Főmenü megnyitása

Bedeghi és berencsi gróf Nyáry István (1585 körül – Kassa, 1643. március 6.) főajtónálló mester, felső-magyarországi főkapitány.

Nyáry István
A Magyar Királyság főajtónállómestere
Hivatali idő
1631. november 27. 1643. március 6.
Előd Rákóczi Pál
Utód Csáky László

Született 1580-as évek

ÉleteSzerkesztés

Nyáry Pál és enyingi Török Zsuzsanna elsőszülött fia, pályafutását Nagykálló várának kapitányaként kezdte, később Szabolcs vármegye főispánja, majd Bethlen Gábor főtanácsosa lett, aki mellett több harci cselekményben vett részt. Kassai generális és egyben felső-magyarországi főkapitány lett, császári-királyi kamarássá nevezték ki. 1632-ben grófi rangot nyert, és főajtónálló mester lett, ezzel az ország zászlósurainak egyike.

Irodalom- és művészetpártoló főúr volt. Kezdetben protestáns prédikátorokat támogatott, a kisvárdai várkastélyt barokk stílusban építtette át, ahol műkincsgyűjteményt hozott létre. Fiának, a gyermekként meghalt Ferencnek Szepsi Csombor Márton volt az udvari nevelője Varannón, a szerző Udvari Schola című művét 1623-ban Nyáry Istvánnak ajánlotta.

Bőkezűen támogatta a katolikus egyházat is, a nagyszombati egyetem megalapításához tizenötezer arannyal járult hozzá. Első felesége, Telegdy Anna – aki egyben mostohatestvére is volt – verseket írt, melyek fennmaradtak.[1]

Húga, Krisztina Esterházy Miklóssal kötött házassága után nem sokkal a császár hűségére tért, és Esterházy és Pázmány Péter szűkebb köréhez csatlakozott, később katolizált.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dávid Zoltán: Telegdy Anna (1591-1635) ismeretlen versei. Irodalomtörténeti közlemények. 1998/1-2. sz. 240-249. p.

ForrásSzerkesztés

  • Nyáry Zsigmond: Nyáry de Bedegh et Berencs. Hét évszázad történetéből. (Sajtó alá rend. Legeza László, a táblákat szerk. Wettstein János. Budapest, 2004)