Kronstadt a történelmi német neve a romániai Brassó városának is.

Kronstadt (oroszul Кронштадт), a német Kron, azaz „korona” és stadt, azaz „város” szavakból) oroszországi kikötőváros Szentpétervártól 30 kilométerre nyugatra, a Finn- és a Kronstadti-öblöt elválasztó Kotlin-szigeten. Közigazgatásilag Szentpétervárhoz tartozik, annak Kronstadti közigazgatási kerületét, egyúttal Kronstadt város nevű önkormányzati körzetét alkotja.

Kronstadt (Кронштадт)
Kronstadt címere
Kronstadt címere
Kronstadt zászlaja
Kronstadt zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanySzentpétervár
Alapítás éve1704
Irányítószám197760–197762
Körzethívószám+7 812
Autórendszám kódja78, 98
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség44 414 fő (2023)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 59° 59′ 27″, k. h. 29° 46′ 29″59.990833°N 29.774722°EKoordináták: é. sz. 59° 59′ 27″, k. h. 29° 46′ 29″59.990833°N 29.774722°E
Kronstadt (Szentpétervár)
Kronstadt
Kronstadt
Pozíció Szentpétervár térképén
Kronstadt weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kronstadt témájú médiaállományokat.

Lakossága 43 005 fő volt a 2010. évi népszámláláskor.[1]

Kronstadt hagyományosan az orosz admiralitás (haditengerészeti főparancsnokság) székhelye és a Balti Flotta Szentpétervár bejáratát őrző bázisa.

1921 márciusában itt zajlott a kronstadti felkelés. A történelmi városközpont és az erődítmények az UNESCO világörökség részét képezik.

A Szovjetunió fennállása idején Kronstadt zárt város volt.

Története

szerkesztés
 
A Kronstadti-öböl 1888-as térképe
 
Az északi védművek egy szakasza.

Kronstadtot I. Péter cár alapította, miután 1703-ban elfoglalta a Kotlin-szigetet Svédországtól. Az első erődítményeket 1704. május 18-án kezdték építeni.

A Kronstadti-erődöt rendkívül gyorsan építették fel. A Finn-öböl nem mély és télen teljesen befagy. Az építkezéshez tölgyfatörzsek ezreit használták fel és köveket. Mindezt az öböl jegén szállították keresztül és a jégbe vágott lékeken keresztül építették be. Az öblön így számos kis szigetet képeztek, melyeken erődöket emeltek, lezárva Szentpétervár bejáratát a nyílt tenger felől. Csak két keskeny hajózható csatorna maradt szabadon, ezeket a legerősebb erődítmények őrizték.

A 19. században a védműveket még jobban megerősítették.

A kronstadti felkelés

szerkesztés

1921. március elején a kronstadti matrózok fellázadtak a bolsevikok ellen. Az esemény igen nagy csapás volt a rendszerre, hiszen az itteni matrózok a kommunizmus hívei voltak, és igen nagy szerepük volt az 1917-es bolsevik hatalomátvételben. A lázadás fő támogatói a Petropavlovszk, a Szevasztopol és a Reszpublika sorhajók legénysége volt. A matrózok az igazi szocializmust akarták megvalósítani, és a bolsevikok hatalmát megdönteni.[2][3]

A helyzet megoldására az oroszországi polgárháború egyik vörös parancsnokát, Mihail Tuhacsevszkijt jelölték ki. Március 7-én elkezdték ágyúzni a kronstadti erődöt és mintegy 50 000 katona sorakozott fel a kb. 3000 matróz ellen. A március 8-án megindított első roham kudarcba fulladt, és mintegy 1000 bolsevik katona a felkelők oldalára állt. A következő támadásra március 17-ének éjszakáján került sor, amikor a vörös csapatok a befagyott jégen átkelve kerültek az erőd és a felkelők közelébe. Ezzel együtt mérges gáz is bevetésre került és másnap délre a felkelést teljesen felszámolták. A túlélők egy része Finnországba menekült, más részüket sarkkörön túli fogolytáborba zárták.[2][4]

A második világháborúban

szerkesztés

Látnivalók

szerkesztés

Kronstadt egyik fő látványossága a Szent Miklós katedrális, amit 2013-ban szentelt fel közösen I. Kirill moszkvai pátriárka és III. Teofil jeruzsálemi pátriárka. A templom különlegessége, hogy a mecsetté alakított Haiga Szófia stílusában épült.

Híres kronstadtiak

szerkesztés
  1. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. a b William J. Spahr: Sztálin hadvezérei, p. 157.
  3. Kronstadt - egy újabb forradalom kiindulópontja?. Sulinet. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
  4. Kronstadt - 1921, a felkelés eltiprása. Sulinet. (Hozzáférés: 2011. január 8.)

További információk

szerkesztés