Wikipédia

Mehmet Konica

albán politikus, diplomata

Mehmet Konica bég vagy albánosan Mehmet Bej Konica (Konica, 1881 – Róma, 1948) albán politikus, diplomata. 1914 és 1920 között több albán kormányban vezette a külügyminiszteri tárcát, emellett Albánia londoni nagyköveteként, illetve több nemzetközi konferencia és tárgyalássorozat résztvevőjeként képviselte hazája érdekeit.

Mehmet Konica
Született 1881
Kónica
Elhunyt 1948 (66-67 évesen)
Róma
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége Albánia külügyminisztere
Iskolái Galatasaray Lisesi
Sablon • Wikidata • Segítség

Faik Konica (1875–1942) amerikai albán lapkiadó, publicista, diplomata öccse. Az angolszász történetírásban neve gyakran Mehmet Konitza alakban fordul elő.

Életútja Szerkesztés

Tanulmányait a francia tanítási nyelvű konstantinápolyi Galataszeráji Oszmán Birodalmi Gimnáziumban végezte.[1] Ezt követően rövid ideig korfui oszmán konzulként teljesített szolgálatot, ahol titokban biztosította a függetlenségükért küzdő albán gerilláknak, hogy támadásaikra felkészüljenek.[2] Albánia függetlenségének kikiáltását követően 1913 januárjától a londoni nagyköveti konferenciára delegált albán küldöttség tagja volt Filip Noga és Rasik Dino mellett.[3] 1914-ben előbb Albánia athéni követe,[4] majd 1914. június 22-én rövid időre Turhan Përmeti kormányának külügyminisztere lett, annak szeptember 3-ai feloszlásáig.[5] Az első világháborút követően tagja volt a Fan Noli vezette népszövetségi albán delegációnak.[6] Részt vett az 1918 decemberében összeült durrësi kongresszuson, s a december 25-én megalakult második Përmeti-kormány külügyi tárcájának vezetője lett.[7] A kormányfő Përmeti és Mihal Turtulli mellett 1919 februárjában tagja volt a Párizs környéki béketárgyalásokon megjelent albán küldöttségnek.[8] A Përmeti-kormány feloszlása után, 1920. január 30. és november 20. között a Delvina-kabinet külügyminiszteri feladatait látta el.[9]

1922-ben őt nevezték ki Albánia első londoni – Párizsba is akkreditált – nagykövetévé.[10] Állomáshelyét 1922. március 28-án foglalta el,[11] s 1925. május 21-ei lemondásáig irányította a nagykövetségen folyó diplomáciai munkát.[12] Az Amet Zogut a hatalomból félreállító 1924-es júniusi forradalmat követően befolyását latba vetve azon dolgozott, hogy a brit kormány elismerje a Fan Noli alakította demokratikus kormányt, de törekvéseit nem koronázta siker.[13]

Noha az évtized első felében a hatalmát építgető Zogu ellenzékének számított, és tartott az olaszok Albániával kapcsolatos terveitől is, hazatérését követően Zogu megbízásából 1926-ban részt vett a tiranai paktumhoz vezető kétoldalú olasz–albán tárgyalásokon[14] 1930 és 1933 között az immár király I. Zogu politikai tanácsadója és szárnysegédje volt.[15] E minőségében vett részt 1931 októberében az Isztambulban megrendezett második Balkán-konferencián, ahol simulékony, konfliktuskerülő diplomáciai modorával kivívta magának az albán sajtó heves bírálatát.[16]

Albánia olasz annexiója, 1939 áprilisa után a megszálló hatóságok Olaszországba (Rómába vagy Firenzébe) internálták.[17] 1940–1941-ben az albán ellenállási mozgalom támogatásával megbízott brit ügynök, Walter Francis Stirling Isztambulban dolgozott egy zogista emigráns kormány megszervezésén, amelyben Konicának is fontos szerepet szánt; a Foreign Office támogatása híján azonban nem lett semmi a tervekből.[18] Az olaszok kapitulációja és a német hadsereg Albániába való bevonulása után, 1943 novemberében felmerült Konica neve a Mitrovica-kormány külügyminiszteri posztjára is, de ő visszautasította a felkérést.[19] Római emigrációban halt meg.[20]

Jegyzetek Szerkesztés

  1. ↑ Elsie 2013 :250–251.
  2. ↑ Jacques 2009 :267.; Elsie 2013 :251.
  3. ↑ Pearson 2004 :37.; Csaplár 2010 :313.; Elsie 2013 :251. • Jacques 2009 :339. szerint Konicáék már 1912. december 23-án Londonba siettek.
  4. ↑ Pearson 2004 :117.; Jacques 2009 :351.; Austin 2012 :191.
  5. ↑ Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.
  6. ↑ Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.
  7. ↑ Pearson 2004 :117.; Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.; Zavalani 2015 :162.
  8. ↑ Pearson 2004: 124.; Zavalani 2015 :162.
  9. ↑ Pearson 2004 :139.; Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.
  10. ↑ Pearson 2005 :302.; Austin 2012 :191.; Vickers 2014 :100.
  11. ↑ Pearson 2004 :192.; Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.
  12. ↑ Pearson 2004 :247.; Elsie 2013 :251.
  13. ↑ Austin 2012 :109–111.
  14. ↑ Elsie 2010 :241.; Fischer 2012 :97.; Elsie 2013 :251.
  15. ↑ Pearson 2004 :346.; Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.
  16. ↑ Pearson 2004 :334.; Fischer 2012 :221.
  17. ↑ Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.
  18. ↑ Pearson 2005 :49., 125.
  19. ↑ Pearson 2005 :301–302.; Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.
  20. ↑ Elsie 2010 :241.; Elsie 2013 :251.

Források Szerkesztés

  • ↑ Austin 2012: Robert C. Austin: Founding a Balkan state: Albania’s experiment with democracy, 1920–1925. Toronto: University of Toronto. 2012. ISBN 9781442644359  
  • ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mehmet_Konica&oldid=22092856”