Méri István

(1911–1976) magyar régész

Méri István (Abony, 1911. szeptember 1.Budapest, 1976. december 13.) restaurátor, régész. A magyar középkoros falukutatás egyik úttörője volt.

Méri István
Született 1911. szeptember 1.[1]
Abony
Elhunyt 1976. december 13. (65 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása régész

ÉleteSzerkesztés

Paraszti sorból származott. A budapesti Iparművészeti Iskola szobrásznövendéke volt. 1932-től a Magyar Nemzeti Múzeumban lett restaurátor. 1934-től ásatásokon is részt vett. Vendéghallgatóként bejárt a Budapesti Tudományegyetemre. 1942-től a kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet segédtisztje és 1942-1944 között négy szemesztert végzett el a Kolozsvári Tudományegyetemen. Érdeklődése Erdélyben a magyar középkori régészet felé fordult. Több ásatáson vett részt Kolozsvárott és a Borsavölgyben, ezeket részben maga vezette.

1944-ben visszakerült a MNM-ba, majd a Teleki Pál Tudományos Intézetben (utóbb Kelet-Európai Tudományos Intézet, Néptudományi Intézet) dolgozott. Közben befejezte tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, majd 1948-ban a Szegedi Tudományegyetemen doktorált. 1949-től újból a MNM munkatársa, és 1958–1963 között a Középkori Osztály vezetője volt.

Ásatott többek között Túrkeve határában (Móric), Tiszalök határában (Rázom), Kardoskúton, Kesztölc-Klastrompusztán, Nagykanizsa várában, Gyula várában, Esztergomban (palota). Gyakorlatvezetőként az ELTE régészhallgatóinak is oktatott.

Elismerései és emlékeSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

  • 1944 Középkori temetőink feltárásmódjáról. Kolozsvár.
  • 1948 A magyar nép régészeti emlékeinek kutatása. In: Népkutatás Kézikönyve.
  • 1952/1954 Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és a Túrkeve-mórici ásatások eredményéről I-II. Archaeologiai Értesítő
  • 1964 Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Budapest.
  • 1986 Ásatás a kolozsvári Fő téren, 1943. Budapest.

IrodalomSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven)