Georgij Makszimilianovics Malenkov

Georgij Makszimilianovics Malenkov (oroszul: Георгий Максимилианович Маленков; Orenburg, 1902. január 8. – Moszkva, 1988. január 14.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetője, Sztálin közeli munkatársa.

Georgij Makszimilianovics Malenkov
Szovjetunió Minisztertanácsának 2. elnöke
Hivatali idő 1953. március 6. – 1955. február 8.
Előd	Joszif Sztálin
Utód	Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin
Katonai pályafutása
Csatái	német–szovjet háború
Született	1902. január 8. Orenburg, Oroszország
Elhunyt	1988. január 14. (86 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Sírhely	Kuncevói temető
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)
Házastársa	Valeria Golubtsova
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetem
Vallás	ateizmus
Díjak	Lenin-rend (1943. szeptember 30.) Sarló és kalapács érem (1943. szeptember 30.) Lenin-rend (1945) Lenin-rend (1952) emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgij Makszimilianovics Malenkov témájú médiaállományokat.

Élete

Felmenői az akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozó Ohrid (ma Észak-Macedónia) városából vándoroltak a cári Oroszországba. 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe. 1921-ben a Moszkvai Egyetem joghallgatója lett; itt négy év múlva végzett. Sztálin követőjeként ekkor kezdődött pártkarrierje.

Politikai pályafutása

A pártapparátusban töltött be különféle tisztségeket, majd 1939. március 22-én a Központi Bizottság tagja lett. 1941. február 21-én képviselővé választották, majd 1946. március 18-ától a Politikai Bizottság tagja volt. Őt tartották a Sztálinhoz legközelebbi személynek és utódjának. Erről tanúskodik párttagsági igazolványának a 3. száma – Leniné volt az 1., Sztáliné a 2. Hruscsov csak a 4-est kapta.^[mikor?]

Sztálin halála után ő lett annak utóda a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökeként 1955-ig. A nehézipar erőltetett fejlesztését fékezte, a mezőgazdasági termelést és a fogyasztási cikkek előállítását helyezte előtérbe. Szerepe volt abban, hogy a gazdaságpolitikai elgondolásban hozzá közel álló Nagy Imre lett az új magyar kormányfő 1953 nyarán. Hruscsov, a párt első titkára és más szovjet vezetők 1954 őszén már elhibázottnak és túlzottnak tartották a nehézipar „háttérbe szorítását”, és miután az év utolsó hónapjaiban befutottak a kedvezőtlen gazdasági adatok, Malenkov helyzete megingott, majd 1955 elején leváltották a kormányfői posztról. A sztálini időszak gyakorlatától eltérően azonban továbbra is tagja maradt mind a Politikai Bizottságnak, mind a Minisztertanácsnak: a Minisztertanács (egyik) elnökhelyettese lett, egyúttal az Elektromos Erőművek Minisztériumát is vezette.

1957-ben egyik vezetője volt a Hruscsov leváltására irányuló kísérletnek, ezért kikerült a Központi Bizottság Elnökségéből (ez volt a Politikai Bizottság elnevezése 1952 óta) és magából a Központi Bizottságból is. Ezután Kazahsztánba küldték, ahol először Uszty-Kamenogorszkban élt, ahol a helyi vízerőmű igazgatója lett, majd egy évvel később Ekibasztuzba helyezték át, ahol a hőerőmű igazgatója lett. Végül 1961-ben a pártból is kizárták, de erről meglehetősen megalázó módon nem valamely központi pártszerv hozott döntést, hanem az ekibasztuzi városi pártszervezet, ahol ekkor tag volt.

A hatalomból való kiszorítása és közép-ázsiai száműzetése depresszióval töltötte el Malenkovot. Idős korában Malenkov szakított a kommunista ateizmussal és újból ortodox keresztény lett, s sikerült leküzdenie a depresszióját. Állítólag templomi énekes és felolvasó lett az istentiszteleteken. Egyik lánya apja reá hagyott vagyonából később két templomot épített. 1968-ban nyugdíjazták, ezután először egy Moszkva-környéki dácsába költözött, majd 1973-ban egy moszkvai kétszobás lakásba. Utolsó lakhelye szintén Moszkvában volt, miután 1980-ban Jurij Andropov közbenjárására egy jobb, bár nem sokkal nagyobb lakást kapott.

Művei magyarul

• A Szovjetunió Kommunista bolsevik Pártja Központi Bizottságának tevékenysége; Román Munkáspárt, Bukarest, 1948 (Tartós békéért, népi demokráciáért)
• Új diadalok felé. G. M. Malenkov beszéde a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulóján; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
• A pártszervezetek feladatai az ipar és a közlekedés terén. Beszéd a SZK(B)P 18. konferenciáján 1941 febr. 15.; Szikra, Bp., 1950 (Pártépítés kiskönyvtára)
• Sztálin elvtárs, a haladó emberiség vezetője; RMP, Bukarest, 1950
• Az SZKBP Központi Bizottságának beszámolója a Párt 19. kongresszusa előtt. 1952. október 5.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1952
• J. V. Sztalin beszéde az SZKP XIX. kongresszusának záróülésén / G. M. Malenkov előadói beszéde az SZK/b/P Központi Bizottságának tevékenységéről; Pravda, Pozsony, 1952
• Beszámolójelentés a párt 19. kongresszusának a SZKbP Központi Bizottsága munkájáról; Kárpátontúli Területi Könyv- és Folyóiratkiadó, Uzshorod, 1952
• A Központi Bizottság beszámolója az SZKBP 19. Kongresszusának. 1952. okt. 5.; Szikra, Bp., 1952
• Beszéd a Szovjetunió Legfelső Szovjetje 5. ülésszakának záróülésén. 1953. augusztus 8.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1952
• Beszéd a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének ülésén. 1953. augusztus 8.; Szikra, Bp., 1953
• A Szovjetunió legfelső tanácsának ülésén 1953. augusztus 8-án elhangzott beszéd; CSKP, Bratislava, 1953
• A Szovjetunió Kommunista Bolsevik Pártja Központi Bizottságának tevékenységéről; MSZMP Politikai Főiskola, Nemzetközi Munkásmozgalom Története Tanszék, Bp., 1968