Mardos

falu Romániában, Szeben megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 11.

Mardos (románul: Moardăș, németül: Mardisch, helyi szász nyelvjárásban Arjasch) falu Romániában, Szeben megyében. Közigazgatásilag Sálfalva községhez tartozik.

Mardos (Moardăș, Mardisch)
Az erődtemplom
Az erődtemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségSálfalva
Rangfalu
Irányítószám557157
Körzethívószám0269
SIRUTA-kód145079
Népesség
Népesség250 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2 (2002)
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 00′ 31″, k. h. 24° 21′ 19″46.008521°N 24.355300°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 31″, k. h. 24° 21′ 19″46.008521°N 24.355300°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Mardos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Medgyes városától 30 km-re délre, Nagyselyktől 19 km-re keletre található.

Története

szerkesztés

Első írásos említése 1373-ból maradt fenn.[1] A falu lelkésze által az 1930-as években írott monográfia azonban a falu alapítását mintegy száz évvel korábbra teszi.[1] Nevének változatai Ardesch (1373), Argias (1414), Argyas (1415).[2] Egyházi szempontból 1414-től Mardos a selyki káptalanhoz tartozott, de egy Károly Róbert által adott privilégium szerint a plébánost maguk választhatták.[3]

A 18. században Medgyesszék alsó kerületéhez tartozott.[4] 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták.

Lakossága

szerkesztés

Egy per dokumentumai alapján, amely a 13. századtól 1790-ig tartott egy bizonyos Farkas János családja és a mardosiak között folyt a határ miatt, arra lehet következtetni, hogy a faluban már a 13. században erős szász közösség élt.[5] Az első népszámlálás a faluban 1516-ban volt. Ekkor a lakosságot negyven gazda, három özvegy, egy pásztor, egy molnár és egy iskolamester alkotta.[1] A román lakosság 1740 után jelent meg.[5] A 18. század elején a szász lakosság becsült száma 280 fő volt, a románok és cigányok együttesen 70 lelket számláltak.[5] Az 1766-os összeírás szerint az ágostai vallást követők száma 202 volt.[6] Az ortodox románok előbb a sáldorfi, majd a salkói parókiához tartoztak. Román görögkatolikus egyházközségét 1815-ben szervezték, amikor az akkor a faluban élő harminc román és cigány család egységesen áttért az unióra és kőtemplomot építettek maguknak.[7] 1870-ben a faluban 154 házban 564 fő élt.[8]

A 19. század végén - 20. század elején több család vándorolt ki Amerikába. 1930-ban a falu 628 lakosából 328 szász, 239 román volt. A második világháborúban a faluból 80-an vettek részt, egy harmaduk nem tért haza.[3]

1945 januárjában számos szász lakost a Szovjetunióba deportáltak. A polgármesteri hivatal által 1946. november 9-én készített feljegyzés szerint 262 szász lakott a faluban, 44-en a Szovjetunióban voltak kényszermunkán, 45-ön Németországba távoztak.[1] Az 1980-as és 1990-es években a szász lakosság Németországba települt át; míg 1977-ben 314 lakosából még 153 volt német nemzetiségű, 2002-re a német lakosság teljesen elfogyott.[9]

Látnivalók

szerkesztés

A ma látható egyhajós gótikus csarnoktemplomot 1472-ben építették. Tornya 1880-ban leomlott.[2] A templom orgonáját Samuel Joseph Maetz mester építette, de ezt 1993-ban Nagyváradra adták el.[3] Az eredeti gótikus építményből a kórus maradt fenn, melynek boltívét növényi elemek és emberi alakok díszítik. A templomot várfal veszi körül, amelynek északkeleti és délnyugati oldalán egy-egy torony található.[10]

Híres szülöttei

szerkesztés
  1. a b c d Mardisch - Informationen (német nyelven). siebenbuerger.de. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
  2. a b Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  3. a b c Friedrich Roth: Mardisch (német nyelven). Siebenbürgische Zeitung, 2002. december 15. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
  4. Benkő JózsefTranssilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 520. o. ISBN 973-26-0524-3
  5. a b c Kleine Chronik der Gemeinde Mardisch (német nyelven). mardisch.de. [2010. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
  6. Benkő József. i.m., 522. o. 
  7. Simion Retegan (Coord.): Mișcarea națională a românilor din Transilvania între 1849–1918, 2. köt. (Bukarest, 2004), 59 és per Aloysium Reesch de Lewald. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae [archivált változat]. Budae: typis Regiae Scientiarum Universitatis Hungaricae ([1842]). Hozzáférés ideje: 2019. április 19. [archiválás ideje: 2018. június 19.] 
  8. Medgyes szék, Magyar katolikus lexikon. Hozzáférés ideje: 2009. december 11. 
  9. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  10. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu. Repertoriul arheologic al județului Sibiu (román nyelven). Sibiu: Editura Economică (2003). ISBN 973-590-856-5. Hozzáférés ideje: 2009. december 10. 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés