Bethlen Farkas (főispán)

(1560-1618) főispán

Bethleni Bethlen Farkas (1560. – Kisbún, 1618. április 13.) az erdélyi udvari lovasság főkapitánya, a fejedelmi tanács tagja, Küküllő vármegye főispánja, szamosújvári főkapitány.

Bethlen Farkas
Született1560
nem ismert
Elhunyt1618. április 13. (57-58 évesen)
Alsóbún
Állampolgárságaerdélyi
HázastársaKemény Anna
Gyermekei
SzüleiKatalin Sükösd de Nagy-Teremi
János Bethlen de Bethlen
Foglalkozásapolitikus
TisztségeKüküllő vármegye főispánja (1608–1618)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Bethlen János (?–1589) és Sükösd Katalin négy gyermekének egyikeként született. Apja pazarló életmódot folytatott, és rossz gazda volt; Farkas pályafutását anyai nagybátyjai, Bánffy Farkas dobokai főispán (1566–1591), Perneszy István és Kornis Farkas (?–1600) segítették, így került 1576-ban a Báthory Istvánt krakkói koronázására kísérők közé. Bánffy Farkassal együtt a koronázás után is Lengyelországban maradt, és a király közvetlen környezetében szolgált apródként, majd kamarásként. Báthory oldalán a livóniai háborúban is részt vett. 1583-tól Perneszy István ajánlására Forgách Zsigmond mellé került. Báthory 1586-ban bekövetkezett halála után visszatért Erdélybe.

Mivel ekkoriban halt meg apja, a család gazdasági és jogi ügyeit Bethlen Farkasnak kellett intéznie. Feleségül vette a rangban és vagyonban is alatta álló szőkefalvi Sámsondi Annát, és Kisbúnra költözött, ahol kastélyt építtetett. Az 1590-es évek közepén a tizenöt éves háború során részt vett a havasalföldi hadjáratban és a mezőkeresztesi csatában.

1602–1603-ban az Erdély felszabadításáért harcoló Székely Mózes mellé állt, és 1603. júniusban fontos szerepet játszott Kolozsvár behódolásában, ekkor Székely Mózes kinevezte szamosújvári kapitánnyá. A tisztséget nem tudta ténylegesen betölteni, mert július 17-én Brassónál a Giorgio Basta segítségére indult Radu Șerban havasalföldi fejedelem győzelmet aratott Székely Mózes felett, aki életét is vesztette az ütközetben. Bethlen Farkasnak a csata(wd) után sikerült elmenekülnie, és több erdélyivel együtt a török fennhatóság alatt álló területre menekült, először Szendrő várába, majd Nándorfehérvárra, illetve Temesvárra.

Amikor 1604-ben az emigránsok Bocskai Istvánt gondolták fejedelemségre juttatni, Bethlen Farkast küldték hozzá követségbe. Bethlen Bocskai mellett maradt az álmosdi csata utánig, ekkor Bocskai őt küldte el Lala Mehmed nagyvezírhez a császári csapatoktól zsákmányolt zászlókkal. 1605. februárban az erdélyi szászokhoz ment követségbe Nagyszebenbe, hogy rábírja őket Bocskai támogatására. 1607-ben ténylegesen is szamosújvári főkapitány lett; ezt a tisztséget 1609-ig töltötte be. Rákóczi Zsigmondtól huszonnégy falut kapott Belső-Szolnok vármegyében, tizennégyet Küküllő vármegyében, illetve egyet-egyet Kolozs vármegyében és Fogarasföldön. 1608-tól küküllői főispán lett; ezt a hivatalt haláláig viselte. 1609-ben elvált első feleségétől, akivel nem született gyermekük, és 1610-ben újra nősült, Kemény Annát, Kemény Boldizsár Fehér megyei főispán lányát, Kemény János későbbi fejedelem féltestvérét[1] vette el. Két gyermekük született, János és Anna.

Bethlen Gábor fejedelemsége alatt, 1614-ben az udvari lovasság főkapitánya, ugyanebben az évben az erdélyi fejedelmi tanács tagja lett. 1617-ben részt vett a Bethlen Gábor által vezetett moldvai hadjáratban, amit a török porta védelmét élvező Radu Mihnea fejedelem támogatására indítottak. 1618-ban kisbúni kastélyában halt meg; családja véleménye szerint megmérgezték. 1642-ben vizsgálat indult a halála ügyében, és azt állapították meg, hogy rövid betegeskedés után saját kisbúni kastélyéban hunyt el, és Keresden helyezték nyugalomra.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Bicsok Zoltán: A bethleni Bethlenek birtokmegosztó levele 1716-ból. Korunk, (2012. december)

Források szerkesztés