Nátrium-fluorid
| Nátrium-fluorid | |||
| |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | nátrium-fluorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7681-49-4 | ||
| PubChem | 5235 | ||
| ChemSpider | 5045 | ||
| EINECS-szám | 231-667-8 | ||
| DrugBank | DB09325 | ||
| KEGG | D00943 | ||
| ChEBI | 28741 | ||
| RTECS szám | WB0350000 | ||
| ATC kód | , A01AA01, A12CD01, V09IX06 (18F), A01AA51 (kombinációk) | ||
| Gyógyszer szabadnév | sodium fluoride | ||
| InChIKey | PUZPDOWCWNUUKD-UHFFFAOYSA-M | ||
| UNII | 8ZYQ1474W7 | ||
| UN-szám | 1690 | ||
| ChEMBL | CHEMBL1528 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | NaF | ||
| Moláris tömeg | 41,98817 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér kristályok | ||
| Halmazállapot | szilárd | ||
| Sűrűség | 2,8 g/cm³ (20 °C) | ||
| Olvadáspont | 993 °C | ||
| Forráspont | 1700 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 4,22 g/100 ml (18°C) | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Mérgező (T) 
| ||
| EU Index | 009-004-00-7 | ||
| R mondatok | R25, R32, R36/38 | ||
| S mondatok | S22, S36, S45 | ||
| Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | nátrium-klorid nátrium-bromid nátrium-jodid | ||
| Azonos anion | lítium-fluorid kálium-fluorid rubídium-fluorid cézium-fluorid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A nátrium-fluorid egy ionos vegyület NaF képlettel. Színtelen, szilárd anyag, melyet főleg fluoridforrásként használnak különböző célokra. A nátrium-fluorid kevésbé drága és higroszkópos, mint a kálium-fluorid, ennek ellenére a kálium-fluoridot szélesebb körben használják. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Natrii fluoridum néven hivatalos.
Kémiai szerkezet és felhasználás
szerkesztésA NaF kristályszerkezete hasonló a nátrium-kloridéhoz; benne mind a Na+, mind a F− oktaéderes elrendeződést mutat.[1]
Gyakran használják fluoridok előállításának reagenseként. Más fluoridokhoz hasonlóan szerves szintetikus deszililezési reakciókban használják.
A fluoridsókat széleskörűen alkalmazzák fogszuvasodás elleni védelemben. A legtöbb fogkrém hasonló célból tartalmaz nátrium-fluoridot.
A nátrium-fluorid a fogzománcot ellenállóbbá teszi a savakkal szemben, melyeket a plakkokban lévő baktériumok cukrokból állítanak elő, elősegíti a remineralizációt, gátolja a fogszuvasodást okozó mikroorganizmusok savtermelését és tevékenységét. A fluorid kalcium-foszfáthoz való nagyfokú affinitása következtében minden kalcium-foszfát tartalmú szövetbe beépül. A csontokba beépülő és ott felhalmozódó fluorid növeli az apatitkristályok méretét, csökkenti oldékonyságukat, ezáltal csontstabilizáló hatású. A fogzománc hidroxi-apatit kristályaiban is helyettesíteni képes a hidroxil-csoportot, így savaknak ellenállóbb zománc alakul ki. Az elfogyasztott fluor növeli a nyál fluortartalmát, ez elősegíti a nyál által végzett remineralizációt.
A nátrium-fluoridot használják antibiotikumokban, patkánymérgekben és kerámiákban is.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Wells, A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry, Oxford: Clarendon Press. ISBN 0-19-855370-6.
