A rubídium-fluorid rubídium- és fluor ionok alkotta ionvegyület, képlete RbF. Kristályai kocka alakúak, köbösek, kősó (NaCl) kristályszerkezetben kristályosodik. A természetben nem fordul elő, vízben jól oldódik.

rubídium-fluorid
Rubidium-fluoride-3D-ionic.png
NaCl polyhedra.png
rubídium-fluorid
IUPAC-név rubídium-fluorid
Más nevek rubídium(I) fluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13446-74-7
PubChem 83473
ChemSpider 75311
RTECS szám VL8740000
SMILES
[Rb+].[F-]
InChI
InChI=1/FH.Rb/h1H;/q;+1/p-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbF
Moláris tömeg 104.4662 g/mol
Megjelenés fehér, kristályos szilárd anyag
Sűrűség 3.557 g·cm−3
Olvadáspont 795 °C (1068 K)
Forráspont 1408 °C (1681 K)
Oldhatóság (vízben) 130.6 g/100 mL (18 °C)
Veszélyek
EU osztályozás nincs listázva
Főbb veszélyek toxikus, egészségre ártalmas
R mondatok 20/21/22 36/37/38
S mondatok 9 26 37
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation rubídium-klorid
Rubídium-bromid
rubídium-jodid
Azonos anion lítium-fluorid
nátrium-fluorid
kálium-fluorid
cézium-fluorid
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

ElőállításaSzerkesztés

Számos módszer létezik RbF előállítására. Például rubídium-hidroxidot reagáltatunk hidrogén-fluoriddal:

RbOH + HF → RbF + H2O

Alternatív módszer az előállítására hogy hidrogén-fluoridot rubídium-karbonáttal semlegesítenek:

Rb2(CO3) + 2HF → 2RbF + H2O + CO2

Előállítható az elemek közvetlen reakciójával, de ez a legkevésbé használt módszer, mivel a rubídium hevesen reagál a halogénekkel:

2Rb + F2 → 2RbF

TulajdonságaiSzerkesztés

Fehér színű kristályos vegyület, kristályszerkezete köbös. Nagyon hasonló megjelenésű mint a kősó (NaCl). Tércsoport: Fm3m. Rács paraméterei: a = 565 pm, elemi cellája négy atomot tartalmaz.[1] Kristályainak törésmutatója nD = 1,398. A rubídium-fluorid lángjának a színe (Bunsen-égő) spektrális analízis szerint lilától a bíborvörösig terjed.

Két hidrátja van: a rubídium-fluorid szeszkvihidrát 2RbF·3H2O és a rubídium-fluorid harmadhidrát 3RbF·H2O.[2]

Rubídium-fluorid és hidrogén-fluorid reakciójában rubídium-difluorid HRbF2 keletkezhet ami egy sav.[3] A H2RbF3 és H3RbF4 vegyületet is szintetizálták.[4]

A rubídium-fluorid oldhatósága acetonban: 0,0036 g/kg oldódik 18 °C-on, 0,0039 g/kg oldódik 37 °C-on.[5]

Standard képződési entalpiája ΔfH0298 = −552,2 kJ·mol−1,[6] Szabad standard entalpiája ΔG0298 = −520,4 kJ·mol−1. Moláris standard entrópiája S0298 = 113,9 J·K−1 ·mol−1. Oldódási entalpiája −24,28 kJ/mol.[7]

ÓvintézkedésekSzerkesztés

Mivel fluorid iont tartalmaz, veszélyes a bőrre kerülése illetve lenyelése.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium fluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumfluorid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  2. M. de Forcrand: "Sur les hydrates des fluorures de rubidium et de caesium." in Compt. Rend. Hebd. 1911, 152, S. 1208. Volltext
  3. Han Eggerling, Julius Meyer: Über die Fluoride des Rubidiums, in: Zeitschrift für anorganische Chemie, 46, 1, 174–176. doi:10.1002/zaac.19050460111
  4. "A Text-Book of Inorganic Chemistry", Verlag Forgotten Books, ISBN 9781451004694. S. 209. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
  5. Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1437. Volltext
  6. R. E. Dickerson, H. B. Gray, H.-W. Sichting, M. Y. Darensbourg: "Prinzipien der Chemie", Verlag Walter de Gruyter 1988, ISBN 9783110099690, S. 976. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
  7. M. de Forcrand: "Étude thermochimique de quelques composés binaires des métaux alcalins et alcalino-terreux." in Compt. Rend. Hebd. 1911, 152, S. 27f. Volltext