Obál Béla (Vashidegkút, 1882. május 17.Bécs, 1951. július 25.) szlovén származású magyar történetíró, teológia tanár, újságíró.

Obál Béla
Obál Béla fényképe
Obál Béla fényképe
Született 1882. május 17.
Vashidegkút
Elhunyt 1951. július 25. (69 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történetíró, történész, pedagógus, újságíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Obál Béla témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

A történelmi Vendvidéken született (ma a Muravidék) evangélikus családban, a Muraszombattól északnyugatra fekvő Vashidegkúton (ma Cankova, Szlovénia), Pável Ágoston szülőfalujában, akinél négy évvel volt idősebb.
Tanulmányait 1901 és 1905 között Eperjesen folytatta, majd két évig külföldön közt a szászországi Halle an der Saale városában tanult, ahol annak idején a magyarországi szlovén evangélikusok könyveket jelentettek meg. 1907-től az első világháború végéig Eperjesen teológia tanár, illetve a jogász és teológus osztály elnöke. 1909-ben rövid időre visszatért Halléba, ahol bölcsészetdoktorátust szerzett, s tanítósága alatt összesen két évet töltött külföldön
Károlyi Mihály miniszterelnöksége alatt kormánybiztosi és főispáni tisztséget viselt (utóbbit 1919. január 21-étől) Vas vármegyében, s részt vett annak a tervezetnek az előkészítésében, amely egy kulturális alapon működő szlovén (vend) megyét akart létrehoz Vas és Zala megye területén. 1919-ben a kommunista hatalomátvételt követően is posztján maradt, majd Budapesten egyetemi tanári állást kapott. Muraszombatban nemzetiségi biztosként tevékenykedett, de mivel nem tartózkodott mindig itt, ezért helyette a feladatokat Tkálecz Vilmos látta el. Obál és Tkálecz felügyelték a kommunista szervezet kiépítését a Vendvidéken, valamint a védekezésre próbáltak felkészülni, mivel a Muraközből ellenséges jugoszláv erők sorakoztak, fel melyek el akarták foglalni a területet. A védekezés megszervezésében igen eredményesen jártak el.
A Vendvidéki Köztársaság kikiáltásakor nem tartózkodott Muraszombatban, s nem csatlakozott soha se Tkáleczhez, hanem látogatást tett Mikes János szombathelyi püspöknél, akit felkért, hogy segítsen helyreállítani a rendet a Vendvidéken.
A Tanácsköztársaság összeomlása után Ausztriába emigrált és Bécsben élt, ahol egy hírlapnál dolgozott és történeti munkákat írt német és magyar nyelven.

Írói munkásságát már 1915-ben elismerte a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, amely választmányi taggá tette.

MunkáiSzerkesztés

  • Franz Rákóczi II. und sein Freiheitskampf… (Halle, 1907)
  • Hungarica Vitebergensia. (Uo. 1909.) (MEK)
  • Die Religionspolitik in Ungarn… während der Regierung Leopold I. (Uo. 1910)
  • Deprecatioi beszéd. (Eperjes, 1911)
  • Az egyház és a városok a reformáció előtt. (Uo. 1914)

ForrásokSzerkesztés