Főmenü megnyitása
Nagyító használatával a bélyeg nagyobbnak látszik

A nagyítás az optikában kép és a tárgy hosszának, illetve ezek távolságának a hányadosa. Mérték, amely megmutatja, hogy egy optikai rendszer mennyire változtatja meg a tárgy méreteit a képalkotás során.
Általánosabban: nagyítás alatt egy kép méretének megnövelését értjük, optikai, nyomdai úton vagy digitális képfeldolgozás által. A nagyítás nem változtatja meg a kép perspektíváját (távlatát).

Tartalomjegyzék

NagyításSzerkesztés

A nagyítás:

 

ehhez a távolságtörvényt is hozzávéve:

 

ahol N a nagyítás, T és K a tárgy és a kép, t és k a tárgy- és a képtávolság, f a fókusztávolság vagy gyújtótávolság.

(N > 0: valódi kép, N < 0: látszólagos kép.)

Távolságtörvény vagy lencsetörvény: egy objektív akkor alkot éles képet, ha a gyújtótávolság, valamint a tárgy- és képtávolság között a következő összefüggés áll fenn:

 

Lineáris nagyításSzerkesztés

A lineáris nagyítás a kép és a tárgy magasságának az aránya:

 

Amennyiben N > 1, a rendszer nagyít.[1]

SzögnagyításSzerkesztés

A kép és a tárgy látószögének aránya:

 

kis szögek esetére:

  [2]

Az okulár nagyításaSzerkesztés

Egy távcső nagyítását az okulár határozza meg. A nagyítás a távcső objektív - (F) és az okulár (f) fókusztávolságának hányadosa:

 

Minél kisebb az okulár fókusztávolsága, annál nagyobb a nagyítás. Mivel egyetlen okulár sem alkalmas minden egyes égitest megfigyelésére, ezért a távcsőhöz 3-4 különböző okulárt kell alkalmazni.

Üres nagyításSzerkesztés

A nagyításnak van egy határa, amely fölött már nem láthatóak újabb részletek, ezt nevezik üres nagyításnak. Célszerű azonban ennél a határnál kétszer-háromszor vagy akár négyszer erősebb nagyítást alkalmazni, mert a finom részletek így jobban elkülönülnek egymástól, megkülönböztetésükkel nem fárad ki a szem.

Optikai rendszerek számításaSzerkesztés

A vékony optikai lencse nagyításaSzerkesztés

 

ahol f a lencse fókusza, t a lencse és a tárgy közötti távolság. A valódi kép negatív, fordított állású, a látszólagos kép pedig pozitív, egyenes állású, oldalhelyes.

Ha a lencse és a kép közötti távolság dk, a kép magassága km, a tárgy magassága tm , akkor a nagyítás az alábbi egyenlettel írható le:

 

FényképezésSzerkesztés

Fényképezésnél a film vagy más képérzékelő mindig valós képet ad. A kép tehát fordított, de a kereső adhat egyenes állású, látszólagos képet (az amatőröknek furcsa lehet a fordított kép). Megállapodás szerint a nagyítás pozitív, ezért a meghatározása:

 

TeleszkópSzerkesztés

 
600 mm-es teleszkóp Ostrowikban (Lengyelország)

A teleszkóp szögnagyítása:

 

ahol f1 az objektív-, f2 pedig a szemlencse gyújtótávolsága.

NagyítóSzerkesztés

A nagyítóknál a szögnagyítást veszik alapul. A látószög a tárgy két egymástól legtávolabb lévő pontjából a szembe érkező fénysugarak által bezárt szög.
A szögnagyítás:

 

ahol β a nagyítóval észlelt, α pedig a szabad szemmel látható látószög.

Kis szögek esetén:  .

Egyszerű nagyító (lupe)Szerkesztés

 
30-szoros nagyítású, 21 mm átmérőjű lupe

Az egyszerű nagyító egy gyűjtőlencse, amely a fókusztávolságán belül lévő tárgyról a tiszta látás távolságán belül - ez mintegy 25 cm. - látszólagos, egyenes állású, nagyított képet ad. A lupe szögnagyításának abszolút értéke:

 

ahol d a tiszta látás távolsága, f pedig a fókusz- vagy gyújtótávolság.

MikroszkópSzerkesztés

Két gyűjtőlencse-rendszerből álló összetett nagyító, a tárgyról fordított állású, látszólagos, nagyított képet ad.

A szögnagyítása:

 .

ahol d a tiszta látás távolsága, l a tubushossz, f1 az objektív-, f2 pedig a szemlencse fókusztávolsága.

Felhasznált irodalomSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Magnification című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozásokSzerkesztés