Neumann Ármin
Neumann Ármin (Nagyvárad, 1845. február 14. – Budapest, 1909. január 31.) magyar ügyvéd, jogi író, egyetemi tanár, udvari tanácsos, országgyűlési képviselő.
| Neumann Ármin | |
| Született | 1845. február 14.[1] Nagyvárad |
| Elhunyt | 1909. január 31. (63 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1883–1903) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (5-1-14) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Neumann Ármin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésÉdesapja Neumann Jakab Sámuel,[3] szigorúan vallásos ember volt. Édesanyja révén a Nagyváradon előkelő szerepet betöltő Kurbinder-családdal állott rokonságban. Jó ideig ingadozott, világi vagy egyházi pályát válasszon-e. Deutsch Dávid, a híres balassagyarmati rabbitól tanult, azután Poroszlóban volt a rabbiszeminárium növendéke, Kohut Sándorral együtt. Közben a bécsi egyetemen jogot hallgatott, ami nagy hatással volt rá és később Berlinben folytatta e tanulmányait, majd Pécsett, végül Budapesten 1868-ban szerezze meg a jogtudori diplomát.[4]
Hazai és külföldi tanulmányok után 1869–1884 között vidéken (Pápa, Székesfehérvár), 1884–1909 között pedig Budapesten volt ügyvéd. 1882-ben a budapesti egyetemen a kereskedelmi és váltójog magántanára lett. 1887–1903 között a szabadelvű párt országgyűlési képviselője volt Bereck városában (ma Bretcu, Románia). Képviselő korában az üzletátruházásról szóló törvényjavaslatról és a magánbiztosítási vállalatokról írt tanulmányaival keltett föltűnést. Jogi vagy pénzügyi kérdésekben rendszeresen kikérték véleményét.[4]
1889-től egyetemi rendkívüli tanárként dolgozott. 1898-ban a kodifikacionális bizottság tagja lett. Ebben a minőségben szerzett érdemei elismeréséül kapta az udvari tanácsosi címet. Mikor 1903-ban berecki mandátumát letette, a város díszpolgárává választotta. Ekkortól visszavonult a politikától és nagyobbrészt a jótékonyságnak és a közművelődésnek élt. Az Izraelita Kézmű- és Földmívelési Egyesület elnöke volt, melyhez 18 évi tevékenység fűzte. A pesti hitközségnek és chevra kadisának választmányi tagja s az alapítványi ügyosztálynak (Kornfeld mellett) alelnöke, a VI. izraelita községkerületnek pedig bírósági elnök volt. Továbbá tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának és számos pénzintézet igazgatóságának.[4]
1899-től a földművelés képző terén nagyobb tevékenység fejtetett ki. Több zsidó ifjú került az egyesület támogatásával földműves-iskolákba s mindannyi kitűnően bevált a gyakorlati életben is. Budapesten pedig az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Izraelita Kézmű- és Földmívelési Egyesület (MIKÉFE) kertészképző telepe, mely vezetésével dr. Kohner Adolfot bízta meg (megnyitása 1909-ben, ünnepélyes felavatása azonban csak 1912 május 19-én, az egyesület fennállásának hetvenedik jubileumán volt).[5]
Nejét, akinek családi neve Ries, Bécsben ismerte meg és vezette oltár elé. Miután Székesfehérvárra költöztek, a nagy műveltségű asszony hamarosan egyik vezéralakja lett a társadalmi és emberbaráti mozgalmaknak, ami fellendítette férje irodáját. Itt írta 7 év alatt meg főművét, a magyar kereskedelmi törvény magyarázatát, mely 3 vaskos kötetből áll. Ezen műve elismeréséül 1882-ben habilitálták a budapesti egyetemen a kereskedelmi és váltójog magántanárául.[4]
Emlékezete
szerkesztésSírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (5-1-14.).
Magánélete
szerkesztésFelesége Ries Amália volt.
Művei
szerkesztés- A kereskedelmi törvény magyarázata (I – III. Budapest, 1878-1882)
- Az életbiztosítás lényege és jogi természete (Budapest, 1881)
- A biztosítási ügylet (Budapest, 1882)
- A korlátolt felelősségre alakult társaságok (Budapest, 1889)
- Valutánk rendezéséről (Budapest, 1891)
- A védjegyek oltalmáról szóló törvény magyarázata (Budapest, 1892)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11247.htm, Neumann Ármin, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VII. ker. állami halotti akv. 165/1909. folyószám alatt
- ↑ a b c d Neumann Ármin dr., Egyenlőség 28. évfolyam 6. szám, 1909. február 7. (arcanum.com)
- ↑ Jellinek József: „MIKÉFE kertészképző telepe” A kert 1914 / 15. szám, 1914. augusztus 1. (arcanum.com)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Dr. Neumann Ármin
- Magyar zsidó lexikon
- Szinnyei József:Magyar írók élete és munkái
- Országgyűlési almanach 1887-1892
- Országgyűlési almanach 1892-1896
- Országgyűlési almanach 1896-1901
- Országgyűlési almanach 1901-1905
További információk
szerkesztés- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Budapest, Pallas-Révai, 1893-1904
- Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
- Révai nagy lexikona. Budapest, Révai, 1911-.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2004. május 20-december 23. A kiállítást rendezte és a tanulmányt írta Gergely Anna. Székesfehérvár, 2004.
