Nagy J. Béla
Nagy József Béla (Gyöngyöshalász, 1884. március 16. – Veszprém, 1967. szeptember 26.) magyar nyelvész, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
| Nagy J. Béla | |
| Született | 1884. március 16.[1][2][3] Gyöngyöshalász[2] |
| Elhunyt | 1967. szeptember 26. (83 évesen)[1][2] Veszprém[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Antos Margit Anna (h. 1911–1917)[4] Fülöp Mária (h. 1936–1967)[5] |
| Szülei | Nagy Béla Homor Anna |
| Foglalkozása | nyelvész |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1906) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésA Heves vármegyei Gyöngyöshalászon született Nagy Béla helyi tanító és Homor Anna fiaként. 1906-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet, majd középiskolai tanár lett. Tanított a körmöcbányai, a székesfehérvári, a budapesti V. kerületi főreáliskolában, végül 1942-es nyugdíjazásáig a budapesti állami középiskolai tanárképző intézet rendes tanára volt, itt módszertani előadásokat tartott és stílusgyakorlatokat vezetett. Tagja volt a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. 1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[6]
Munkássága középpontjában nyelvpedagógiai kérdések, nyelvhelyességi kutatások álltak, és foglalkozott a magyar nyelvművelés történetével, valamint Simonyi Zsigmond munkásságával is. 1919 és 1939 között a Magyar Paedagogia című folyóirat szerkesztője volt, 1932-től 1934-ig pedig a Magyarosan című folyóirat társszerkesztőjeként is dolgozott. Tolnai Vilmos halálát követően, 1937-től A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiadvány szerkesztője volt. Magyar nyelvtankönyvet írt a gimnáziumok valamennyi osztálya számára, és az 1940-es évek elején az MTA megbízásából elkészítette a magyar nyelv helyesírási szótárát, azonban a kézirat a második világháború alatt elpusztult. Munkásságát a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1929-ben Szily-díjjal jutalmazta.[7]
1949-ben az MTA tanácskozó tagjává minősítették vissza. Nyugdíjba vonulása után Veszprémben telepedett le, ahol 1967-ben hunyt el 83 éves korában. Halála után, 1989-ben az MTA visszaállította levelező tagságát.[8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2021. december 21., PIM65985
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 29.)
- ↑ Antos Margit gyászjelentése (1917). (Hozzáférés: 2022. január 29.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a hajmáskéri polgári házassági akv. 18/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
- ↑ Webstúdió, MaGeNet: Anyanyelv-pedagógia. www.anyanyelv-pedagogia.hu. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
- ↑ Nagy J. Béla | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
- ↑ Nagy József Béla - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
Források
szerkesztés- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
