Marginen
Marginen (románul: Mărgineni) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
| Marginen (Mărgineni) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Herszény |
| Rang | falu |
| Községközpont | Herszény |
| Irányítószám | 507093 |
| SIRUTA-kód | 41159 |
| Népesség | |
| Népesség | 348 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 450–500 m |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 43′ 52″, k. h. 25° 02′ 46″45.731180°N 25.046106°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 52″, k. h. 25° 02′ 46″45.731180°N 25.046106°E | |
 | |
| Marginen weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
Fekvése
szerkesztésFogarastól 13 kilométerre délkeletre, a Fogarasi-havasok lábánál fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésNevének román jelentése „a határon/szélen élők”. Első említése egy 1437-ből keltezett cirill betűs oklevélből való: Мърџиненй. Ez az okmány azonban csak a Bethlen Mihály által az egyházi szláv szöveg román fordításából 1758-ban készített magyar fordításban maradt fenn (az eredeti állítólag 1846-ban, Dănilă Tempea házában égett le), tehát kétes hitelűnek kell tekintenünk.[2] A későbbi századokban Marzsina/Mardzsina néven fordult elő: Mardsina (1557), Marcsina (1635), Margyna (1733), és majd csak 1750-ben Merdsinen. Ezek alapján valószínű, hogy a Mărginea (román 'határ, szél') név lehetett az elsődleges és ehhez járult később a lakókra utaló -eni képző. A g a Fogarasföld 1850-es–1870-es évekbeli román közigazgatásában használt latin betűs román hangjelölés magyar átvétele, valós hangértéke /zs/ vagy /dzs/.
Története
szerkesztésAz 1437-es, Tirgovistyében kiállított okirat szerint Vlad Dracul mint Fogaras vidékének hűbérura szolgáinak, Urszulnak, Radulnak, Sztán Bérának és Godgyának adományozta. A későbbiekben is mindig Fogaras vidékéhez, majd 1876 után, megszűnéséig Fogaras vármegyéhez tartozott. 1635-ben 85 jobbágycsaládját, két muntyán zsellércsaládját, öt boért és négy szabadost írtak össze benne, és két malma is őrölt. 1722-ben 241 boér és 95 jobbágy családfőt, valamint hét pálinkafőzőt mutattak ki benne, míg 1786-ban 66 zsellér lakta. A Pandrea boércsalád birtokán 1758 előtt jött létre ortodox szerzetesi közössége, amelynek 1767-ben még említették kőtemplomát.[3] 1765 és 1851 között az orláti határőrezredhez tartozott. A militarizálás után egész lakossága görögkatolikus vallású volt az 1870-es évekig, amikor kb. száz lakosa, majd az 1880-as években újabb kb. százötven falubeli tért át az ortodox hitre. A gyülekezet 1898-ban épített magának templomot. Az 1900-as években – Nicolae Iorga leírása szerint – erős viszály uralkodott a két felekezet között.[4] 1910-ben a kampánykörúton a faluba látogató Werner Gyula munkapárti képviselőjelöltet a falusiak haragjával szemben védelmező csendőrök sortüzet adtak le a tömegbe és öt főt megöltek.[5]
1900-ban 907, román anyanyelvű lakosából 678 volt görögkatolikus és 229 ortodox vallású.
2002-ben 291, román nemzetiségű személy lakta, közülük 249 ortodox és 41 görögkatolikus.
Látnivalók
szerkesztésOrtodox (korábban görögkatolikus) temploma 1770-ben épült, belső festése 1791-ből való.
Híres emberek
szerkesztés- Itt született 1816-ban David Urs báró, ezredes.
Források
szerkesztés- A falu honlapja (románul)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Ioan Cav. de Pușcariu: Fragmente istorice despre boerii din Țara Făgărașului. Sibiiu, 1907
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ Nicolae Iorga: Neamul romănesc în Ardeal și în Țara Ungurească. București, 1906, 1. köt., 92. o.
- ↑ Pester Lloyd 1910. május 22. és 25.
.svg){kind=small}
