Wikipédia

Matthias Johann Eisen

észt író, néprajztudós, költő, evangélikus lelkész

Matthias Johann Eisen (Vigala, Läänemaa, 1857. szeptember 28. – Tartu, 1934. augusztus 6.) észt író, néprajztudós, költő, evangélikus lelkész.

Matthias Johann Eisen
Született1857. szeptember 28.[1][2][3]
Vigala Rural Municipality
Elhunyt1934. augusztus 6. (76 évesen)[1][2][3]
Tartu
Állampolgárságaészt
Foglalkozása
  • etnológus
  • író
  • egyetemi oktató
IskoláiTartui Egyetem
Kitüntetései
  • a Helsinki Egyetem díszdoktora
  • a Tartui Egyetem díszdoktora
A Wikimédia Commons tartalmaz Matthias Johann Eisen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Apja Vigalában volt tanár. 1871-től Pärnuban járt iskolába, ahol az oktatás német és orosz nyelven folyt. 1872-ben a haapsalui járási iskolába járt, ahol megtanult latinul, ógörögül és franciául. 1875-től középiskolai tanulmányokat folytatott Pärnuban, ezalatt rövid, történelmi tárgyú értekezéseket írt, illetve francia és német nyelvből észt fordításokat készített. 1879-ben a Tartui Egyetemen teológiát kezdett hallgatni, diplomáját 1885-be szerezte meg. Tanulmányai alatt kapapcsolatban állt az észtek két fontos nemzeti egyesületével, az Eesti Üliõpilaste Selts-szel (Észt Diákok Szövetsége) és az Eesti Kirjameeste Selts-szel (Észt Irodalmi Egyesület). Mivel abban az időben egy észt számára nagyon nehéz volt teológusként érvényesülni a javarészt németek által uralt észt egyházban, Eisen a szentpétervári evangélikus egyházhoz fordult. 1886. december 21.-én szentelték pappá Lempaalában. 1887-ben Karéliába ment, Petrozavodszkban lett lelkész. 1888-ban Kattilában, majd 1888-tól 1912-ig Kronstadtban volt lelkész. Az orosz haditengerészet kronstadti evangélikus tagjainak pásztora is volt. Istentiszteleteit észt, finn és svéd nyelven tartotta. 1889-ben vette feleségül Ella Petroniust. 1922-ig hittanótákat tartott észt, finn és német nyelveken, valamint az általános és középiskolákban vezetett észt nyelvtanfolyamokat.

Kronstadti hivatalát egészségügyi okok miatt kellett feladnia, szervezete nem tudta elviselni a párás tengeri klímát, emiatt Tartuba költözött. Észtországba való visszatérése előtt országa néprajzát kutatta, könyveket adott ki az észt népmesékről. Legfontosabb munkája a négy kötetből álló Eesti rahvanali (1909), amelyet 1910-ben ismét kiadtak. 1919-ben előbb előadónak, 1921-ben professzornak nevezték ki a Tartui Egyetemen, ahol észt folklórt tanított. Az egyetem Észtország függetlenségének kikiáltása után nemzeti egyetemmé alakult. 1927-ben hivatalosan elbocsátották, de alkalmanként még tartott előadásokat.

Válogatott munkái szerkesztés

  • Eesti rahvanali. Narva, 1909
  • Eesti ennemuistsed jutud. Tartu, 1911
  • Eesti vanadsõnad. Tartu, 1914
  • Eesti müütoloogia.. Tartu, 1919
  • Eesti uuem müütoologia. Tartu, 1920
  • Eesti vana usk. Tartu, 1926
  • Meie jõulud. 1931
  • Kevadised pühad. Tartu, 1932

Munkái újabb kiadásai:

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Matthias Johann Eisen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Matthias_Johann_Eisen&oldid=26391364”