmarokcsapágyas, egyfokozatú homlokforgaskerékpár
Vezérlésszinkronvezérlés max. 2 mozdonyig, távvezérlés vezérlőkocsiról
Kapcsolókészülék típusacsavarkapocs
Fékek
Kiegészítőféklégfék
Rögzítőfékkézifék
Átmenő féklevegős tuskós fék
Vonatfűtésvillamos
Legkisebb pályaívsugár80 m
Villamos vontatás
ÁramnemV41 501–502: 16 kV 50 Hz AC
V41 503–530: 16/25 kV 50 Hz AC
Áramellátásfelsővezeték
Teljesítmény
ÁllandóV41 501–502: 845 kW
V41 503–530: 956 kW
Vontatómotorok száma4
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V41 sorozat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

A II. világháború után rohamos tempóban indult meg a vasútvillamosítás Magyarországon, és ez új mozdonyokat követelt. 1958 és 1962 között a MÁV átmeneti megoldásként Ward Leonard-rendszerű Bo’Bo’ tengelyelrendezésű 80 km/h engedélyezett sebességű villamosmozdonyokat szerzett be a Ganz-MÁVAG-tól. Ez volt a MÁV V41 sorozat. A gyártás ellenére fennálló további mozdonyhiány miatt újabb megrendelésekre is sor került, amely az 1961 és 1966 között gyártott MÁV V42 sorozat volt.

A főgépcsoport tervezésénél és gyártásánál felhasználták a két ugyancsak Ward-Leonard rendszerű Cavill 425 sorozatú kísérleti motorkocsiknál szerzett tapasztalatokat.

A sorozat gyártási ideje alatt lépett át a MÁV a „Kandó-féle” 16 kV 50 Hz-es felsővezetéki rendszerről a 25 kV 50 Hz-es rendszerre. Így (a két prototípus V41-es kivételével) valamennyi V41 és V42 sorozatú mozdonyt úgy gyártották, hogy mind a 16 kV-os, mind a 25 kV-os munkavezeték rendszer alatt tudjanak közlekedni.

A V41-es sorozatból a MÁV 30 db-ot szerzett be. A mozdonyok kezdetben főváros környéki ingavonatokat is továbbítottak, de kis teljesítményük és rossz üzemkészségük miatt a V42 és V43 sorozatok megjelenésével szinte kizárólag tehervonatokat vittek.

A mozdonyok az üzemben nem váltak be, elsősorban konstrukciós hibák miatt és nagyon sok mozdony tűzesetek következtében pusztult el. Így a selejtezésük már 1969-ben megkezdődött, három év múlva a sorozat kevesebb mint fele volt csak állományban. A forgalomból kivont, selejtezett gépeket gyakran nem bontották szét, hanem stabil állomási fűtőgépekké alakították át, személyvonatok előfűtésére.

A Ward-Leonard rendszerű mozdonyok gyártásával párhuzamosan már folyt a kísérletezés a tirisztoros szabályzással. A V41 501 pályaszámú prototípus mozdonyt alakította át a Ganz - Villamossági Művek 1968-ban az akkor újnak számító tirisztoros szabályzás kipróbálására, amely a MÁV első tirisztoros szabályzású mozdonya lett, később átszámozták V42 001 pályaszámra.

Szerkezete szerkesztés

A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét 982 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú szinkronmotort táplál, mely 1500 1/min szinkron fordulatszámmal két darab egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamók által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, mely a gerjesztődinamókat forgatja meg, valamint ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.

Napjainkban szerkesztés

V41 523-at a Magyar Vasúttörténeti Parkban, közel eredeti festésben állították ki, némelyik megmaradt példányból pedig állomási fűtőgépeket alakítottak ki.

Képgaléria szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V41 sorozat témájú médiaállományokat.

Irodalom szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. később: Ganz–VM