Főmenü megnyitása

Max Theodor Felix von Laue (1879. október 9.1960. április 24.), Nobel-díjas német fizikus, a röntgenkrisztallográfia elméletének megalkotója.

Max von Laue
Bundesarchiv Bild 183-U0205-502, Max von Laue.jpg
Született 1879. október 9.[1][2][3][4]
Koblenz
Elhunyt 1960. április 24. (80 évesen)[1][2][3][4]
Nyugat-Berlin[5]
Állampolgársága német
Gyermekei Theodore Hermann Von Laue
Foglalkozása
  • fizikus
  • egyetemi oktató
  • krisztallográfus
Iskolái
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Matteucci-érem
  • Amerikai Fizikai Társaság tagja
  • Foreign Member of the Royal Society
  • fizikai Nobel-díj (1914)[6][7]
  • Adolf-von-Baeyer Gold Medal (1921)
  • Max Planck-érem (1932)
  • X-ray badge (1952)
  • Helmholtz-érem (1959)
  • Ernst Reuter-emlékérem (1959)
Halál okaközúti baleset
Sírhely Stadtfriedhof Göttingen

A Wikimédia Commons tartalmaz Max von Laue témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1879-ben Pfaffendorfban (ma Koblenz része) született Julius Laue katonatiszt és Minna Zerrener fiaként (a család 1913-ban nyerte el az örökös nemesi rangot, s így a család neve von Lauéra változott). 1896-ban, 17 éves korában, amikor értesült Röntgen felfedezéséről, maga is megismételte a Röntgen-kísérletet. A strasbourgi protestáns gimnázium elvégzése után (1898-ban érettségizett) szülei katonai iskolába íratták. Laue a katonai iskola mellett fizikát és matematikát hallgatott a strasbourgi, a müncheni és a göttingeni egyetemen. 23 éves korában azután végleg a fizikusi pálya mellett döntött, Berlinbe utazott, és Max Planck előadásait hallgatta. 1903-ban szerezte meg doktorátusát magna cum laude minősítéssel az optika témakörében, azon belül is a fényhullámok kölcsönhatásából. 1905-ben visszatért a berlini Elméleti Fizikai Intézetbe, ahol Max Planck asszisztense lett. Első éveiben főleg a termodinamika, az entrópia, az interferencia témaköre foglalkoztatta. Később bekapcsolódott a relativitáselmélettel kapcsolatos munkákba. Nemcsak művelője, de népszerűsítője is lett az elméletnek, és 1910-ben elsőként írta meg a relativitáselmélet összefoglaló könyvét.

1919-ben többéves zürichi és würzburgi tanítás után Laue visszatért a Berlini Egyetemre, az idősödő Max Planck mellé. Laue a legbámulatosabb alakja a német tudomány náci uralom alatti szomorú történetének. Rajta kívül a Porosz Tudományos Akadémiának mindössze két tagja tiltakozott hevesen, amikor 1933-ban Albert Einstein kilépett a Kaiser Wilhelm Intézetből. Nyíltan náciellenes volt, de Németországban maradt, ennek ellenére a szövetségesek Angliába internálták. 1960. április 8-án egy motorkerékpárral való ütközés során súlyosan megsérült, és két héttel később, 1960. április 23-án elhunyt.

MagánéleteSzerkesztés

Laue 1910-ben vette feleségül Magdalene Degent, és a házaspárnak két gyermeke született. Laue kereste az izgalmakat, szerette a hegymászást és a vitorlázást, Neumann Jánoshoz hasonlóan imádott gyorsan vezetni.

A Nobel-díjas kísérletSzerkesztés

1909-től a müncheni egyetemen kutatott, és a kristályfizikával kezdett el foglalkozni. Fölmerült benne az az ötlet, hogy a kristályrácson való elhajlással a röntgensugárzás hullámtermészetét lehetne bizonyítani. Korábban optikai rácson végezték el ezt a kísérletet, de az nem hozott eredményt. Laue felvetette a ötletet, hogy a röntgensugárzás hullámhossza jelentősen kisebb lehet. mint a látható fényé. Ezért azt javasolta, hogy a röntgensugárzást próbálják meg átvezetni egy kristályon. Laue röntgendiffrakciós kísérleti ötletét meg is valósította Paul Knipping és Walter Friedrich egy rézgálic kristályon.[8][9] A mérés sikeres, a röntgensugár elhajlása során létrejött interferenciaképet a fotólemezen rögzítették. Ezért 1914-ben megkapta a Nobel-díjat. Az indoklásban ez szerepel: „a röntgensugár-diffrakció felfedezéséért kristályokon”. (Laue korrektségére jellemző, hogy a díjért járó összeget megosztotta a kísérletet elvégző két kutatóval, Knippinggel és Fridrichhel.)

Tudományos tagságaiSzerkesztés

Az első világháború idején a frankfurti egyetemen tanított, majd 1919-ben a berlini egyetem Elméleti Fizikai Intézetének az igazgatója lett. 1919-ben lesz a Porosz Tudományos Akadémia levelező, majd 1921-ben rendes tagja lett. Számos tudományos társaság választotta meg tagjai sorába, így az Orosz Tudományos Akadémia, a Kant Társaság, a Bécsi Tudományos Akadémia, az Amerikai Fizikai Társaság, a Francia Fizikai Társaság és levelező tagja lett a Göttingeni, a Müncheni, a Torinói, a Stockholmi, a Római Pápai és a Madridi Tudományos Akadémiának, valamint a Londoni Royal Society-nek.

