Montenottei csata

az első koalíciós háború csatája


A montenottei csata 1796. április 12-én zajlott le a forradalmi háborúk idején a Napoléon Bonaparte tábornok vezette francia és az Eugène-Guillaume Argenteau irányította osztrák sereg között Észak-Itáliában, Cairo Montenotte falu mellett és francia győzelemmel végződött.

Montenottei csata
Rampon dandártábornok csapatai a Legino-hegy védelmi harcaiban
Rampon dandártábornok csapatai a Legino-hegy védelmi harcaiban
Konfliktus Első koalíciós háború
Időpont 1796. április 12.
Helyszín Cairo Montenotte, Liguria,
Szárd–Piemonti Királyság Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif
Eredmény francia győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg FranciaországWappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png Habsburg Birodalom
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Szárd–Piemonti Királyság
Parancsnokok
1801 Antoine-Jean Gros - Bonaparte on the Bridge at Arcole.jpg Flag of France.svg Napoléon BonaparteWappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png Argenteau
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Colli-Marchini
Szemben álló erők
9000, 18 ágyú[1] az olasz változat szerint: 14 0006000, olasz változat szerint: 25 000
Veszteségek
800[2]2500, 12 ágyú
Térkép
Montenottei csata (Észak-Olaszország)
Montenottei csata
Montenottei csata
Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″

ElőzményekSzerkesztés

1796. tavaszán Bonaparte megérkezett, hogy átvegye az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie) parancsnokságát, ez volt az első hadsereg-parancsnoksága. Osztrák ellenfele, Johann Peter von Beaulieu is új volt az itáliai hadszíntéren. Szövetségese, a Szárd–Piemonti Királyság még egy harcmezőn küzdött a francia hadsereg ellen. Bonaparte az előzetes tervei szerint a Ligur-tenger partján nyomult előre az északkeleten lévő Beaulieu 28 000 fős osztrák hadserege és északnyugaton állomásozó Michele Colli altábornagy 21 000 fős osztrák–szárd hadserege között.

ErőkSzerkesztés

Az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie)Szerkesztés

Főparancsnok: Bonaparte Napóleon (42 717 a csatamezőn 64 356 összesen)[3]

Az osztrák – szárd–piemonti koalíciós haderőSzerkesztés

Főparancsnok: Johann Peter von Beaulieu táborszernagy (49 000)

  • Osztrák hadsereg: Johann P. Beaulieu táborszernagy(28 000 osztrák és nápolyi)
    • Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
      • Dandár: Anton Lipthay de Kisfalud vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Mathias Rukavina vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Philipp Pittoni vezérőrnagy (7 gyalogos zászlóalj)[8]
      • Dandár: Karl Salisch ezredes (5 gyalogos zászlóalj, 2 lovasszázad)
    • Balszárny: FML Karl Philipp Sebottendorf
      • Dandár: Wilhelm Kerpen vezérőrnagy (5 zászlóalj)
      • Dandár: Franz Nicoletti vezérőrnagy (6 zászlóalj)
      • Dandár: Gerhard Rosselmini vezérőrnagy (4 zászlóalj)
      • Lovas dandár: Anton Schübirz vezérőrnagy (18 lovasszázad)
      • Nápolyi Királyság Lovasdandár: di Cuto herceg (13 lovasszázad)[9]
  • Szárd–piemonti hadsereg: Michelangelo Alessandro Colli-Marchini altábornagy (17 000 szárd–piemonti és 4000 osztrák)[10]
    • Hadosztály: Ismeretlen összetételű
      • Osztrák dandár: Giovanni di Provera altábornagy
      • Szárd–piemonti dandár: Brempt, Giuseppe Vital, Jean Dichat[11]

HadműveletekSzerkesztés

 
Osztrák–szárd tüzérség lövi a Monte Legino hegyi erődjét

Április 10-én az osztrák hadsereg bal szárnya Beaulieu vezetésével megtámadott egy francia dandárt a Voltrinál (napjainkban Genova külvárosa). A helyi francia parancsnok visszavonult a harc elől és elmenekült. Mivel vezérkar habozott, Argenteau jobbszárnyának támadása nem kezdődött el április 11-ig. Ezen a napon az osztrák 3500–4000 katonát vonultattak fel a francia harcálláspont ellen Monte Leginónál. Az 1500 francia Antoine Rampon vezetésével minden osztrák támadásnak ellenállt a nap folyamán. Mivel Argenteau terve kudarcot vallott, így letáborozott Montenotte közelében és néhány ágyúból álló erősítést küldött.

Ezek a lépések késztették azonnali ellenoffenzívára Bonapartét, aki André Masséna két hadosztályát Savonából a Cadibona hágón át Carcaréba irányította. Meggyőződve arról, hogy Beaulieu túl messze tartózkodik keleten, ahhoz hogy hatékonyan beavatkozhasson, Bonaparte elhatározta, hogy Argenteau-t zúzza össze. Carcaréből két dandárnak Amédée Laharpe hadosztályából parancsot adott Argenteau megtámadására, míg ezalatt Masséna Laharpe harmadik dandárjával elvágta az utat az osztrákok mögött.

A csataSzerkesztés

Április 12-én 9000 francia katona állt szemben 6000 osztrákkal. Laharpe frontális támadást indított, ezalatt Masséna átkelt a hegyeken Jean Menard dandárjával az osztrák jobbszárnyra fordulva. Argenteau megpróbálta megállítani a francia manővert, de túl későn cselekedett. Masséna rohamozott, az osztrákok elmenekültek, legtöbb veszteséget a foglyul ejtett katonák jelentették. A következő reggel Argenteau emberei közül csak 700 maradt, a többi eltűnt a harcban vagy szétszóródott.

KövetkezményekSzerkesztés

Ez a csata volt Bonaparte első győzelme a montenottei hadjáratban. A francia veszteség 800 halott vagy sebesült, eltűnt. Az osztrákok vesztesége: 2500 halott, vagy sebesült, a legnagyobb veszteséget a hadifoglyok jelentették. A 16. Terzi gyalogsági ezred 1. zászlóalja el volt vágva, és így megadta magát. Akik átvészelték a csatát, azokat Argenteau Degonál, mintegy 6 km-re észak-északkeletre újjászervezte. A következő akció a millesimói csata lett április 13-án, és a második degói csata április 14-15-én.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic Wars. New York: Macmillan, 1979. ISBN 0-02-523670-9
  2. Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9,
  3. Fiebeger, p 8. Fiebeger is the major source for both armies.
  4. Smith, p 113. Smith places Cervoni in Meynier's division.
  5. Smith, p 113. Smith calls this Jean Rusca's brigade.
  6. Smith, p 113. Smith lists Sérurier's brigadiers as Pelletier, Pascal Fiorella, and Sextius Miollis.
  7. Smith, p 113. Smith lists Verne's brigade as a coast defense unit.
  8. Boycott-Brown, p 194. Pittoni fought with Sebottendorf's wing.
  9. Boycott-Brown, p 348
  10. Fiebeger, p 5
  11. Boycott-Brown, p 260-261, 265

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Montenotte című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  • Boycott-Brown, Martin. The Road to Rivoli. London: Cassell & Co., 2001. ISBN 0-304-35305-1
  • Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.
  • Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.
  • Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9