Főmenü megnyitása

Magyar írók élete és munkái

Szinnyei József századfordulón készült lexikonja

A Magyar írók élete és munkái Szinnyei József 14 kötetes, kéthasábos, a századforduló idején készített magyar irodalmi lexikonja (1891–1914).

Magyar írók
élete és munkái

Szerző Szinnyei József
Megírásának időpontja 1880-as évek–1913
Első kiadásának időpontja 18911914
Nyelv magyar
Témakör tágabb értelemben vett magyar írók életének és műveinek lexikona betűrendben
Műfaj lexikon
Részei 14 kötet
Kiadás
Magyar kiadás Hornyánszky Viktor akadémiai könyv- kereskedése, Budapest
Külső hivatkozás elektronikus elérhetőség

Tartalomjegyzék

KoncepciójaSzerkesztés

A szerző 30 éves kutatásait (18601890) követően 24 év alatt (1891–1914) megjelent, közel 30.000 tágabb értelemben vett magyar író – azaz nem csak szépirodalmi műveket alkotó személyek, költők – életrajzát és alkotásait feldolgozó hatalmas, mintegy 5.200 oldalas munka. Gulyás Pál későbbi (befejezetlen) kiegészítő sorozatát (Magyar írók élete és munkái – új sorozat) leszámítva mindmáig a létező legnagyobb terjedelmű és részletességű tudományos mű a témakörében.

A régi magyar(országi) szerzőktől kezdve a kortársakig mindenkire kiterjedt figyelme. Beleértve az idegen nyelven (latinul, németül, szlovákul, románul etc.) publikálókat, a nemzetiségi és „elmagyarosodott” szerzőket. A kor viszonyai és a szerző életpályája okán mindez a történelmi Magyarország (Nagy-Magyarország) tág keretei közt értendő.

TörténeteSzerkesztés

Szinnyei a 19. század második felének jelentős bibliográfusa, könyvtárosa volt, aki már fiatalon, 1860-tól gyűjtötte az adatokat egy reménybeli nagy magyar irodalmi lexikon tervéhez. 1877-re már annyira nagy mennyiségű anyag gyűlt össze, hogy Szinnyei benyújtotta kérelmét a Magyar Tudományos Akadémiához művével kapcsolatban. Az Akadémia anyagi gondok miatt elhalasztotta a kiadást, és csak Szinnyei újabb, 1885-ös és 1886-as kérelme után 1889-ben döntött az anyagi támogatásról, de a mű kiadását nem vállalta.

A szerző végül Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedésével kötött szerződést, és az első kötet első füzetei már 1890-ben megjelenhettek.[1] Ekkor Szinnyei már 60 éves volt, de majdnem újult erővel fogott bele jegyzetei rendezésébe. A teljes sorozat végül 24 év alatt 14 kötetben jelent meg. A szerző nem érte meg élete fő művének befejezésétː 1913-ban 83 éves korában elhunyt. Az utolsó kötet csak egy évvel a halála után, 1914-ben jelent meg fia, ifj. Szinnyei József közreműködésével.[2]

LeírásaSzerkesztés

A lexikonban a szerző mintegy 10.500 hasábon, azaz körülbelül 5.250 kéthasábos oldalon közel 29.553[3] tágabb értelemben vett magyar író (azaz nem csak szépírók, költők) életrajzi és könyvészeti adatait gyűjtötte össze. A különféle névváltozatok/változtatások, ill. az elírások és egyéb hibák okán az érintett személyek köre pár százzal kevesebb.[4]

A nevezetesebb írókról bővebben szólt, a kevésbé jelentősnek minősítettek életrajzi adatait szűkebbre szorította, de ön­állóan megjelent műveik címeinek teljességére gondosan ügyelt. Életrajzait azonos menetben dolgozta ki: közölte az írók pályafutásának fontosabb eseményeit, felsorolta folyóiratbeli és hírlapi cikkeiket, összeállította önállóan megjelent műveiknek címjegyzékét, végül be­számolt forrásairól. A korábbi bibliográfusok anyagát gon­dosan felhasználta, az újabb irodalomra nézve a múzeumi könyvpéldányok, hírlapok, folyóiratok, gyászjelentések, önéletrajzok adatai után igazodott.[5]

JelentőségeSzerkesztés

A 20. századi jelentős irodalomtörténész, Pintér Jenő így fogalmazza meg álláspontját a művel kapcsolatbanː

„[Szinnyei] életének ezt a fő művét sohasem méltathatja elég hálával a magyar tudományos­ság. Nincs egyetlen tudományszak sem, amely a maga történeti visszapillantásaiban mellőzhetné ezt az anyaggyűjteményt. Sajnos, akik legsűrűbben forgatják, több­nyire azok idézik legkevesebbszer. A tizennégy kötet annyira közkinccsé vált, hogy olybá veszik, mint a szótárak közkeletű anyagkészletét; ez azonban nagy méltánytalan­ság a szerző iránt; az igazán jóhiszemű kutató nem tekint­heti szabad zsákmánynak egy emberélet gazdag szellemi termését. Ez a mű örök forrás. A jólcsengő nevek százai és ezrei fognak eltűnni az idők sodrában, amikor «Szinnyei» még mindig ott forog a tudósok kezén.”[5]

Pintér Jenőnek igaza lettː az egész 20. században Gulyás Pál kiegészítő művét leszámítva valóban nem készült hasonlóan terjedelmes és részletes lexikon a magyar írókról.

A mű rendelkezik reprint (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, Veszprém, 1981) és a Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából elektronikus kiadással is.

KötetbeosztásaSzerkesztés

Kötetszám
Kötetcím
Kiadási év
Hasábszám
Elektronikus elérés
I. kötet Aachs–Bzenszki 1891 1440 hasáb [3]
II. kötet Caban–Exner 1893 1474 hasáb [4]
III. kötet Fa–Gwóth 1894 1582 hasáb [5]
IV. kötet Gyalai–Hyrtl 1896 1492 hasáb [6]
V. kötet Iczés–Kempner 1897 1468 hasáb [7]
VI. kötet Kende–Kozocsa 1899 1456 hasáb [8]
VII. kötet Köberich–Loysch 1900 1440 hasáb [9]
VIII. kötet Löbl–Minnich 1902 1446 hasáb [10]
IX. kötet Mircse–Oszvaldt 1903 1450 hasáb [11]
X. kötet Ótócska–Popea 1905 1440 hasáb [12]
XI. kötet Popeszku–Rybay 1906 1430 hasáb [13]
XII. kötet Saád–Steinensis 1908 1438 hasáb [14]
XIII. kötet Steiner–Télfy 1909 1440 hasáb [15]
XIV. kötet Telgárti–Zsutai 1914 1958 hasáb [16]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szinnyei, i. m., Előszó
  2. Az ifjabbik Szinnyei így ír munkájárólː „[édesapám] értékes jegyzeteit mind felhasználtam, sok adattal kiegészítettem (a mit maga is megtett volna), s ennek az anyagnak felhasználásával írtam meg a Zichy Domonkos életrajzától a Zsutai Jánoséig terjedő befejező részt (az 1814. hasábtól végig)”. (XIV. kötet, Utószó)
  3. Szinnyei, i. m., Utószó
  4. Bővebben lásd Thuróczy Gergely konferencia-előadását: Lexikonok pörsenései, avagy hová kapjon a bibliográfus – szócikkduplumok, redundancia, adatszóródás; Konferencia Lakatos Éva bibliográfus emlékére, 2015. nov. 5., Petőfi Irodalmi Múzeum[1]
  5. a b Pintér Jenő, i. m., VII. kötet [2], 209–210. o.

ForrásSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés