Főmenü megnyitása

A Montevideói kikötő (spanyolul: Puerto de Montevideo) Dél-Amerika legfontosabb kikötőinek egyike, Uruguay gazdaságának meghatározó szereplője.[2][3]

Montevideói kikötő
A montevideói kikötő
A montevideói kikötő
Ország Uruguay
Város Montevideo
Földrajzi hely Río de la Plata
Alapítva 1730[1]
Elhelyezkedése
Montevideói kikötő (Uruguay)
Montevideói kikötő
Montevideói kikötő
Pozíció Uruguay térképén
d. sz. 34° 54′ 04″, ny. h. 56° 12′ 35″Koordináták: d. sz. 34° 54′ 04″, ny. h. 56° 12′ 35″
A Wikimédia Commons tartalmaz Montevideói kikötő témájú médiaállományokat.

A kikötő a Río de la Plata torkolatának egyik félszigetén, Montevideo Ciudad Vieja (spanyolul: Óváros) városrészének északi részén, illetve a Capurro-Bella Vista városrész délnyugati részén található. Szerepe a város és az ország történelmében igen jelentős, mivel Uruguay exporton alapuló gazdaságának egyik központja, illetve a Guerra Grande (az 18391852-es uruguayi polgárháború) idején a kikötő biztosította az ostrom alá vett város ellátását.

Általános adatokSzerkesztés

A kikötő bejáratát két hullámtörő gát védi. A keleti, a félszigethez kapcsolódó hullámtörő 900 m, a nyugati pedig 1300 m hosszú. A két hullámtörő között 300 m széles bejárat található.[4][5] A Montevideói-öböl déli részén található kikötőnek három medencéje van: kettő óceánjáróknak és egy a folyami hajóknak. A 13 kikötői horgonyzóhely[5] mellett további kikötőhelyek várják a hajókat a kikötőtől északra, a La Teja-i üzemanyag-terminálon. A folyami hajóknak fenntartott medence kivételével mindenhol 9  méter körüli mély a víz.[4]

A konténerterminál a folyami kikötő mellett található, és csak konténerszállító hajónak van fenntartva. Itt a mélység 9,15  méter körül mozog. A rakparton több konténermozgató bakdaru is található. A terminál nyugati oldalán egy betonozott, nyílt tér található, melyet a konténerek tárolására használnak.[4]

A kikötő Buenos Airestől légvonalban 210, Asuncióntól 1077, Porto Alegre-től 700 és São Paulo-tól 1500 kilométerre található.[1]

TörténeteSzerkesztés

 
A Prisendam a Montevideói kikötőben

A Montevideói-öböl természeti adottságai nagy szerepet játszottak a város megalapításában. Az öböl természetes védelmet nyújt a hajóknak, ennek ellenére jelenleg két móló is védi bejáratát a hullámoktól. Ennek a természeti adottságnak köszönhetően tud versenyben maradni a La Plata másik nagy kikötőjével, a Buenos Aires-i kikötővel[3]

Bruno Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzója 1726-ban megalapította Montevideo városát, hogy megállítsa a portugálok terjeszkedését. Miután az egykori spanyol helyőrséget a spanyol korona rabszolga-kereskedő kikötővé léptette elő, robbanásszerűen bekövetkezett az első gazdasági fellendülés. A város 1776-ban a spanyolok legnagyobb dél-atlanti tengeri támaszpontja lett, és a Falkland-szigetek mellett az argentin partokon is befolyással bírt. A gyarmati időszak vége felé a kikötőváros kereskedői jelentős szerepet játszottak Uruguay függetlenségének kivívásában. A város 1828-ban az ország fővárosa lett.[6]

A 19. század kezdetén számos hadsereg szállta meg a várost és a kikötőt, így spanyol, brit, argentin, brazil és portugál csapatok váltották egymást a környéken, melynek eredményeképpen a népességszám és a kereskedelem is visszaszorult.[6] Az uruguayi polgárháború (18391852) alatt, 1843-ban Juan Manuel de Rosas argentin tábornok csapatai bekerítették és megostromolták a Colorádo Párt hívei által védett Montevideo erődjét. Az ostrom ideje alatt fontos szerepe volt a kikötőnek, mivel a franciák és az angolok a tenger felől látták el a városban rekedteket.[7] A nehézségek ellenére a kikötő tovább fejlődött és továbbra is a La Plata torkolatának meghatározó létesítménye maradt.[6]

A kikötő 1870 és 1930 között jelentős átalakuláson ment keresztül, ekkor épült az első famóló, raktárak, folyami horgonyzóhelyek, illetve a La Teja-i olajfinomító is. Ebben az időszakban történt, hogy 1923-ban egy vihar hatalmas károkat okozott a város és a kikötő létesítményeiben.[8] A 20. század második fele óta nem történtek változások, a gazdasági stagnálás miatt a környék pedig hanyatlani kezdett.[8]

 
A Graf Spee felszínre hozott távmérője és vasmacskája a kikötőben

A második világháború alatt semleges kikötő maradt. 1939-ben, a La Plata-i csatában a német Admiral Graf Spee zsebcsatahajó a kikötőbe vonult vissza. Itt, 1939. december 17-én Hans Langsdorff kapitány parancsára a hajót elsüllyesztették.[9] 2004-ben a hajó távmérőjét, majd 2006-ban az orrszobrát is a felszínre hozták.[6][10]

