Magyarókereke

falu Romániában, Kolozs megyében

Magyarókereke (Mogyorókeréke) (románul Alunișu, korábban Majerou, németül Mären) falu Romániában Kolozs megyében.

Magyarókereke (Alunișu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségKalotaszentkirály
Rang falu
Községközpont Kalotaszentkirály
Irányítószám 407516
SIRUTA-kód 59452
Népesség
Népesség119 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság71 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság610 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 49′ 54″, k. h. 22° 56′ 31″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 54″, k. h. 22° 56′ 31″
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarókereke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Bánffyhunyadtól 10 km-re délnyugatra fekszik, Kalotaszentkirályhoz tartozik, melytől 4 km-re nyugatra van.

Története szerkesztés

Magyarókereke (Mogyorókereke), mogyoró erdő nevét az oklevelek 1437-ben p. Monorokerek néven említették először.

1507-ben és 1523-ban p. Monyorokereke néven említették. Ekkor a Szentkirályi, Radó, Madarászi, Tótőri, Középlaki és más köznemesek birtoka volt.

1554-ben Sebesvár tartozékai közé tartozott és Bonchidai Bánffy Mihály birtoka volt, később pedig a gyalui vártartomány faluja volt. 17601762 között Magyar Kereke néven volt ismert, 1808-ban Magyarókerék, Majero, 1861-ben Magyarokereke, 1913-ban Magyarókereke néven írták.

1910-ben 596 lakosa volt, melyből 247 fő vallotta magát magyarnak (41,4%), 349 oláhnak (azaz románnak; 58,6%), mindezen lakosok közül a többség, 457 értett magyarul. A vallási megoszlás: 7 római katolikus, 351 görög katolikus (a románság többnyire), 233 református (a magyarok zöme), 5 ortodox. A falu etnikai szerkezete jól tükrözi, hogy a falu Kalotaszeg "széle", és érintkezik a jórészt románlakta Bihar-hegységgel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.

Látnivaló szerkesztés

Temploma 1273-ban épült. A templomot a reformátusok a 16. században újjáépítették, azonban 1661-ben a tatárjárás alatt a faluval együtt megsemmisült. A hívek adományából 1728-ban épült fel az új templom, melyet 1746-ban újítottak fel. 1904-ben az Umling Lőrinc által festett régi famennyezet kazettáinak nagy részét előbb a budapesti Nemzeti Múzeumba szállították, majd 1936-ban a budapesti Néprajzi Múzeumba. A templom értékes faberendezése szintén az Umling család munkája.

Híres emberek szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés