Wikipédia

Bakonycsernye

magyarországi nagyközség Fejér vármegyében

Bakonycsernye (szlovákul: Čerňa) [8][9] nagyközség[1] Fejér vármegyében, a Móri járásban.

Bakonycsernye
Bakonycsernye 01v.jpg
Bakonycsernye címere
Bakonycsernye címere		 Bakonycsernye zászlaja
Bakonycsernye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeFejér
JárásMóri
Jogállás Nagyközség[1]
Polgármester Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[2]
Jegyző Fridrich Tamásné[3]
Irányítószám 8056
Körzethívószám 22
Testvértelepülései
Lista
Magyarcsernye
Népesség
Teljes népesség3016 fő (2021. jan. 1.)[4]
Népsűrűség77,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság248[5] m
Terület38,13 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[6][7]
Földrajzi középtájBakonyvidék[6][7]
Földrajzi kistájSúri-Bakonyalja[6][7]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bakonycsernye (Magyarország)
Bakonycsernye
Bakonycsernye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 19′ 010″, k. h. 18° 05′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 010″, k. h. 18° 05′ 13″
Bakonycsernye (Fejér vármegye)
Bakonycsernye
Bakonycsernye
Pozíció Fejér vármegye térképén
Bakonycsernye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

FekvéseSzerkesztés

A 81-es számú Székesfehérvár-Győr főútról Mórnál lekanyarodva, illetve a 82-es számú Veszprém-Győr főútról Zircnél letérve közelíthető meg a település, mindkét irányból a 8216-os számú úton. A Gaja-patak völgyében 7 kilométer hosszan elnyúló település, amely egy időben bányászfalu is volt, Fejér vármegye legnyugatibb fekvésű helysége: bő 10 kilométerre található Mórtól nyugatra. Nevét a fekete jelentésű szláv cserny szóból vezetik le.

A település a Bakony előnevet az 1913-as rendezéskor kapta. 1724-től Veszprém vármegye részeként létezett 1956. április 1-jéig. Ekkor csatolták Fejér megyéhez. Nyugatról a Tési-fennsík karsztja emelkedik a magasba. A Gaja patakot löszdombság keretezi.

KözlekedéseSzerkesztés

Megközelíthető Zirc, Mór és Székesfehérvár irányából autóbusszal. Vasútállomással nem rendelkezik. Főutcája nagyon forgalmas a nagy átmenő forgalom miatt: ez a 8216-os út, amely Zircet Mórral köti össze. A 8208-as út a falu nyugati részén ágazik ki észak-északnyugat felé, ez Bakonyszombathelyen át Mezőörsig vezet, az útba eső kisebb településeket is érintve.

Egy rövid szakaszon a település nyugati külterületén húzódik a Várpalotát Szápárral összekötő 8213-as út, amiből itt ágazik ki a Jásdra vezető 82 111-es út is; Bakonycsernye Inotapuszta nevű külterületi településrésze csak erről a 8213-as útról, az említett elágazás közeléből érhető el.

TörténeteSzerkesztés

Az újkőkori, késő neolitikus, a késő vaskori kelta, majd római időszakban is lakták már az emberek. Ezt a feltárt leletek bizonyítják. A középkorból már húsznál több település neve ismeretes (Gyón, Bihr, Pacmán, Sikátor, Tényő, Erdőinota, Dolosd), a későbbi Bakonycsernye közigazgatási területén helyezkedtek el, és valamennyien Bátorkő várához tartoztak.

Csernye említése 1341-ben történik először, az újlakiak jobbágyain kívül néhány kisnemesi család is élt, míg a korábban felsorolt települések közül Dolosdot egy 1082. évi okmány említi először. 1275-ben Dolosd mint a Cseszneky család birtoka említtetik.

A török idők alatt Csernye és települései elnéptelenednek, a fejlődés megtorpant, a környezet ősvadon képét nyeri vissza. Csernye újratelepítése a Nyitra és Trencsén vármegyei felvidéki szlovákokkal 1724-1726 között több lépcsőben történt, magukkal hozva az erdőművelés szakmai fogásait, a föld-, és a szőlőművelés alapjait. Valamint a szlovák anyanyelvet is a berencsi és csejtei uradalmakból. Bátorkő urai, a Zichy grófok biztosítják a lutheránus vallás gyakorlását, templomot és iskolát építhettek, ismét megindult a fejlődés , és 1730-ban a lakosság száma eléri a 300 főt. Az első kőtemplomot 1786-ban építették.

Az 1810-i móri földrengés a faluban is nagy riadalmat okozott, több ház és a templom is megsérült. A község a 19. század elején Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt, ekkor a lakosság a lakosság 80%-a lutheránus, 20%-a katolikus volt, a szlovákok és magyarok békében éltek egymás között. Az 1848-as forradalom és szabadságharc móri ütközetét a környező dombokról figyelték a falusiak.

1862-ben a falu egy része leégett. Az igen nagy károkat okozó tűzben a templom harangjai is elolvadtak. Az újjáépítés során kerültek a templomba a még ma is használatos padok, így a templom befogadóképessége 800 főre emelkedett. A Silbermann-felépítésű orgona 1867-ben készült egy brezovai orgonakészítő műhelyében. Az országban csak néhány ilyen orgona található.

Ez időben a gazdasági adottságok mostohák voltak, így fejlődésnek indult a háziipar, kézművesség, a fonás, a szövés, a kosárkötés. Az itt készült kosarakkal a környező településeket látták el.