TevékenységeSzerkesztés

A kikötő üzemeltetője a Kikötők Országos Igazgatósága (Administración Nacional de Puertos, ANP)[5]2008-ban több mint 5000 hajó érintette a kikötőt, melyből több mint 2000 uruguayi és más országbeli halászhajó volt. Ezen kívül konténerszállítók, kabotázshajók, olajszállítók, ömlesztett árut szállító hajók, bárkák és tengerjáró luxushajók is érkeztek szép számmal a kikötőbe.[5] A kikötő kereskedelmi áruforgalma a 2000-es 4,3 millió tonnáról 2008-ban 9,1 millióra nőtt,[11] melyben benne foglaltatik az 5,7 millió tonna konténer-áru, 2,5 millió tonna ömlesztett áru és több mint 967 000 tonna általános rakomány is.[5]

A kikötőt két tengeri folyosón keresztül lehet megközelíteni, a délin (9 km) és a délnyugatin (15 km). A két hullámtörőn (nyugati: 1300 m, keleti 900 m) kívül egy 200 hektáros horgonyzóterület található.[5]

 
A haditengerészet hajói a kikötőben

A kikötőnek 13 horgonyzóhelye van, melyek teljes hossza majdnem 4 km, a mólók szélessége pedig 5 és 10 méter között mozog. A konténerterminál (Muelle de Escala) mólója 288 m hosszú és 10 m széles. A közeli 10 hektáros terület a konténerek tárolására van fenntartva.[5] A konténerforgalmat tekintve, 2010-ben Montevideo a 118. helyen állt a világ kikötőinek rangsorában.[12] Míg 2005-ben 454 531 TEU-s forgalmat bonyolított, addig 2010-re ez a szám 670 000 fölött volt.[1] A közeli folyami horgonyzóhely (Muelle Fluvial) 353 m hosszú és 5 m széles. Itt található az Uruguayi Haditengerészet kikötőhelye is.[5] A 382 m hosszú Muelle Maciel-en van a kikötő utasterminálja, ahova a Buenos Aires-Montevideo járatok érkeznek. A középső móló (Muelle Central) 492 m hosszan húzódik az 1-es medence mellett, ahol három Ro–Ro-típusú kikötőhely várja a hajókat. A 2-es medence mentén, a 392 m hosszú rakparton ömlesztett és csomagolt áruk kirakódása zajlik. Ugyanitt áll a fagyasztott szállítmányok és a gyümölcsök raktára is. A Muelle Mantaras 600 m hosszú mólója és 15 000 m²-es raktárhelyisége a halászhajók fogadására alkalmas.[5]

Az öböl északi részén, La Teja városrészben fekszik az ország egyetlen olajfinomítója. A tartályhajók kikötésére alkalmas terminállal is rendelkező üzemben naponta 50 000 hordó olajat finomítanak.[13]

A kikötő közelsége különböző iparágak kiépülését segítette elő az öböl térségében. Főként a ki- és beviteli vállalatok, a kikötői tevékenységre szakosodott, illetve a hajózási cégek vannak jelen a kikötő szomszédságában. A kikötőt körülvevő ipari övezet zsúfoltsága miatt a terület lakosságának száma viszonylag alacsony. A fő környezeti problémák közé tartoznak a vízalatti lerakódások, illetve a víz- és levegőszennyezések.[8]

A külföldi kereskedelemnek köszönhetően a kikötő forgalma gyorsan és következetesen nőtt. 2009-ben az Inter-American Development Bank a kikötő modernizálására, a területek és a hatékonyság növelésére, illetve a folyami és tengeri szállítás alacsony költségeinek kialakítására 20 millió dolláros kölcsönt nyújtott Montevideónak.[14]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Információk a kikötőről. Port of Hamburg. [2014. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 10.) (angolul)
  2. Puerto de Montevideo. World Port Source. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)(angolul)
  3. a b Puerto de Montevideo: Infraestructura Física. Administracion Nacional de Puertos. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)(spanyolul)
  4. a b c Uruguayi kikötők - Montevideói kikötő. [2012. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)(angolul)
  5. a b c d e f g h i Kikötői tevékenység. World Port Source. (Hozzáférés: 2013. április 7.) (angolul)
  6. a b c d A kikötő története. World Port Source. (Hozzáférés: 2013. április 7.) (angolul)
  7. Debály Ferenc. orulunkvincent.blog.hu, 2011. július 24. (Hozzáférés: 2013. április 7.) (magyarul)
  8. a b c Gautreau, Pierre: A Montevideói-öböl: 150 év változása a parti tájon és a víz alatt (PDF). Vida Silvestre Uruguay. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)(spanyolul)
  9. A La Plata-i csata. battle-fleet.com. (Hozzáférés: 2013. április 7.) (angolul)
  10. Az Admiral Graf Spee roncsai. Wreck Site. (Hozzáférés: 2013. április 7.) (angolul)
  11. Faforgács ügylet Uruguayban, 2011. március 31. (Hozzáférés: 2013. április 7.) (angolul)
  12. A világ kikötőinek rangsora (2010). AAPA, 2010. (Hozzáférés: 2013. április 9.) (angolul)
  13. ANCAP -átfogó átalakítások a La Teja-i olajfinomítónál. (Hozzáférés: 2013. április 9.) (angolul)
  14. Az IDB finanszírozza a Montevideói kikötő modernizálását. Inter-American Development Bank, 2009. december 4. [2013. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)(angolul)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Montevideói kikötő témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés