Mainzi egyházmegye

A Mainzi egyházmegye (latinul: Dioecesis Moguntinus, németül: Bistum Mainz) egy németországi római katolikus egyházmegye. A német nyelvterület egyik legősibb egyházmegyéje, története a 4. századig nyúlik vissza. A középkorban érseki rangra emelkedett, a mainzi érsek pedig a Német-római Birodalom egyik legbefolyásosabb személyévé vált. 1802-től újra püspökségként működik.

Mainzi egyházmegye Bistum Mainz (Dioecesis Moguntinus)
Elhelyezkedés
Ország	Németország
Területi fennhatóság	Hessen, Rajna-vidék-Pfalz
Főegyházmegye	Freiburgi
Esperesi körzetek	20
é. sz. 49° 59′ 56″, k. h. 8° 16′ 27″49.998889, 8.274167
Statisztikai adatok
Terület	7 692 km²
Lakosság
Teljes	2 886 854
Egyházmegyéhez tartozók	754 441 (26,1%)
Plébániák	319
Egyházi iskolák	27
További jellemzők
Egyház	római katolikus
Rítus	római rítus
Jogelőd	Roman Catholic Archdiocese of Mainz
Alapítás ideje	4. század
Székesegyház	Mainzi dóm
Védőszent	Tours-i Szent Márton
Vezetése
Pápa	Ferenc
Püspök	Peter Kohlgraf
Metropolita	Stephan Burger
Segédpüspök	Udo Bentz
Általános helynök	Udo Bentz
Nyugalmazott püspök	Karl Lehmann bíboros Franziskus Eisenbach
Térkép
Mainzi egyházmegye
Honlap
Mainzi egyházmegye weboldala Mainzi egyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Mainzi egyházmegye témájú médiaállományokat.

Az egyházmegye a freiburgi érsek alá tartozik, jelenlegi püspöke Peter Kohlgraf. Székesegyház a mainzi Szent Márton és Szent István-katedrális.

Története

Alapítása

A római kori Mainzban (Moguntiacum), már a 2. században jelentős keresztény közösség élt. A püspökség alapításáról pontosat nem tudunk, az azonban biztos, hogy a 4. századtól kezdve már püspöki székhely volt. 745 körül Szent Bonifác, Germánia apostola foglalta el a püspöki széket, utóda pedig tanítványa, Lullus lett. Ebben az időben emelték Mainzot érseki rangra, elsőként a német püspökségek közül.

A mainzi érseki tartomány 1000 körül

A Német-római Birodalomban

A következő századokban az érsek befolyása gyorsan nőtt, hamar a Német-római Birodalom legnagyobb érseki tartományává vált. A századok folyamán számtalan püspökség tartozott az érsek alá, többek közt Würzburg, Straßburg, Chur, Paderborn, Havelberg, Prága és Olmütz. A 9. századtól az érsekek világi hatalma és szerepe is növekedni kezdett. Ennek fontos állomásaként az érsek birodalmi hercegi rangot kapott. Fontos megjegyeznünk hogy innentől elválik a világi és egyházi értelemben vett Mainzi Érsekség. Előbbi területe jóval nagyobb volt, ám csak az egyházszervezet tekintetében tartozott az érsek felügyelete alá. Ezzel szemben utóbbi, a Mainzi Választófejedelemség élén világi uralkodóként állt a mainzi érsek, noha ez jóval kisebb területet jelentett.

Szent Willigis (975-1011) uralkodásától kezdve az érseki cím összefonódott a birodalom főkancellári posztjával, azaz a mainzi érsek politikailag is Európa egyik legjelentősebb személyévé vált. Ezzel együtt a mainzi érsek lett az első a hét választófejedelem közül, legfőbb egyházi méltóságként pedig a Primas Germaniae, azaz a Németország prímása címet viselte.

Reformáció

1514-ben foglalta el az érseki széket Albert, aki búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges források ráeső részét a római Szent Péter-bazilika felépítéséhez. Neki írt levelet 1517. október 31-én Luther Márton, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté. Ezzel vette kezdetét a németországi reformáció.

Modern kor

A francia forradalmat követő szekularizációs hullám Mainzot is elérte: 1801-ben a választófejedelemséget felszámolták, érseki hatalmától is megfosztották. Az egyházmegye területének határait is újrarajzolták, majd a következő évtizedekben több alkalommal is csökkentették. Mai határait 1824-ben jelölték ki. 1850-ben került a püspöki székbe Wilhelm Emmanuel von Ketteler, a keresztényszocializmus egyik első megfogalmazója. Az ő munkássága teremtette meg a később, XIII. Leó pápa által kiadott Rerum novarum alapjait. A Harmadik Birodalom idején hivatalban lévő Albert Stohr püspök nyíltan keresztény értékek mellett a hatalommal szemben, a háborút követően pedig nagy részt vállalt az elpusztított Mainz újjáépítésében.

A hívek számának csökkenése és a fokozódó paphiány miatt 2004-ben elindult az egyházmegye struktúrájának megújítását célzó program. Ez a helyi plébániai közösségeket, illetve a plébániák közötti együttműködést próbálja előmozdítani.

Az egyházmegye püspökei 1802-től

• Joseph Ludwig Colmar (1802-1818)
• Joseph Vitus Burg (1829-1833)
• Johann Jakob Humann (1833-1834)
• Petrus Leopold Kaiser (1834-1848)
• Wilhelm Emmanuel von Ketteler, báró (1850-1877). Halála után három évig a Kulturkampf miatt nem neveztek ki újabb püspököt.
• Paul Leopold Haffner (1886-1899)
• Heinrich Brück (1900-1903)
• Georg Heinrich Kirstein (1903-1921)
• Ludwig Maria Hugo (1921-1935)
• Albert Stohr (1935-1961)
• Hermann Volk, bíboros (1962-1982)
• Karl Lehmann, bíboros, a Német Püspöki Konferencia elnöke (1983-2016)
• Peter Kohlgraf (2017- )

Szomszédos egyházmegyék

• Trieri egyházmegye (nyugat)
• Limburgi egyházmegye (északnyugat)
• Fuldai egyházmegye (északkelet)
• Würzburgi egyházmegye (kelet)
• Freiburgi főegyházmegye (dél)
• Speyeri egyházmegye (dél)

Források

• Az egyházmegye története. bistummainz.de (németül)
• Az egyházmegye statisztikái (2016). bistummainz.de (németül)
• www.gcatholic.org