Mai Manó

császári és királyi udvari fényképészmester, szakíró

Mai Manó (May Emánuel, Pest, 1855. május 24.[1][2]Budapest, 1917. július 24.) császári és királyi udvari fényképészmester, szakíró.

Mai Manó
1895-ben
1895-ben
Született1855. május 24.
Pest
Elhunyt1917. július 24. (62 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafényképészmester,
szakíró
SírhelyeKozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Mai Manó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Mai Henrik orvos és tanár és Éliás Klára fiaként született Pesten, édesanyja 1867-ben elhunyt. 14 éves korában félbehagyta gimnáziumi tanulmányait, majd Kalmár Péter fényképészmesterhez szegődött inasnak. Emellett esténként az iparrajziskolát látogatta. 1873 és 1878 között közös műtermet üzemeltetett mesterével, Kalmár és Mai néven. Közben Grazban és itthon tanult tovább magyar mestereknél, a Borsos és Koller társulásnál, egyidejűleg letette az érettségi vizsgát is. 1878-ban már önálló fényképészként dolgozott, műterme a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út és Andrássy út sarkán álló kis házban volt berendezve. Bécsben foglalkozott gyermekfényképezéssel is. 1882-ben[3] megvásárolta a Nagymező utca 20-as számú épületet is (Mai Manó Ház), amit teljesen átépített a saját céljainak megfelelően. 1885-től működött udvari fényképészként. Alapítója és főszerkesztője volt A Fény (1906-1918) című lapnak, 1885-ben megalapította a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletét, valamint a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének is egyik kezdeményezője volt. 1896-ban megválasztották a Fényképészek Asztaltársaságának elnökéül. Az 1900-as párizsi világkiállításon fényképeit aranyéremmel jutalmazták. 1893-ban Hildesheimba hívták meg mint zsűritagot, 1901-ben pedig az I. Országos Művészeti és Tudományos Fotókiállításon vette részt ugyanebben a minőségben. Német nyelvű szakirodalmi munkáit kitüntetéssel honorálták. Halála után Weisz Hugó vette át a műterme üzemeltetését, 1931-ig. 1917-ben halt meg, örök nyugalomra a Kozma utcai izraelita temetőben (10. parcella, 4. sor, 1. sírhely) helyezték.[4] Neje Rothauser Etelka volt, aki 1926-ban hunyt el, férje mellé temették.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A pesti neológ izraelita hitközség születési anyakönyve, 1855. év, 327. folyószám.
  2. http://www.geni.com/people/Man%C3%B3-Mai/381475133420005792
  3. Más forrás szerint 1892-ben
  4. Öröklét
  5. Halálesete bejegyezve Rothauser Ottíliaként, Bp. VI. 885/1926. folyószám.

Források szerkesztés

Képek szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993–
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budai-Bernwaliner József ny. Bp., 1938–39
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd, 1996–
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László, Magyar Könyvklub, Budapest