Wikipédia

Kékes (település)

falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Kékes (egyértelműsítő lap).

Kékes (románul: Chiochiș) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Kékes (Chiochiș)
A falu Alpár Ignác tervei alapján épült református temploma
A falu Alpár Ignác tervei alapján épült református temploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségKékes
Rangközségközpont
Irányítószám427045
Körzethívószám0x63[1]
SIRUTA-kód33024
Népesség
Népesség330 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság139 (2011)[2]
Népsűrűség3,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság345 m
Terület91,13 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 59′, k. h. 24° 11′Koordináták: é. sz. 46° 59′, k. h. 24° 11′
Kékes weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

A Mezőség északkeleti részén, Mezőveresegyháza nyugati szomszédjában fekszik, Déstől 43 km-re délkeletre.

Története szerkesztés

Nevét az oklevelek 1320-ban említették először Kekus néven, majd 1442-ben Kekes, 1470-ben Alsokekes és Felsewkekes, 1510-ben Kekews, 1598-ban Magiar Kekes, 1644-ben Nyárló Kékes, román nevét 1750-ben Keukis, 1808-ban Työtyis alakban írták.

Első ismert birtokosai valószínűleg a Zsombor nemzetség tagjai voltak a 13. században. 1320-ban a közülük származó Chunpas (Drági) Lőrinc fia István, Csenka László és utóbbi fiai, Beke és Domokos bírták. Tőlük Károly Róbert 1320-ban, hűtlenség miatt elvette és Elefánti Dezsőnek adományozta. 1467-ben akkori birtokosa, Iklódi Márton részt vett a Mátyás elleni összeesküvésben, aki emiatt Kovács Istvánnak juttatta. 1487 és 1492 között a Drági családé volt. 1576-ban Báthory István Bekes Gáspár párthívét, Drági Károlyi Lászlót ruszkai Kornis Gáspár javára megfosztotta itteni birtokrészétől.

A reformáció idején református és unitárius egyháza is alakult, de utóbbi 1638-ban megszűnt. 1606-ban Kornis Boldizsár és Szemere János birtoka volt. 1607-ben Bethlen Farkas itteni birtokrészét Auner Márton kolozsvári sebésznek adta zálogba. Birtokosai között 1625-ben feltűnt Kovacsóczy István kancellár. 1673-ban került a Bánffy család tulajdonába.

1643-ból való az első említés református iskolájáról. A kuruc harcok kezdetén elpusztult. 1705 szeptemberében itt táborozott Pekry Lőrinc. 1750-ben 12 jobbágy, 49 zsellér, három szegény zsellér és 11 kóbor családfőt írtak benne össze. A 18. század folyamán többször tartotta itt gyűléseit Doboka vármegye. A század közepén már a Wesselényi család birtoka, 1820-ban Wesselényi Miklósé.

1876-ban Doboka vármegyétől az akkor megalakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1878 után a vármegye egyik járásának székhelye volt. 1878-tól gyógyszertár is működött benne.[3]

Nemzetiségek és vallások szerkesztés

  • 1850-ben 621 lakosából 385 volt román, 161 magyar és 73 cigány nemzetiségű; 458 görögkatolikus és 161 református vallású.
  • 1910-ben 1082 lakosából 567 volt román és 509 magyar anyanyelvű; 485 ortodox, 382 református, 50 római katolikus és 46 zsidó vallású.
  • 2002-ben 498 lakosából 296 volt román, 177 magyar és 25 cigány nemzetiségű; 316 ortodox, 165 református és 6 római katolikus vallású.

Híres emberek szerkesztés

Látnivalók szerkesztés

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ [1]
  3. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  4. ↑ Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Csíkszereda, 2012

Külső hivatkozások szerkesztés

Képek szerkesztés

  •  
  •  
    A református templom homlokzata
  •  
    Wesselényi-kastély
  •  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kékes_(település)&oldid=23663673”