ElismeréseiSzerkesztés

  • 1914: Fizikai Nobel-díj
  • 1932: Max-Planck Érem, a Német Fizikai Társaság díja
  • 1952: A Pour le Mérite Rend lovagja
  • 1959: Helmholtz Érem a Kelet-Berlini Tudományos Akadémiától

PublikációiSzerkesztés

  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Band 1: Die spezielle Relativitätstheorie (Friedr. Vieweg & Sohn, Braunschweig, 1911, and 1919)
  • Max von Laue Das Relativitätstheorie. Erster Band. Das Relativitätsprinzip der Lorentz-transformation. Vierte vermehrte Auflage. (Friedr. Vieweg & Sohn, 1921)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Zweiter Band : Die Allgemeine Relativitätstheorie Und Einsteins Lehre Von Der Schwerkraft (Friedr. Vieweg & Sohn, Braunschweig, 1921 and 1923)
  • Max von Laue Korpuskular- und Wellentheorie (Leipzig, 1933)
  • Max von Laue Die Interferenzen von Röntgen- und Elektronenstrahlen. Fünf Vorträge. (Springer, 1935)
  • Max von Laue Eine Ausgestaltung der Londonschen Theorie der Supraleitung (Barth, 1942)
  • Max von Laue Materiewellen und ihre Interferenzen (Akadem. Verl.-Ges. Becker & Erler, 1944) (Geest und Portig, 1948)
  • Max von Laue Theorie der Supraleitung (Springer, 1947 and 1949)
    • Max von Laue, translated by Lothar Meyer and William Band Theory of Superconductivity (N.Y., 1952)
  • Max von Laue Geschichte der Physik (Univ.-Verl., 1946 and 1947), (Athenäum-Verl., 1950) and (Ullstein Taschenbücher-Verl., 1959, 1966 and 1982) [This book was translated into seven other languages.]
    • Max von Laue, translated by Ralph E. Oesper History of Physics (Academic Press, 1950)
    • Max von Laue Historie De La Physique (Lamarre, 1953)
    • Max von Laue Geschiedenis der natuurkunde (‘s Gravenhage, Stols, 1950 and 1954)
  • Max Planck and Max von Laue Wissenschaftliche Selbstbiographie (Barth, 1948)
  • Max von Laue Röntgenstrahlinterferenzen (Akadem. Verl.-Ges., 1948)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Bd. 2. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg, 1953)
  • Max Planck and Max von Laue Vorlesungen über Thermodynamik (de Gruyter (Gebundene, 1954)
  • Walter Friedrich, Paul Knipping, and Max von Laue Interferenzerscheinungen bei Röntgenstrahlen (J. A. Barth, 1955)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Bd. 1. Die spezielle Relativitätstheorie (Vieweg, 1955)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie. Bd. 2. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg, 1956)
  • Max von Laue Max von Laue
  • Max von Laue Röntgenwellenfelder in Kristallen (Akademie-Verl., 1959)
  • Max von Laue Von Laue-Festschrift. 1 (Akadem. Verl.-Ges., 1959)
  • Max von Laue Von Laue-Festschrift. 2 (Akadem. Verl.-Ges., 1960)
  • Max von Laue and Ernst Heinz Wagner Röntgenstrahl-Interferenzen (Akadem. Verl.-Ges., 1960)
  • Max von Laue and Friedrich Beck Die Relativitätstheorie. Bd. 1. Die spezielle Relativitätstheorie (Vieweg, 1961 and 1965)
  • Max von Laue Gesammelte Schriften und Vorträge. Bd. 1 (Vieweg, 1961)
  • Max von Laue Gesammelte Schriften und Vorträge. Bd. 2 (Vieweg, 1961)
  • Max von Laue Gesammelte Schriften und Vorträge. Bd. 3 (Vieweg, 1961)
  • Max von Laue Aufsätze und Vorträge (Vieweg, 1961 and 1962)
  • Max von Laue and Friedrich Beck Die Relativitätstheorie. Bd. 2. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg, 1965)
  • Max von Laue Die Relativitätstheorie II. Die allgemeine Relativitätstheorie (Vieweg Friedr. und Sohn Ver, 1982)

IrodalomSzerkesztés

  • Herneck, Friedrich (1979): ‘’Max von Laue’’. Leipzig: Teubner.
  • Jammer, Max (1966): ‘’The Conceptual Development of Quantum Mechanics.’’ New York: McGraw-Hill.
  • Jungnickel, Christa; and Russell McCormmach (1990): ‘’Intellectual Mastery of Nature. Theoretical Physics from Ohm to Einstein, Volume 2: The Now Mighty Theoretical Physics, 1870 to 1925’’. University of Chicago Press.
  • Lanouette, William; with Bela Silard (1992): ‘’Genius in the Shadows: A Biography of Leó Szilárd the Man Behind the Bomb.’’ New York: Scribners.
  • Rosenthal-Schneider, Ilse (1980). ‘’Reality and Scientific Truth: Discussions with Einstein, von Laue, and Planck’’. Wayne State University.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  6. The Nobel Prize in Physics 1914 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  7. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  8. KÁLMÁN Alajos: Egy kísérlet amely megváltoztatta a természettudományok fejlődését
  9. BOMBICZ Petra és KÁLMÁN Alajos: A 100 éves röntgendiffrakció a gyógyszerkutatásban

ForrásokSzerkesztés