Nemeskosút
Nemeskosút[2] (1899-ig Kosút, szlovákul Košúty) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Fekete-tanya tartozik hozzá.
| Nemeskosút (Košúty) | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nagyszombati | ||
| Járás | Galántai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1138 | ||
| Polgármester | Zdenka Mačicová | ||
| Irányítószám | 925 09 | ||
| Körzethívószám | 031 | ||
| Forgalmi rendszám | GA | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1793 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 106 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 120 m | ||
| Terület | 14,73 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 39′ 20″48.172222°N 17.655556°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 39′ 20″48.172222°N 17.655556°E | |||
| Nemeskosút weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemeskosút témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésGalántától 5 km-re délnyugatra fekszik.
Története
szerkesztésA község területe az őskor óta lakott, az első emberek lakta település az újkőkor idejéből származik. A mai település első írásos említése 1138-ból, II. László király okleveléből származik "Willa Qusout" néven. Egykor nemesi község volt, több nemesi család birtoka. A török többször megtámadta és kirabolta. A hódoltság idején az Érsekújvári vijaletben, a Sellyei náhije Érsekújvári szandzsákjához tartozott. A török uralom után részben az Eszterházy család birtoka volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Ezután aránylag békés életét több járvány és természeti katasztrófa zavarta meg. 1867-ben cukorgyárat alapítottak a község területén, ezt követően határában főként cukorrépát termesztettek. Virágzott a kézművesség is, cipészek, szabók, kovácsok, mészárosok, pékek, kocsmárosok, kőművesek, asztalosok éltek és dolgoztak a településen. A 19. és 20. század fordulóján csendőrőrs kezdte meg itt működését. Iskolájának legkorábbi említése 1867-ből származik.
Vályi András szerint "KOSÚT. Magyar nemes falu Posony Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Hegynek szomszédságában, mellynek filiája, határja soványas, szántó földgyei két fordúlóra vannak osztva, legelője van elég, vagyonnyai meg lehetősek."[3]
Fényes Elek szerint "Kossuth, Pozson m. magyar f., a Dudvágh mellett, Diószegtől délre 1/2 órányira. Számlál 794 kath., 44 zsidó lak. Ékesítik ezen helyet a kath. paroch. templom, a birtokos uraságok csinos lakhelyei. Róna határja mindent bőven megterem: legelője elég levén, a juhtenyésztés nagy divatjában van. F. u. Fekete Ferencz, Jezerniczky, s m. t. Ut. p. Cseklész."[4]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1931 májusában a nemeskosúti kommunista tüntetésen résztvevő tömegbe lőttek, melynek során 3 magyar személy vesztette életét.[5]
Népessége
szerkesztés1880-ban 1055 lakosából 649 magyar és 292 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1253 lakosából 1022 magyar és 205 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1298 lakosából 1143 magyar és 141 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1213 lakosából 1160 magyar és 43 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 1141 lakosából 1088 magyar és 21 csehszlovák volt.
1930-ban 1294 lakosából 1079 magyar és 158 csehszlovák volt.
1941-ben 1346 lakosából 1329 magyar és 5 szlovák volt.
1991-ben 1296 lakosából 896 magyar és 388 szlovák volt.
2001-ben 1447 lakosából 878 magyar és 548 szlovák volt.
2011-ben 1556 lakosából 739 magyar és 712 szlovák volt.
2021-ben 1793 lakosából 671 (+32) magyar, 1045 (+32) szlovák, (+6) cigány, 1 ruszin, 21 (+1) egyéb és 55 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Neves személyek
szerkesztés- Itt született 1715-ben Botlik György Elek plébános.[7]
- Itt született 1883-ban Gregorovits Lipót jókai plébános, kanonok, 1925-1929 között csehszlovák parlamenti képviselő.
- Itt született 1942-ben Szabó Zoltán Jedlik Ányos-díjas szabadalmi ügyvivő.
- Itt ásatott Izsóf József (1949-2018) szlovákiai magyar régész, múzeumigazgató.
- Itt szolgált Várady Béla (1884-1953) római katolikus plébános, a két világháború közötti Csehszlovákia közéleti szereplője.
Nevezetességei
szerkesztésKultúra
szerkesztés- Berkenye Néptáncegyüttes
- Gyöngykaláris női éneklőcsoport
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ 88/805. (2014. VI. 10.) FNB. Áf. pp. 77. Földrajzinév-bizottság. (Hozzáférés: 2021. május 22.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Prágai Magyar Hírlap X/120, 1 A kossuti eset (1931. május 28.); X/119, 1 A kossuti véres sortűz a szenátus előtt (1931. május 27.)
- ↑ ma7.sk
- ↑ knihydominikani.sk
Források
szerkesztés- Boris Stoklas 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
- 2016 Košúty – bývalé šľachtické sídlo. Komárno.
- 2006/2016 Kosút – a kastélyos falu. Komárom.
- Tomáš König 2005: Záchranný archeologický výskum stredovekého sídliska v Košútoch, okr. Galanta. Archaeologia historica 30, 329-347.
- Anna Jónásová – Marta Brezinová 1981 (zost.): Ozvena košútskych sálv – regionálna bibliografia k 50. výročiu košútskych udalostí.
- Anna Jonášová (zost.) 1976: Košúty 1931-1976 – zborník štúdií, spomienok a materiálov o košútskych udalostiach.
- Anna Jónásová – Marta Brezinová 1971 (zost.): Košútske udalosti vo svetle komunistickej a pokrokovej tlače – bibliografia článkov z Pravdy, Rudého práva, Davu a Tvorby z r. 1931.
- Ľudmila Kraskovská 1967: Náramok so zvieracími hlavami z Košút. Sborník Národního muzea v Praze XXI/ 4-5.
- Karol Rezák 1961: 30. výročie streľby do poľnohospodárskych robotníkov v Košútoch. Bratislava.
- Bohuslav Chropovský 1955: Výskum staromaďarského pohrebiska v Košútoch. Slovenská archeológia 3, 264-275.
- Jószágismertetés [II. füzet]: Fekete Ferencz kossuthi gazdasága, Pozsony vármegyében (Pest, 1862). Szerk.: Czilchert Róbert – Gyiokó Szilárd – Korizmics László