Charles Pierre François Augereau
Charles Pierre François Augereau (Faubourg Saint-Marceau, 1757. október 21. – Párizs, 1816. június 12.)[1] francia marsall a napóleoni háborúk idején.
| Charles Pierre François Augereau | |
 | |
| Charles Pierre François Augereau, Castiglione első hercege | |
| Született | 1757 Faubourg Saint-Marceau |
| Meghalt | 1816 La Houssaye |
| Sírhely |
|
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége |  francia |
| Rendfokozata | tábornagy, a francia császárság marsallja |
| Egysége | Grande Armée |
| Csatái | 1796 : Castiglionei csata 1796 : Millesimói csata |
| Kitüntetései | Francia Becsületrend, Castiglione első hercege, Franciaország pairje, a Szent Lajos-rend lovagja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Pierre François Augereau témájú médiaállományokat. | |
Élete és pályafutása szerkesztés
Korai évek szerkesztés
Pierre Augereau Faubourg Saint-Marceau-ban (Párizs része) született egy párizsi gyümölcsárus fiaként és tizenhét évesen lépett be a karabélyos ezredbe. Hírhedt kardforgatóként és párbajhősként jegyezték, de kénytelen volt elmenekülni Franciaországból, mivel egy tisztet egy csetepatéban megölt. Szolgált az orosz hadseregben a törökök ellen, de utána megszökött Poroszországba és besorozták testőrnek. Dezertált és elérte Szászország határát. Szolgált a nápolyi hadseregben és Portugáliába került 1788–1791-es években, de a francia forradalom eseményei hatására visszatért Franciaországba.
A forradalmi háborúk idején szerkesztés
.jpg)
Királypárti lázadók ellen harcolt Vendée-ben, majd csatlakozott a spanyolok elleni csapatokhoz délen. Ott is gyorsan lépett előre a ranglétrán, 1793. december 23-án hadosztály tábornok lett. A hadosztálya kitüntette magát az itáliai hadseregben, amikor Bonaparte Napóleon tábornok parancsnoksága alatt részt vett a millesimói csatában (1796)-ban és Cosseria várának ostrománál (1796. április 14-én).
Marcellin de Marbot tábornok írta le bátorságát, még magánál, Napóleonnál is többre tartotta a zűrzavaros helyzetben. Bár Marbot emlékirata a legmegbízhatóbb forrás, de mindenesetre Bonaparte tábornok vitathatatlan stratégai fölénye tette győzelmét lehetővé Castiglione-nél. Bonaparte így foglalta össze Augereau katonai tulajdonságait: „Van benne elég karakter, bátorság, határozottság, aktivitás; hozzáedződött a háborúhoz, nagyon tetszik a katonáknak, szerencsés a tevékenységében.”
1797-ben Bonaparte tábornok őt küldte Párizsba, hogy ösztönözze a direktóriumot. Augereau és az általa vezetett csapatok kényszerítették rá a „mérsékeltek”-re és a tanácsra a puccsot 1797. fructidor 18-án (szeptember 4.) Akkor küldték a francia erők parancsnokaként Németországba.
Augereau kis részt vállalt brumaire-i puccsban (1799. november), és nem igazán tüntette ki magát a rajnai hadjáratban. Mindazonáltal, mivel Bonaparte szerencséjének kovácsa volt, az első Francia Császárság létrejöttének legelején kapta meg a marsallbotot (1804. május 19.).
A napóleoni háborúk idején szerkesztés
Augereau irányította a bresti tábort, Normandiában, az Anglia elleni invázió előkészítése alatt. Amikor Napóleon feladta inváziós terveit, Ausztria és Oroszország támadásának egyre növekvő veszélye miatt, ez a tábor lett a Grande Armée VII. hadteste.
Augereau és hadteste védte a hadsereg kommunikációs vonalait a harmadik koalíciós háború ideje alatt. Ő is harcolt Konstanznál és Bregenznél.
A negyedik koalíciós háború idején újra a VII. hadtest vezetője lett, a jénai csatában különösen fontos szerepet játszott, ahol a balszárnyon küzdött.
1807 elején lázas beteg lett, az eylaui csatában (1807. február 7.) támogatni kellett a lovon, hogy le ne essen róla, de hadtestét a szokásos bátorságával irányította. A hadteste szinte megsemmisült, és ő maga is megsebesült, mert nem elég gyorsan tudta elhagyni a csatát.
Castiglione hercege lett 1808. március 19-én. Tényleges hűbérbirtok nélküli, üres címet kapott. Az örökletes címet, Castiglione hercegének rangját utódai viselhették a család kihalásáig, 1915-ig.
Katalóniába küldték, ahol győzött, de patinás nevén kegyetlenkedései foltot ejtettek. Az 1812-es oroszországi és az 1813-as szászországi hadjáratban magatartása alig volt több, mint középszerű. A lipcsei csata előtt (1813 október), Napóleon megrótta, hogy ő már nem az az Augereau, aki Castiglionénál harcolt, amire azt válaszolta: „Add vissza a régi katonáimat az itáliai hadseregből, és megmutatom neked, hogy én vagyok.”
1814-ben a lyoni hadsereg parancsnokaként azzal vádolták meg, hogy hűtlenné vált, és megállapodást kötött az osztrák támadókkal.
Ezután, a Bourbon-restauráció idején XVIII. Lajos francia király szolgálatába állt, de miután Napóleon visszatért, a száz nap alatt vele tartott. A császár visszavonta vádjait, hogy ő árulta volna el Franciaországot 1814-ben.
Napóleon végső veresége után a trónjára visszatérő XVIII. Lajos megfosztotta Augereau-t katonai címétől és nyugdíjától. A lefokozott tábornagy La Houssaye-i birtokán hunyt el, 1816. június 12-én. A párizsi Père-Lachaise temetőben temették el.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Augereau című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Michel Cadé, « Augereau (Charles, Pierre, François) », in Nouveau Dictionnaire de biographies roussillonnaises 1789-2011, vol. 1 Pouvoirs et société, t. 1 (A-L), Perpignan, Publications de l'olivier, 2011, 699 p. (ISBN 9782908866414)
További információk szerkesztés
- LIGNY – QUATRE BRAS – WATERLOO (1815. június 16-18.) Archiválva 2009. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- napoleon.lap.hu
- Napóleon marsalljai (franciául)