A jó pénzszerzés reményében megindult a kivándorlás a tengerentúlra. Az első világháborúban a faluból sok férfi harcolt az olasz fronton.

2001-ben a lakosság 1%-a vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.

Bakonycsernye 2018. január 1-jétől nagyközség.[1]

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990-1994: Boleraczki István (független)[10]
  • 1994-1998: Boleraczki István (független)[11]
  • 1998-2002: Boleraczki István (független)[12]
  • 2002-2006: Boleraczki István (független)[13]
  • 2006-2010: Turi Balázs (független)[14]
  • 2010-2014: Turi Balázs (Fidesz)[15]
  • 2014-2019: Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[16]
  • 2019-től: Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[2]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,5%-a magyarnak, 1% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak, 1,8% szlováknak mondta magát (18,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 21%, református 4%, evangélikus 33,7%, felekezeten kívüli 9,6% (28% nem nyilatkozott).[17]

Híres bakonycsernyeiekSzerkesztés

JeleneSzerkesztés

A második világháború helyi harcai 1945. március 20-21-én zajlottak a német és szovjet alakulatok között. Az 1948. évi csehszlovák-magyar lakosságcsere érintette a települést. 500 fő települt át Csehszlovákiába, és onnan 40 fő érkezett. Az 1950-es években kezd termelni a balinkai szénbánya, amely igen sok helyi lakosnak adott munkalehetőséget.

A Gaja-patak 1970. július 10-i kiöntése árvizet okozott. A patakon lévő valamennyi híd megrongálódott.

1974-ben ünnepelte a község, fennállásának 250. évfordulóját. Ezen az ünnepségen alakult meg a szlovák Hagyományőrző Asszonykórus 15 fővel. A községnek jól felszerelt általános iskolája van 300 tanulóval, két óvodája 150 gyermek elhelyezésére képes. A művelődési ház és könyvtár, a zeneiskola szolgálják a községet. A község vallás]i élete színes képet mutat. A történelmi felekezetek mellett megtalálhatók a kisebb vallási közösségek is.

A sport és a szabadidős tevékenység a község életében igen meghatározó. A 800 m² alapterületű iskolai tornacsarnok az év minden szakában jól kihasznált.

A község önkormányzata 1997-ben avatta a település címerét és zászlaját. Az 1994. évi országos önkormányzati választásokon megválasztották a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tagjait is, felvállalva a hagyományőrzést és szlovák nyelv ápolását. Az ősi kulturális emlékek, értékek megőrzésére jelenleg kialakításra vár a Szlovák Közösségi Ház.

A község infrastrukturális ellátottsága jó, a víz-, villany-, telefon-, gáz-, és a szennyvíz-hálózat teljesen kiépített. Orvosi rendelő, gyógyszertár, egyházi és önkormányzati óvoda, általános iskola egyaránt megtalálható. Jól működő kis-, és középvállalkozások vannak a településen. Sportvadászat a környékbeli vadásztársaságoknál megoldható. Horgászni a község tulajdonában lévő 12 hektáros halastavakon lehet.

NevezetességeiSzerkesztés

 
Csiklingvár makettje a dinnyési Várparkban
 
Csiklingvár makettje a dinnyési Várparkban
  • Evangélikus templom – késő barokk épület.
A 275. évforduló alkalmából az evangélikus egyház és a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat márvány emléktáblát állított a település evangélikus lelkészeinek, amely a templomban megtekinthető.
  • Bányász emlékpark
  • Csiklingvár rommaradványai Bakonycsernyétől 4 km-re találhatók.
  • 18. századi katolikus templom.
  • 19. századi tornácos parasztházak,
  • 1848-as emlékmű, és, a háborús áldozatok emlékműve a Pacmán hegyen,
  • a 2. világháborús áldozatok bronz emléktáblája a brezovai temető halottasházán.

KépgalériaSzerkesztés

  • Bakonycsernye látképe nyugat felől, a 8216-os útról nézve

  • Bakonycsernye nyugat felől, a 8216-os útról nézve

  • A Súr felé induló 8208-as út kiágazása a 8216-os útból a település nyugati részén

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ a b c B. Kiss László: Nagyközséggé lépett elő Bakonycsernye (HTML). Fejér Megyei Hírlap, 2018. január 3. [2018. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 3.)
  2. ↑ a b Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  3. ↑ Polgármesteri hivatal, Bakonycsernye (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  4. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  5. ↑ Bakonycsernye, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  6. ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  7. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  8. ↑ Lelkes György (szerk): Magyar helységnév-azonosító szótár. Argumentum, KSH Könyvtár, 2011. pp. 110, 884. ISBN 978-963-446-593-5
  9. ↑ Magyarország Helységnévtára (Bakonycsernye) (magyar nyelven) (html). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  10. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  11. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 30.)
  12. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  13. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  14. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  15. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
  16. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  17. ↑ Bakonycsernye Helységnévtár

ForrásokSzerkesztés

 
Szőlőprés a községháza mellett

Helyi könyvkiadásSzerkesztés

  • dr. Heiczinger János (körzeti orvos): Bakonycsernye múltja a telepítéstől 1849-ig.
  • dr. Hegyi Imre (néprajzkutató) A népi erdőkiélés történeti formái.
  • Simek Valéria (költő) harmadik verseskötete.
  • Varga Ferenc: Visszaemlékezéseim.
  • Varga Ferenc 2010: Bakonycsernye 1848-2009.

További információkSzerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bakonycsernye&oldid=25895361”