Wikipédia

Michel Gondry

Michel Gondry (Versailles, 1963. május 8. –) Oscar-díjas francia forgatókönyvíró, film-, reklámfilm- és kliprendező. Hírének alapját ötletes vizuális stílusa és filmjei képi világának, mise en scène-jének egyedi kialakítása adja. Fia, Paul Gondry szintén rendező.

Michel Gondry
Michel Gondry (Párizs, 2008 március)
Michel Gondry
(Párizs, 2008 március)
Született 1963. május 8. (60 éves)
Versailles, francia
Állampolgársága francia[1][2]
Gyermekei Paul Gondry
Foglalkozása forgatókönyvíró, klip-, reklámfilm- és filmrendező
Iskolái École nationale supérieure des arts appliqués et des métiers d'art
Kitüntetései
Magassága170 cm
Súlya74 kg[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Gondry témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályája szerkesztés

Michel Gondry Versailles-ban született. Filmes pályája akkor kezdődött, amikor elkészítette klipjeit az Oui Oui francia rockzenekar számára, amelynek dobosa volt. Az így elkészült videóinak stílusa megragadta az izlandi énekesnő, Björk figyelmét, aki megkérte, rendezze ő Human Behaviour című számának klipjét. A művészi együttműködés tartósnak bizonyult: Gondry összesen hét klipet rendezett Björknek. Más művészekkel is együtt dolgozott, köztük többször a Daft Punkkal, a White Stripesszal, a Chemical Brothersszel, a The Vines-szal, a Steriogrammel, a Radioheaddel és Beckkel. Gondry számos tévéreklámot készített. Ő volt a bullet time-technika egyik úttörője:[4] egyaránt használta a The Rolling Stones Like a Rolling Stone című számához készített klipjében és a Smirnoff vodka 1998-as reklámjában; megemlíthető még az általa a Gap amerikai ruházatiüzlet-lánc számára készített, három invenciózus reklámból álló füzér, illetve a Levi's 501 Jeanst reklámozó Drugstore című szpot, mely a Guinness Rekordok Könyve szerint a legtöbb díjjal jutalmazott tévéreklám.[5]

Gondryt gyakran említik példaként - Spike Jonze és David Fincher mellett - arra az áramlatra, mely során eredetileg kliprendezéssel foglalkozó filmesek - esetenként nem kevés sikerrel - kipróbálják magukat az egész estés produkciók rendezői székében is. Gondry első filmje a 2001-ben készített, utóbb változatos kritikákat kapó Libidó - Vissza az ösztönökhöz (eredeti címén Human Nature) című vígjáték volt. Második filmje (egyben Charlie Kaufman forgatókönyvíróval való második közös munkája), a 2004-ben bemutatott Egy makulátlan elme örök ragyogása már elragadtatta a kritikusok többségét. A Makulátlan elme nagy hasznát veszi ama számos, a látvány sokrétű manipulálását célzó technikának, amikkel Gondry a klipjeiben kísérletezett. Gondry a filmért Kaufmannal és Pierre Bismuth-szel együtt megkapta a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart. Gondry klipjeinek stílusa gyakran az értelmezés kereteivel való játékot eredményező videórögzítési és kameratrükkökön alapul.

Gondry következő egész estés filmje a 2006-os Dave Chappelle's Block Party című zenés dokumentumfilm, melyben Dave Chappelle amerikai komikus nagy volumenű, ingyenes koncertet akar összehozni Brooklyn Bedford-Stuyvesant negyedében. Ezt Az álom tudománya követte, mely 2006 szeptemberében (Magyarországon 2007 áprilisában) került a mozikba. A film, melynek főszerepét a mexikói Gael García Bernal játssza, a Makulátlan elmében alkalmazott fantasztikus, szürreális látványtechnikához való visszatérést jelzi.

2006 szeptemberében Gondry installációművészként is bemutatkozott, amikor New York SoHo galérianegyedében lévő Deitch Projectsben megnyílt első tárlata. A kiállítás címe magyarra lefordítva Az álom tudománya: Szobrok és beteges, hátborzongató kis ajándékok bemutatója volt; anyagát az Álom tudományának kellékei, a film jelenetkivágatai, illetve az érdeklődését felkeltő nőknek általa adott ajándékok adták; ez utóbbiak közül sokan korábbi és akkori munkatársai közül kerültek ki, úgy mint Karen Baird, Kishu Chand, Dorothy Barrick és Lauri Faggioni.[6] Megtekinthető volt a film vezérmotívuma, a 'katasztrófa-kalendárium' is; a természeti és emberi katasztrófák viszolyogtató ábrázolására Gondry Baptiste Ibar[7] festőt kérte fel.

Interior Design (2008) című rövid játékfilmjének fiatal japán hősnője, filmes karrierre vágyó barátja társaságában, Tokióba érkezik. A lány, a városban uralkodó elidegenedést és saját létének céltalanságát átérezve, fokozatosan székké változik. A szürreális képekben előadott hátborzongató mesén a klasszikus japán metamorfózis-történetek hatása érezhető.

Gondry az elkövetkezendő forgatókönyveit Daniel Clowes képregényrajzoló, -író segítségével írja majd.

Filmográfia szerkesztés

Egész estés filmek szerkesztés

Rövidfilmek szerkesztés

  • L'expedition fatale (1986)
  • Jazzmosphère (1987)
  • My Brother's 24th Birthday (1988)
  • La lettre (1998)
  • One Day… (2001)
  • Pecan Pie (2003)
  • Ossamuch! - Kishu & Co. (2004)
  • Tiny (2004)
  • Three Dead People (2004)
  • Drumb and Drumber (2004)
  • Michel Gondry Solves a Rubik's Cube with his Nose (2007)

Rövid dokumentumfilmek szerkesztés

  • Vingt p'tites tours (1989) - társrendező
  • I've Been Twelve Forever (2003)

Videográfia szerkesztés

Reklámok szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. ↑ 347212, https://rkd.nl/nl/explore/artists/347212, 2021. szeptember 9.
  3. ↑ https://bodysize.org/fr/michel-gondry/
  4. ↑ Clover, Joshua. „Time's Bullet:The world's dreamiest director lets the eternal sunshine in”, Village Voice, 2004. március 18.. [2007. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. szeptember 18.) (angol nyelvű) 
  5. ↑ Guinness Book of World Records, (2004-es kiadás) p. 177
  6. ↑ Dream Factory - artnet Magazine<
  7. ↑ Baptiste Ibar
  8. ↑ Dan Clowes To Write Paul and Michel Gondry’s Animated Movie. [2008. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 2.)

További információk szerkesztés

Magyar nyelven szerkesztés

Más nyelven szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Michel_Gondry&oldid=25607591”