Főmenü megnyitása

Nagysikárló település Romániában, Máramaros megyében.

Nagysikárló (Cicârlău)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang községközpont
Irányítószám 437095
SIRUTA-kód 107671
Népesség
Népesség1822 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság19
Népsűrűség24,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület75 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagysikárló (Románia)
Nagysikárló
Nagysikárló
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 42′, k. h. 23° 24′Koordináták: é. sz. 47° 42′, k. h. 23° 24′

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Máramaros megyében, Nagybányától nyugatra, a Szamos folyó bal partján fekvő település.

TörténeteSzerkesztés

A település régen a meggyesi uradalom-hoz tartozott, és annak sorsában osztozott, de később gróf Károlyi Sándor kapta meg.

1810-ben a Károlyiak mellett a báró Wesselényi, Szeleczky, Vankay, Darvay, Kengyel, Korda, Horváth és Nagy családok voltak birtokosai.

A XX. század elején nagyobb birtokosa gróf Károlyi Lajos volt.

A Sikárlói völgy az Ilobai völgy folytatása, ahol nagyobb aranytartalmú erek voltak találhatók.

A környező hegyek híres bortermő helyek voltak.

A XX. század elején Sikárló határához tartoztak a Csonkás Ptyetris szőlőtelep, Kolymán, Ptyiklós szőlőtelepek, Károlyitag, Solltag, és a Brachfeld-féle, és a Geroldi társaság aranybánya telepek, majorok,

Egy 1493-ból származó határjáró oklevél Sikárló mellett említi Thamasfalwa községet is, mely akkoriban a szinéri vár tartozéka volt, de azóta elpusztult.

NevezetességekSzerkesztés

  • Görögkatolikus templom - 1750 körül épült.

ForrásokSzerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)