Főmenü megnyitása

Bereck (románul Brețcu, németül Bretz, latinul Angustia) falu Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében. Községközpont, Kézdimartonos és Ojtoztelep tartozik hozzá.

Bereck (Brețcu)
BERECK.jpg
Bereck címere
Bereck címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
Rang községközpont
Irányítószám 527060
Körzethívószám +40 x67[1]
SIRUTA-kód 64103
Népesség
Népesség2467 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság1839 (2011)[3]
Népsűrűség21,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság600 m
Terület116,03 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bereck (Románia)
Bereck
Bereck
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 32″, k. h. 26° 18′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 32″, k. h. 26° 18′ 02″
Bereck weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bereck témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre, az Ojtozi-szoros erdélyi kijáratának kapujában, a Berecki-patak mellett fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve egyházi és etnikai eredetű is lehet.

Az egyházi eredetet preferáló elmélet szerint a település Tours-i Szent Márton - aki Magyarország védőszentje is egyben, mivel Pannónia római provinciában, Sabaria-ban, vagyis a mai Szombathelyen született - leghíresebb növendékének, tanítványának és utódjának, Szent Brictiusnak - magyarul Szent Berecknek - nevét viseli.[4] Brictiusról Európa-szerte számos kegyhelyet és templomot neveztek el, és neve keresztnévként is elterjedt, magyar nyelvi területeken a Bereck, Böröczk, Berecz, Böröcz, Biczó és a szegedi Biczók név alakban őrződött meg.[5]

Az etnikai eredetű névkeletkezés kétséges, bár nem lehetetlen: e szerint Bereck település neve az illírek egyik, pannonokhoz tartozó altörzsének, a breukoknak nevére vezethető vissza. A breukok az i.e. 3. évezredben költöztek – a többi illír törzzsel együtt a Jamna-kultúra területeiről – a mai Bosznia-Hercegovina területére, a Száva folyó partjára és annak nyugati vidékére, a trákok szomszédságába, ahol két évezredig éltek. A breukok törzsének nevéből képződött a római korban a latin Brictius személynév, mely a nevet viselő személy breuk származására utalt. Ugyancsak a törzs nevére vezethető vissza a Bosznia-Hercegovinában található Brčko településnév, és az abból keletkezett, a mai délszláv nyelvterületen használt Brcko személynév. A breukokat (görögül Βρεῦκοι) a rómaiak az i.e. 1. században igázták le. A breukok eleinte nagy ellenállást fejtettek ki, de elkerülhetetlen vereségük után sokukat eladták rabszolgának. Római állampolgárságot kaptak Trajánusz uralkodása idején. Közvetlenül a római megszállás után sok breuk elvándorolt és Daciában telepedtek le, az elmélet szerint ők lettek volna Bereck település első lakói és névadói.[forrás?]

A két elmélet nem feltétlenül mond ellent egymásnak, lehetséges, hogy Szent Brictius a személynevét családja breuk eredete miatt kapta, majd vált egyházi tevékenysége miatt Bereck névadójává.

TörténeteSzerkesztés

Területe már a legrégibb idők, a szórványleletek szerint legalább a csiszoltkőkorszak óta lakott. Kőcsákányok, újkőkori gömbfejű kalapács került itt elő, a későbbi korokból pedig egy híressé vált bronzlelet lándzsákkal és baltával. A Farkasvárnak nevezett helyen őskori település nyomait tárták fel. Az Ojtozi-szoros bejárata előtt láthatók Veneturné várának maradványai. A székelyek hagyománya szerint várat IV. Béla uralkodása alatt a székely Benetur építette, innen a neve. A romokhoz legendák kötődnek. Valójában a Római Birodalom limesét őrző katonai tábornak épült Angustia (vagy Augustia) néven 117 és 138 között, Hadrianus császár idejében. 1241-ben a tatárok pusztították el.

A Tekeres és a Leánypatak közti hegyormon állt Leányvár, mely a római erőd egyik őrtornya lehetett.

A falut 1332-ben Beze néven említik. A település fejlődésére kedvezően hatott földrajzi fekvése. 1426-ban Zsigmond király mezővárossá emelte, később kiváltságos mezővárosként kivált Kézdiszékből, 1870 és 1876 között pedig törvényhatósági jogú város volt. 1910-ben 3275 lakosa volt, ebből 2087 magyar, 1186 román, 2 német. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 2840 lakosából 2091 magyar, 747 román volt.

LátnivalókSzerkesztés

 
Községháza
 
Római katolikus templom
  • Eredeti formájukban felújított 19. századi parasztházak.
  • Veneturné várának maradványai az Ojtozi-szoros bejáratánál.
  • Régi gótikus temploma 1569-ben épülhetett fából, tornya 1764-ben épült.
  • A mai római katolikus templomot 1803 és 1810 között építették, tornyát 1818-ban fejezték be. 1977-ben és 1990-ben földrengés rongálta meg, 1993-ban megújították. 1569-ben épült elődjét 1802-ben egy nagy földrengés rongálta használhatatlan állapotúvá. Megmaradt 1775-ben készült, ma már műkincsnek számító harangaj, a következő latin nyelvű felirattal: „A halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm, a szeleket szétoszlatom, ünnepkor a lelkeket házamba hívom. Öntetett Szent Miklós püspök a berecki eklézsia védőszentjének tiszteletére 1775.” E harangot nem öntötték ágyúvá 18481849-ben, egy másik berecki harangot azonban igen. A templom szentélye mögött állították fel 1992-ben Gábor Áron szobrát.
  • Ortodox temploma 1783 és 1787 között épült.
  • A polgármesteri hivatal közelében található a ház, ahol 1849. július 25-én Bem József találkozott Petőfi Sándorral.
  • A falutól 2 km-re, a cserépgyár közelében, a Körültáj-hegyen (a hegy elnevezése valószínűleg az ázsiai nyelvekben meglévő kurultáj (am. „törzsi gyűlés”) szóval magyarázható)[forrás?] 1899-ben 3 m magas emlékoszlopot állítottak Erzsébet királyné tiszteletére.

Híres emberekSzerkesztés

TestvérvárosokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés