Magyarországi Keresztyén Testvérgyülekezetek

A Magyarországi Keresztyén Testvérgyülekezetek (MKTGY) a Keresztyén Testvérgyülekezetek magyar ága, amely az országon túl Erdélyben is jelen van.[1]

Magyarországi Keresztyén Testvérgyülekezetek
Felekezetprotestáns
Szertartáskonzervatív protestáns
Nyelvmagyar
Székhelynincs központi székhely

A Magyarországi Keresztyén Testvérgyülekezetek weboldala

Történelem szerkesztés

Bár a két világháború között államilag nem tiltják be, de tagjait üldözik, egyes településeken összejöveteleiket megtilják. Függetlenségre tudott szert tenni még a politikai diktatúrák idején is.

1944-ben más szabadegyházakkal (az adventista, baptista, metodista egyházakkal és néhány azóta megszűnt közösséggel) együtt részt vettek a Szabadegyházak Szövetsége megalapításában, majd ennek 1951-ben átszervezéssel létrejött jogutódjában, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsában is, amelyhez később öt másik egyházi közösség is csatlakozott.[2]

Amíg volt általános hadkötelezettség, előnyben részesítették a fegyver nélküli katonai szolgálatot ill. a polgári szolgálatot, de nem zárkóztak el a hadkötelezettségtől. Tagjaik személyes döntésére bízták, hogy vállalják-e a fegyveres szolgálatot vagy sem.

Kiemelkedő képviselőik hazánkban a II. világháború után Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor és Ungár Aladár.

2012-ben indoklás nélkül visszavonták a Testvérgyülekezetektől az egyházi státuszt, noha elmondásuk szerint a törvényi követelményeknek megfeleltek. Továbbiakban vallási tevékenységet végző egyesületként vannak bejegyezve, kialakított hitvallással és alapszabállyal.[3] Ez a hitéleti és gyakorlati tevékenységüket érdemben nem zavarja, mivel sem a múltban, sem a jelenben az államtól pénzügyi támogatást nem fogadtak el és nem is akarnának elfogadni, mert ez ellenkezik attól a felfogásuktól, hogy az államtól maximálisan függetlennek kell leni.

Szervezet szerkesztés

Gyülekezetek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Közösségünk | MKTGY. mktgy.hu. (Hozzáférés: 2023. június 22.)
  2. Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.  
  3. [1]

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés