Wikipédia

Nathanael West

amerikai író

Nathanael West (született: Nathan Weinstein; New York, 1903. október 17. – El Centro, 1940. december 22.) amerikai író és forgatókönyvíró. Két sötéten szatirikus regényről emlékeznek rá: a Törtszív kisasszony (1933) és a Sáskajárás (1939), amelyek az újság- és a hollywoodi filmiparban játszódnak.

Nathanael West
SzületettNathan Weinstein
1903. október 17.
New York City, New York,  USA.
Elhunyt1940. december 22. (37 évesen)
El Centro, Imperial megye, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
HázastársaEileen McKenney
Foglalkozása
IskoláiBrown Egyetem
Halál okaközúti baleset
SírhelyeMount Zion Cemetery
Sablon • Wikidata • Segítség

Korai élete szerkesztés

Nathanael West Nathan Weinstein néven született New Yorkban, az oroszországi Kovno-ból (a mai Kaunas, Litvánia) származó askenázi zsidó szülők első gyermekeként. Szülei, Anuta (Anna, született Wallenstein, 1878–1935) és Max (Morduch) Weinstein (1878–1932)[1], felső középosztálybeli háztartást tartottak fenn egy zsidó negyedben a manhattani Upper West Side-on. West kevés ambíciót mutatott, kimaradt a középiskolából és csak középiskolai bizonyítványának hamisításával nyert felvételt a Tufts College-ba.[2] [3]

Miután kizárták a Tuftsból, úgy került be a Brown Egyetemre, hogy eltulajdonította Tufts diáktársa, az unokatestvére bizonyítványát. Bár West kevés iskolai munkát végzett a Brownnál, sokat olvasott. Figyelmen kívül hagyta amerikai kortársai realista műveit, a francia szürrealisták, valamint az 1890-es évek brit és ír költői, különösen Oscar Wilde javára. West érdeklődésének középpontjában a szokatlan irodalmi stílus és a szokatlan tartalom állt. Érdeklődni kezdett a kereszténység és a misztika, az irodalom és a művészet által tapasztalt vagy kifejezett módja iránt.[4]

Mivel a legtöbb testvéri közösséghez nem csatlakozhattak zsidó diákok, fő barátja leendő sógora, S. J. Perelman(wd)[5] volt. (Perelman feleségül vette West húgát, Laurát.) West éppen hogy végzett a Brownnál. Ezután három hónapra Párizsba ment, és ekkor változtatta a nevét Nathanael Westre. Családja, ki eddig támogatta, az 1920-as évek végén anyagi nehézségekbe ütközött. West hazatért és időnként az építőiparban dolgozott az apjának, végül a Manhattan East 23. utcájában található Hotel Kenmore Hall[6] éjszakai portásként talált állást. West egyik valós szállodai élménye ihlette a Romola Martin és Homer Simpson közötti incidenst, amely később megjelent a The Day of the Locust (1939) című könyvben.[7]

1933-ban a New York-i Sutton Hotel menedzsereként alkalmazták, amely a 330 E. 56th Street szám alatt található.[8]

Szerző szerkesztés

Bár West főiskola óta dolgozott az írásán, csak a szállodában töltött csendes éjszakai munkája során talált időt arra, hogy összeállítsa regényét. West ekkor írta meg azt, amiből végül a Miss Lonelyhearts lesz (1933). Maxim Lieber[9] 1933-ban irodalmi ügynökeként szolgált. 1931-ben azonban, két évvel a Miss Lonelyhearts befejezése előtt, West kiadta The Dream Life of Balso Snell című regényét, amely a főiskolán született. Addigra West a New Yorkban és környékén dolgozó írók (köztük William Carlos Williams és Dashiell Hammett) csoportjába tartozott.

1933-ban West vásárolt egy farmot Pennsylvania keleti részén, de hamarosan szerződéses forgatókönyvíróként kapott munkát a Columbia Picturesnél, és Hollywoodba költözött. 1934-ben kiadta harmadik regényét, az A Cool Million-t. Három műve közül egyik sem fogyott jól, így kevesebb mint 800 dollárt keresett, így az 1930-as évek közepét pénzügyi nehézségekkel [10] töltötte, és szórványosan dolgozott együtt forgatókönyveken. Sok film, amin dolgozott, B-film[11] volt, mint például a Five Came Back (1939). Ebben az időben írta meg a The Day of the Locust című könyvét. Regényének számos helyszínét és kisebb szereplőit közvetlenül a Hollywood Boulevard[12] egyik szállodájában szerzett tapasztalataiból vette át.

1939 novemberében felvették forgatókönyvíróként az RKO Radio Pictures-hez, ahol Boris Ingsterrel[13] együtt dolgozott Francis Iles[14] Before the Fact (1932) című regényének filmadaptációján. West és Ingster hét hét alatt írta meg a forgatókönyvet, West a karakteralkotásra és a párbeszédre, Ingster pedig a narratív struktúrára összpontosított.

Az RKO a Suspicion (1941) címen kiadott filmet Alfred Hitchcockra bízta; de Hitchcocknak már volt saját, lényegesen eltérő forgatókönyve. Hitchcock forgatókönyvét Samson Raphaelson[15], Joan Harrison (Hitchcock titkára)[16] és Alma Reville[17] (Hitchcock felesége) írta. West és Ingster forgatókönyvét elhagyták, de a szöveg megtalálható a Library of America[18] kiadásában, amely West összegyűjtött műveit tartalmazza.

Halála szerkesztés

1940. december 22-én West és felesége, Eileen McKenney egy mexikói vadászútról tértek vissza Los Angelesbe. West a kaliforniai El Centróban nekihajtott egy stoptáblának és az ütközés következtében ő és McKenney meghaltak. (Haláluk a barátjuk, F. Scott Fitzgerald halála utáni napon következett be.) McKenney ihlette a My Sister Eileen című Broadway-darab címszereplőjét, és ő és West a tervek szerint New Yorkba repültek volna a Broadway december 26-i megnyitójára.[19]

Westet a Queens-ben lévő Mount Zion temetőben temették el, a koporsójába helyezve felesége hamvait is.

Munkái szerkesztés

Bár West nem volt széles körben ismert élete során, hírneve halála után nőtt, különösen azáltal, hogy 1957-ben megjelentette összegyűjtött regényeit a New Directions kiadó. A Miss Lonelyhearts-t széles körben West remekműveként tartják számon. A Day of the Locust-ból film készült[20], amely 1975-ben jelent meg Donald Sutherland és Karen Black főszereplésével. Hasonlóképpen a Miss Lonelyhearts (1933) filmes (1933[21], 1958, 1983), színpadi (1957) és operai (2006) változatban is megjelent; Hitchcock Hátsó ablak című filmjében szereplő "Miss Lonelyhearts" karakter pedig párhuzamot mutat West munkásságával.[22]

A Day of the Locust obszcén, harsány tájképei annak fényében erősödtek meg, hogy az ország többi része akkoriban zord szegénységben élt. Noha West részt vett a szocialista gyűléseken a New York-i Union Square-en, regényei nem mutatnak rokonságot a kortárs aktivista írók, például John Steinbeck és John Dos Passos regényeivel. West írásstílusa nem teszi lehetővé a pozitív politikai okok ábrázolását, ahogy Malcolm Cowley-nak[23] írt levelében a The Day of the Locust-ról bevallotta: „Megpróbáltam leírni a náciellenes liga találkozóját, de nem illett. Ki kellett cserélnem egy bordélyházat és egy piszkos filmet."[24]

West úgy látta, hogy az amerikai álom szellemileg és anyagilag is elárult lett, és írásában „a politikai okok, a vallási hit, a művészi megváltás és a romantikus szerelem elsöprő elutasítását” mutatta be.[25] A korrupt amerikai álomnak ez az elképzelése még sokáig fennmaradt halála után, a "nyugati betegség" kifejezés formájában, amelyet W. H. Auden költő alkotott meg, hogy a szellemi és gazdasági értelemben egyaránt létező szegénységre utaljon. Jay Martin 1970-ben írt egy kiterjedt életrajzot Westről. 2010-ben jelent meg Marion Meade[26] egy másik életrajza, a Lonelyhearts: The Screwball World of Nathanael West and Eileen McKenney.

Művei szerkesztés

Regények szerkesztés

Drámák szerkesztés

Elbeszélések szerkesztés

  • Western Union Boy
  • The Imposter

Posztumusz szerkesztés

  • Bercovitch, Sacvan, ed. Nathanael West, Novels and Other Writings (Library of America, 1997) ISBN 978-1-883011-28-4

Magyarul szerkesztés

  • Sáskajárás (The Day of the Locust) – Magvető, Budapest, 1971 · Fordította: Vándor Vera
  • Sáskajárás / Törtszív kisasszony / Egy kerek milliócska (The Day of the Locust / Miss Lonelyhearts / A Cool Million) – Kalligram, Pozsony, 1995 · ISBN 8071490822 · Fordította: Vándor Vera, Bartos Tibor, Széky János

