Nagy István (szuperintendens)

(1729–1812) evangélikus szuperintendens

Nagy István (Bezi, 1729. május 2.[m 1]Szentlőrinc, 1812. április 19.) a Dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendense (azaz püspöke) 1796-tól haláláig.

Nagy István
A Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspöke
Született 1729. május 2.
Bezi
Elhunyt 1812. április 19. (82 évesen)
Sárszentlőrinc[1]
Nemzetiség magyar
Felekezet evangélikus kereszténység
Püspökségi ideje
1796 – 1812
Előző püspök
Következő püspök
Hrabovszky Sámuel
Kis János

ÉleteSzerkesztés

Tanult Győrött hat, Sopronban hét évig; 1750. május 8-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be, ahol egyszersmind a magyar könyvtár őrzője volt; 1753-ban tért vissza hazájába és november 1-jén Nagyalásonyban szenteltetett pappá; 1756-ban Palotára, 1765-ben Szentlőrincre (Tolna megye) választatott papnak, ahol 1775-ben templomot építtetett. 1768-ban consenior, 1775-ben senior lett a tolnai egyházmegyében. 1786-ban a Dunántúli evangélikus egyházkerület superintendensévé választották, de ekkor ezt nem fogadta el, hanem 1791 szeptemberében mint a Tolna, Baranya és Somogy-vidéki ekklesiáknak főseniorja és küldöttje részt vett a pesti egyházi főgyűlésben. 1796. július 26-án újra superintendenssé választatott; ekkor elfogadta a kormány vezetését; ugyanezen évben Tolna vármegye táblabírája lett. Meghalt 1812. április 19-én Sárszentlőrincen. 1875. augusztus 13-án Sárszentlőrincen a templom felavatásának százéves ünnepét ülték meg; ekkor a tanuló ifjúság Nagy István jeltelen sírjára emlékkövet tétetett.

MunkáiSzerkesztés

  • Rambach János Jakabnak Ur Jesus Krisztusnak kin-szenvedéséről való elmélkedései a négy evangyelistáknak megegyező írások szerént. Hozzá adattak a megfeszített Ur Jesusnak hét utolsó szavairól való elmélkedései. Németből magyar nyelvre fordította. Pozsony, 1773. és 1790. Pozsony. Két kötet (Bevezetéssel Mossóczy Institoris Mihálytól.)
  • Az Ur vacsorájához először készülőknek való tanítás. Melly rész szerint némelly régiekből szedegettetett és változtatva kiadattatott. Veszprém, 1800. (Kőszeg, 1839).

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Születésére több időpont is olvasható különféle forrásokban: 1728. május 2. (Zoványi 1977, Hrabovszky 1803 in: Bakay–Karl 2012, 22. o.), 1729. május 2. (PIM), 1788. május 2. (Szinnyei), 1728. április 23. (Payr 1927 in: Bakay–Karl 2012, 7. o.), 1728 (Bakay–Karl 2012). A Szinnyei-féle 1788 elírás, hiszen így hogyan mehetett volna 1750-ben Wittenbergbe tanulni. A PIM-féle 1729 származhat onnan, hogy amikor Nagy István meghalt 1812. április 19-én, akkor azt írták, hogy „betses és hasznos Életének 83 Esztendejében örök nyugodalomba lépett” (sárszentlőrinci halotti anyakönyv in: Bakay–Karl 2012, 83. o.), ami csak akkor lehetséges, ha 1729-ben születik; a síremlékén is az olvasható, hogy „élt 83 évet” (Bakay–Karl 2012, 94. o.). A Payr-féle április 23. elképzelhető, hogy a valódi születési időpontja, míg a májusi időpont lehet, hogy „csak” a megkeresztelés időpontja.

ForrásokSzerkesztés

  1. Nagy István halálának bejegyzése a sárszentlőrinci halotti anyakönyvben. In Nagy István élete és munkássága, 1728–1812. (magyarul) Szerkesztette: Bakay Péter, Karl Jánosné Csepregi Erzsébet. Sárszentlőrinc: Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség. 2012. 83. o. ISBN 978-963-08-3587-9 Hozzáférés: 2019. jan. 1. (pdf)