Mihályfi Károly

magyar színész

Mihályfi Károly, Mihályfy Mihály Károly (Arad, 1857. július 27.Budapest, 1936. május 13.)[1] színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a III. osztályú magyar érdemkereszt tulajdonosa.

Mihályfi Károly
Mihályfi Károly 1879-ben.jpg
Életrajzi adatok
Született 1857. július 27.
Arad
Elhunyt 1936. május 13. (78 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Lázár Margit (1882. augusztus 1. – )
Gyermekei Mihályffy Béla

Mihályfi Károly IMDb-adatlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihályfi Károly témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Apja, Mihályfi Károly (Löb János) tanár volt, anyja Schütz Borbála. 1875 virágvasárnapján lépett színpadra, Aradi Gerő orosházi társulatánál, mint kórista, 30 forint gázsival. Ez a társulat azonban nem volt hosszú életű, elkerült tehát Mezőtúrra, azután Szentesre, Szabó Antal társulatához, onnan Szalontára vitték. Járt ezután Szolnokon, Nagykárolyban, Nagybányán, Sátoraljaújhelyen, Nagykanizsán, Temesvárott. 1877-ben Szegedre szerződött, majd 1878. szeptember 4-étől Kolozsvárott működött, ahol első fellépte az Egy szegény ifjú történetében Odiot Maxime szerepében volt. Itt azonban nem volt kedve a maradáshoz, amiért ismét vidékre ment, de Paulay Ede, a Nemzeti Színház akkori igazgatója vendégszereplésre meghívta, majd 1879. szeptember 22-én fellépett az ország első színpadján, a Gringoire címszerepében, mire azonnal szerződtették. Mint szerződtetett tag 1880. március 31-én mutatkozott be a Cremonai hegedűs Filippojáként. Ettől fogva harminc éven át szerelmes-szerepeket játszott.

1882. augusztus 1-jén kötött házasságot Lázár Margit énekesnővel Budapesten, a józsefvárosi római katolikus plébánián, az egyik esküvői tanú Pauli Richárd volt.[2] 1891. szeptember havában az Operaház játékmesterévé nevezték ki. 1909. április 1-én a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Indítványára 1893-tól az Abonyban évenként nyaraló Nemzeti Színházi tagokkal a színkör felépítésére előadásokat tartott. Az első jövedelem ezen év július 17., 18., 19-én 734 forintot tett ki. 25 éves Nemzeti Színházi működését 1905. április 2-án ülte meg, majd 1905. április 16-án a színház hivatalosan is ünnepelte, amikor a Kaméliás hölgyben fellépett, Duval Armand szerepében. 40 éves jubileuma 1920. április 10-én volt a Hamletben; 1923. április havában a Shakespeare-bizottság kültagjává választották, majd 1925. április 23-án megülte 50 éves színpadi működése jubileumát, Constantin abbéban. Művészi egyéniségének legfőbb vonása: az érzés melegsége, ez lüktetett minden alakításában, ez tartotta meg őt fiatalnak és ez éltette iránta is a közönség szeretetét változatlanul. A legszebben beszélő magyar művészek körébe tartozott. Minden szerepben tökéleteset produkált; soha nem utasított vissza szerepet, soha el nem késett egyetlen próbáról sem, mert számára mindig egy volt fontos, a színpad becsülete. Halálát érelmeszesedés, tüdőgyulladás okozta.

Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés

  • Derblay Fülöp (Ohnet: A vasgyáros)
  • A tanítvány (Goethe: Faust)
  • Jean (Halévy–Crémieux-Decourcelle: Constantin abbé)
  • Clémont (Vega: Király és pór)
  • Oresztész (Szophoklész: Elektra)
  • Fernando (Echegaray: Folt, amely tisztít)
  • Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
  • Kisfaludy Sándor (Himfy dalai)
  • Hamlet (Shakespeare)
  • Giovanni (Bizánc)
  • Duval Armand (Kaméliás hölgy)
  • Gloster (Shakespeare: Lear király)
  • Nagytata (Fekete lovas)
  • Klopov (Revizor)
  • Egeus (Szentivánéji álom)
  • Constantin abbé

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés