Mányik

Mányik (románul: Manic) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében, a Mezőség keleti részén.

Mányik (Manic)
A mányiki fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Kékes
Rang	falu
Községközpont	Kékes
Irányítószám	427052
Körzethívószám	0x63
SIRUTA-kód	33088
Népesség
Népesség	210 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3 (2011)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 57′ 43″, k. h. 24° 11′ 59″46.961852, 24.199829
A Wikimédia Commons tartalmaz Mányik témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Nevének eredete

A Domokos férfinév szláv változatából ered. Először 1329-ben, terra Manik formában említik, majd 1332-ben Monich, 1600-ban pedig Körtvélyes-Manyik.

Története

Első birtokosa a Zsombor nemzetség volt, majd a 14–15. században a Manyiki család. A középkorban Doboka vármegyei magyar jobbágyfalu. A 16. század második felében unitárius hitre tért. Beleolvadt a közvetlenül mellette feküdt Körtvélyes falu. 1602–1603-ban Géczi Péter hajdúi elpusztították. 1643-ban református filia volt. A 18. század elején románok települtek be. 1750-ben 24 jobbágy, 16 zsellér és 6 szegény férfi lakosa volt. 1754-ben ismét puszta. 1839-ben a Kemény család birtokolta. 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.

Népessége

• 1900-ban 543 lakosából 497 volt román és 35 magyar anyanyelvű; 486 görögkatolikus, 18 református, 15 zsidó és 12 ortodox vallású.
• 2002-ben 297 román nemzetiségű lakójából 294 volt ortodox vallású.

Nevezetességek

• Horgásztó.

Források

• Janitsek Jenő – Hints Miklós: Az erdélyi Melles-völgy helynevei. Bp., 1992

További információk

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 311. o.  

Képek

• 
• 
  Tó Mányik mellett