Forgatókönyvek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Anuta (Anna) Wallenstein ancestry records
  2. ↑ A Tufts University egy magánegyetem Medford és Somerville határán. 1852-ben Tufts College néven alapították keresztény univerzalisták, akik egy nem szektás felsőoktatási intézményt akartak létrehozni.
  3. ↑ Alive Inside the Wreck: A Biography of Nathanael West. New York, London: OR Books, 54. o. (2011. április 14.). ISBN 978-1-935928-38-6 
  4. ↑ (2006. április 14.) „Nathanael West's Miss Lonelyhearts and the Problem of Suffering”. Pastoral Psychology 54 (6), 578. o. DOI:10.1007/s11089-006-0026-1.  
  5. ↑ a b Sidney Joseph Perelman (1904. február 1. – 1979. október 17.) amerikai humorista és forgatókönyvíró. Leginkább a The New Yorker számára sok éven át írt humoros rövid darabjairól ismert. Számos más magazinnak is írt, beleértve a Judge-t, valamint könyveket, forgatókönyveket és forgatókönyveket. Perelman 1956-ban Oscar-díjat kapott a forgatókönyvírásért.
  6. ↑ A Hotel Kenmore Hall egy 22 emeletes szálloda, amely az East 23rd Street-en van Manhattan Gramercy részében.
  7. ↑ Wisker, Alistair. The Writing of Nathanael West. Basingstoke: Macmillan, 1990. p.104-106;ISBN 0-333-43823-X
  8. ↑ 'The Case of Dashiell Hammett', (1982) PBS documentary.
  9. ↑ Maxim Lieber (1897. október 15. – 1993. április 10.) kiemelkedő amerikai irodalmi ügynök volt New Yorkban az 1930-as és 1940-es években. A szovjet kém, Whittaker Chambers (született: Jay Vivian Chambers; 1901. április 1. – 1961. július 9.; amerikai író-szerkesztő, aki a kommunista párt tagjaként (1925) és szovjet kémként (1932–1938) eltöltött korai évei után disszidált az országból) 1949-ben bűntársnak nevezte, Lieber pedig nem sokkal Alger Hiss (1904. november 11. – 1996. november 15.; amerikai kormánytisztviselő volt, akit 1948-ban azzal vádoltak, hogy az 1930-as években a Szovjetunió javára kémkedett) 1950-es elítélése után előbb Mexikóba, majd Lengyelországba menekült.
  10. ↑ Eaton, Mark. A Companion to the Modern American Novel 1900–1950. Blackwell Publishing Ltd., 466–67. o. (2009). ISBN 978-0-631-20687-3 
  11. ↑ A B movie vagy B film alacsony költségvetésű kereskedelmi mozifilm.
  12. ↑ A Hollywood Boulevard egy jelentős kelet-nyugati irányú utca a kaliforniai Los Angelesben.
  13. ↑ Boris Ingster (Riga, 1903. október 29. – Los Angeles, 1978. augusztus 2.) orosz-amerikai forgatókönyvíró, film- és televíziós rendező, valamint producer, a film noir műfaj beindításában játszott szerepéről nevezetes.
  14. ↑ Anthony Berkeley Cox (1893. július 5. – 1971. március 9.) angol krimiíró. Több álnévvel írt, köztük Francis Iles, Anthony Berkeley és A. Monmouth Platts.
  15. ↑ Samson Raphaelson (1894. március 30. – 1983. július 16.) vezető amerikai drámaíró, forgatókönyvíró és fikciós író volt.
  16. ↑ Joan Harrison (1907. június 20. – 1994. augusztus 14.) angol forgatókönyvíró és producer.
  17. ↑ Alma Lucy Reville, Lady Hitchcock (1899. augusztus 14. – 1982. július 6.) angol rendező, vágó és forgatókönyvíró volt.
  18. ↑ Library of America
  19. ↑ Profile, nytimes.com, December 21, 2003.
  20. ↑ A sáska napja (film)
  21. ↑ Advice to the Lovelorn (film)
  22. ↑ Miller, Nicholas Andrew (2013). „"Dear Miss Lonelyhearts": Voyeurism and the Spectacle of Human Suffering in Rear Window”. Clues: A Journal of Detection 31 (1), 45–56. o. DOI:10.3172/CLU.31.1.45. (Hozzáférés: 2013. április 13.)  [halott link]
  23. ↑ Malcolm Cowley (1898. augusztus 24. – 1989. március 27.) amerikai író, szerkesztő, történész, költő és irodalomkritikus.
  24. ↑ West, Nathanael. Novels & Other Writings. New York: The Library of America, 1997, p. 795.
  25. ↑ Yaffe, David. "Go West." Partisan Review, 66 (Fall 1999), p. 670.
  26. ↑ Marion Meade (1934. január 7.) amerikai életrajzíró és regényíró. Leginkább irodalmi alakokról és ikonikus filmesekről készített portréiról ismert.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nathanael West című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nathanael_West&oldid=27051778”