Nagy J. Béla

(1884-1967) nyelvész, gimnáziumi tanár, akadémikus

Nagy József Béla (Gyöngyöshalász, 1884. március 16.Veszprém, 1967. szeptember 26.) magyar nyelvész, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Nagy J. Béla
Született1884. március 16.[1][2][3]
Gyöngyöshalász[2]
Elhunyt1967. szeptember 26. (83 évesen)[1][2]
Veszprém[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaAntos Margit Anna
(h. 1911–1917)[4]
Fülöp Mária
(h. 1936–1967)[5]
SzüleiNagy Béla
Homor Anna
Foglalkozásanyelvész
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1906)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A Heves vármegyei Gyöngyöshalászon született Nagy Béla helyi tanító és Homor Anna fiaként. 1906-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet, majd középiskolai tanár lett. Tanított a körmöcbányai, a székesfehérvári, a budapesti V. kerületi főreáliskolában, végül 1942-es nyugdíjazásáig a budapesti állami középiskolai tanárképző intézet rendes tanára volt, itt módszertani előadásokat tartott és stílusgyakorlatokat vezetett. Tagja volt a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. 1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[6]

Munkássága középpontjában nyelvpedagógiai kérdések, nyelvhelyességi kutatások álltak, és foglalkozott a magyar nyelvművelés történetével, valamint Simonyi Zsigmond munkásságával is. 1919 és 1939 között a Magyar Paedagogia című folyóirat szerkesztője volt, 1932-től 1934-ig pedig a Magyarosan című folyóirat társszerkesztőjeként is dolgozott. Tolnai Vilmos halálát követően, 1937-től A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiadvány szerkesztője volt. Magyar nyelvtankönyvet írt a gimnáziumok valamennyi osztálya számára, és az 1940-es évek elején az MTA megbízásából elkészítette a magyar nyelv helyesírási szótárát, azonban a kézirat a második világháború alatt elpusztult. Munkásságát a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1929-ben Szily-díjjal jutalmazta.[7]

1949-ben az MTA tanácskozó tagjává minősítették vissza. Nyugdíjba vonulása után Veszprémben telepedett le, ahol 1967-ben hunyt el 83 éves korában. Halála után, 1989-ben az MTA visszaállította levelező tagságát.[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven)
  2. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  3. FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  4. Antos Margit gyászjelentése (1917). (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  5. Házasságkötési bejegyzése a hajmáskéri polgári házassági akv. 18/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  6. Webstúdió, MaGeNet: Anyanyelv-pedagógia. www.anyanyelv-pedagogia.hu. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  7. Nagy J. Béla | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  8. Nagy József Béla - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. január 29.)

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés