Bakonyszombathely

magyarországi község Komárom-Esztergom vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 29.

Bakonyszombathely (németül Deutschmarkt) község Komárom-Esztergom vármegyében, a Kisbéri járásban.

Bakonyszombathely
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Bakonyszombathely címere
Bakonyszombathely címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeKomárom-Esztergom
JárásKisbéri
Jogállásközség
PolgármesterGéringer Istvánné (független)[1]
Irányítószám2884
Körzethívószám34
Népesség
Teljes népesség1292 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség39,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,52 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 17° 57′ 37″47.472081°N 17.960181°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 17° 57′ 37″47.472081°N 17.960181°E
Bakonyszombathely (Komárom-Esztergom vármegye)
Bakonyszombathely
Bakonyszombathely
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Bakonyszombathely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyszombathely témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bakonyszombathely a Kisalföld és a Bakony találkozásánál, a Cuhai-Bakony-ér mentén, Komárom-Esztergom vármegye délnyugati sarkában, változatos természeti környezetben fekszik, .

Főutcája a Bakonycsernye és Mezőörs között húzódó 8208-as út, melynek mentén a település több mint 10 kilométer hosszban nyúlik el. Érinti a községet a Kisbér-Veszprémvarsány (81-es és 82-es főút) között húzódó 8218-as út is, amelyen Kisbértől mindössze 7 kilométer választja el.

Korábban vasúton is elérhető volt a település, a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon, amelynek itteni megállási pontja, Bakonyszombathely megállóhely a 8208-as és a 8218-as utak kereszteződésétől szűk egy kilométerre északra található [bekötőútja a 82 323-as mellékút], de 2007 márciusa óta ezen a szakaszon szünetel a személyforgalom.

Természeti környezete

szerkesztés

Domborzata

szerkesztés

Alacsony domblábi lejtőkre és síkságra települt. Magassága 190 és 200 méter között váltakozik.

Forrásaiból a Feketevíz-ér kivételével a Cuhai-Bakony-érbe folyik a víz. Megfelelő helyi vízbázis hiánya miatt vezetékes vizét a tatabányai (táv)vezetékes karszt ivóvízhálózatból kapja. Felszíni kőzetei, mésztartalmú csernozjom barna erdőtalaja táji átmenetet mutatnak.

A községbe látogatók kellemes sétákat tehetnek, botanikai ritkaságokban gyönyörködhetnek a volt Esterházy uradalom kastélyparkjában. A község külterületén elhelyezkedő Feketevízpusztai-tavak természetvédelmi területe érintetlen erdeivel, értékes vad- és madárállományával igazi kikapcsolódási lehetőséget kínál a kirándulóknak. A környékre látogatók vadász-, horgász-, kerékpározó, túrázó szenvedélyüknek egyaránt hódolhatnak.

Időjárása

szerkesztés

Éghajlata nedves kontinentális melegebb és szárazabb értékekkel, mint a kistáj déli felén. Éves középhőmérséklete 9,7 °C fok. Éves csapadékátlaga 650 mm. Ezt kihasználva nagyüzemi almaültetvényeket telepítettek (idared, gloster).

Története

szerkesztés
 
Nepomuki Szent János szobra

Bakonyszombathely területén őskori kőeszközöket találtak, és késő avar kori sírokat is tártak fel. Az Árpád-korban már vásáros hely volt.

Első fennmaradt okleveles említése 1358-ból való. A település neve a szombatonkénti hetivásárra utal. A cseszneki vár tartozékaként a 14. század derekáig a gróf Cseszneky család volt a település ura. 1392-ben Garai Miklós, majd a Szécsi és a Szapolyai család birtoka volt. 1529-ben a törökök elpusztították. Az elnéptelenedett falu 1636-ban került az Esterházy család tulajdonába.

A 17. század végén evangélikus és katolikus magyarok, majd a 18. század végén stájerországi németek költöztek területére. 1792-ben a település nagy része tűzvész áldozata lett. A lakosság megélhetését a 19. század második felétől a 20. század közepéig a növénytermesztés, az állattenyésztés és a környező bányák biztosították.

Bakonyszombathelyen már a 20. század elején volt vasútállomás és távírda, amely az interurbán telefonhálózatba 1922-ben kapcsolódott be. 1944 márciusától súlyos harcok színhelye volt a falu, ekkor égett le a kastély, a téglaégető, a pincegazdaság és több mint száz lakóház.

1949-ben a volt Esterházy-uradalmat állami gazdasággá szervezték, melyet 1990-ben privatizáltak és újjáalakítottak. Lakóinak a mezőgazdaság mellett szolgáltató, társas és egyéni vállalkozások adnak munkát. A települést 1950-ben csatolták Veszprém vármegyétől Komárom vármegyéhez.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Háberfelner László (független)[3]
  • 1994–1998: Háberfelner László (független)[4]
  • 1998–2002: Háberfelner László (független)[5]
  • 2002–2006: Pintér Lajos (független)[6]
  • 2006–2010: Pintér Lajos (független)[7]
  • 2010–2014: Pintér Lajos Tibor (független)[8]
  • 2014–2019: Pintér Lajos Tibor (független)[9]
  • 2019–2024: Géringer Istvánné (független)[10]
  • 2024– : Géringer Istvánné (független)[1]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1450
1456
1453
1370
1364
1305
1292
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (21,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,5%, református 4,7%, evangélikus 16%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 7,2% (29,8% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 91,1%-a vallotta magát magyarnak, 1,5% cigánynak, 1% németnek, 0,4% szlováknak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, románnak, szlovénnek, ruszinnak és ukránnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,9% volt római katolikus, 12,3% evangélikus, 5,1% református, 0,2% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,2% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 10,9% felekezeten kívüli (39,2% nem válaszolt).[12]

Nevezetességei

szerkesztés
  • Komárom-Esztergom megye kézikönyve (ALFADAT-CEBA Szekszárd, 1998) ISBN 9639089117
  • Históriás Kalendárium (Kossuth Nyomda, Budapest 1989)
  • Bakonyszombathely múltja és jelene (Bakonyszombathely önkormányzata, 2008) ISBN 978-963-06-5276-6
  1. a b Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  5. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  6. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  7. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  8. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  9. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  10. Bakonyszombathely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 24.)
  11. Bakonyszombathely Helységnévtár
  12. Bakonyszombathely Helységnévtár

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyszombathely témájú médiaállományokat.