Második koalíciós háború

koalíciós háború Franciaország ellen, 1799–1802
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. április 10.

A második koalíciós háborúban egy több államból álló koalíció támadta meg a Francia Köztársaságot, 1799-ben. A háború 1802-ben – az első koalíciós háborúhoz hasonlóan – francia győzelemmel ért véget.

Második koalíciós háború
Koalíciós háborúk
A marengói csata
A marengói csata
Dátum17991802
HelyszínEurópa
Eredményfrancia győzelem
Terület-
változások
francia területi nyereség
Harcoló felek
Franciaország
Lengyel légiók
Dánia-Norvégia
Batáviai Köztársaság
Helvét Köztársaság
Ciszalpin Köztársaság
Római Köztársaság
Parthenopéi Köztársaság
Habsburg Birodalom
Német-római Birodalom
Bajorország
Orosz Birodalom
Egyesült Királyság
Nápolyi Királyság
broder Oszmán Birodalom
broder Portugália
Francia rojalisták
Parancsnokok
Jean-Baptiste Jourdan
Moreau

 Jean Lannes
Étienne Jacques Joseph Macdonald
Barthélemy Catherine Joubert

André Masséna
Olfert Fischer Desaix
Károly főherceg
Szuvorov

 Peter Karl Ott von Bátorkéz

Michael von Melas
Kray Pál
János osztrák főherceg
Sir Hyde Parker
Lord Nelson
A Wikimédia Commons tartalmaz Második koalíciós háború témájú médiaállományokat.

Előzményei

szerkesztés

1797-ben a franciák győzelmével végződött az első koalíciós háború. A vesztes koalíció azonban 1798 végére újjáalakult az Egyesült Királyság, az Orosz Birodalom, a Habsburg Birodalom, az Oszmán Birodalom, a Nápolyi Királyság és Portugália részvételével.

Lefolyása

szerkesztés
 
Bonaparte Napóleon

A hadműveleteket 1799-ben indították meg a szövetségesek a franciák ellen. Miután Károly főherceg a rajnai frontszakaszon 1799. márciusban az ostrachi, majd a stockachi csatában vereséget mért Jean-Baptiste Jourdan hadseregére, a küzdelem súlypontja Itália területére helyeződött át. Itt az Alekszandr Szuvorov tábornagy vezette orosz csapatok az osztrákokkal együttműködve az addai csatában vereséget mértek Jean Victor Moreau hadseregére (1799. június 26.28.), majd a Trebbia mentén vívott ütközetben (1799. június 17.19.) szétverték a Nápolyból felvonuló francia csapatokat. Milánó is Szuvorov kezére került, majd az orosz–osztrák csapatok 1799. augusztus 15-én a Novinál vereséget mértek az utolsó, még Appennini-félsziget földjén harcoló francia hadseregre is, melynek parancsnokságát a csata kezdetén elesett elődjétől Moreau vette át. A Szuvorov győzelmeire féltékeny osztrák hadvezetés ekkor az orosz csapatokat teljesen értelmetlenül Svájcba irányította át.

Az első zürichi csatában a franciák vereséget szenvedtek Károly főhercegtől, de a második zürichi csatában az oroszok alulmaradtak az André Masséna vezette francia hadsereggel szemben. Szuvorov ismét átverekedte magát az Alpokon a délnémet területekig, ahonnan a felháborodott I. Pál orosz cár hazarendelte.

Az Egyiptomból visszatért Napoléon Bonaparte tábornok – bár a Genovában körülzárt Masséna 1800. június 4-én letette a fegyvert – a marengói csatában (1800. június 14.) döntő vereséget mért az osztrákokra. Az osztrák csapatok a németországi fronton is nehéz helyzetbe kerültek. A Bajorországban előretörő Moreau tábornok júliusban elfoglalta Münchent, majd 1800. december 3-án a hohenlindeni csatában legyőzte a János főherceg vezette osztrák hadsereget.

Következményei

szerkesztés

A sorozatos vereségek hatására a Habsburg Birodalom 1801. február 9-én aláírta a lunéville-i békeszerződést, példáját követte a Nápolyi Királyság és Oroszország is. Az 1802. március 25-én aláírt amiens-i békeszerződés az Egyesült Királysággal is békét eredményezett egy rövid időszakra.

  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest, 2004
  • Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig ISBN 963-04-6874-3

Lásd még

szerkesztés