Mikes János (püspök)
Gróf zabolai Mikes János (Zabola, 1876. június 27. – Répceszentgyörgy, 1945. március 28. vagy 1945. március 29.) római katolikus pap, szombathelyi püspök 1911–1935 között.[3]
| Mikes János | |
 | |
| Született | 1876. június 27.[1] Zabola[1] |
| Elhunyt |
Répceszentgyörgy[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Mikes Benedek |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Innsbrucki Egyetem (–1899) |
| Sírhelye | Sarlós Boldogasszony-székesegyház |
| szombathelyi püspök | |
 | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Pappá szentelés | 1899. június 29. |
| Püspökké szentelés | 1912. január 7. |
| Szentelők |
|
| Hivatal | Szombathelyi püspök |
| Hivatali idő | 1911–1935 |
| Elődje | István Vilmos |
| Utódja | Grősz József |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mikes János témájú médiaállományokat. | |
Pályafutása
szerkesztésA tekintélyes arisztokrata gróf zabolai Mikes család sarja. Apja, gróf zabolai Mikes Benedek (1819–1878) Ferenc József szárnysegédje, anyja Sophie Moser (1839–1921) volt.[4] Édesapját kétéves korában elvesztette, így neveltetéséről édesanyja gondoskodott. Középiskoláit Kalksburgban végezte, később a teológiát az innsbrucki papi szemináriumon végezte el, 1899. június 29-én szentelték pappá.[3]
1899-től Gyergyóalfaluban volt káplán, majd Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök 1901-ben plébánossá nevezte ki, de már öt év múlva áthelyezte Székelyudvarhelyre,[3] ahol egyúttal a telegdi főesperesség esperese is lett.
Püspöki pályafutása
szerkesztés1911. november 15-én Ferenc József király kinevezte – István Vilmos püspök halála után – a Szombathelyi egyházmegye élére, a pápai megerősítésre december 16-án került sor. 1912. január 7-én[5] szentelte püspökké Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök, Fischer-Colbrie Ágoston kassai és Várady Lipót Árpád győri püspök segédletével.
Püspöki tevékenysége kezdetén megalapította az Egyházmegyei Takarékpénztárt és 1913. március 1-jével napilappá fejlesztette a Szombathelyi Újságot. Új plébániákat alapított, főként Zalában. Szombathelyre, szülővárosába hozatta Szent Márton ereklyéit, a szombathelyi székesegyház külsejét pedig helyreállíttatta. Az első világháború kitörése után a répceszentgyörgyi püspöki nyaralóban hadikórházat rendezett be[3] és két ízben is személyesen ellátogatott a frontvonalon harcoló magyar katonákhoz: először 1917 júniusában a keleti frontra, majd 1918 szeptemberében az olasz frontra.
Az őszirózsás forradalmat követően, 1919. február 27-én „ellenforradalmárként” a celldömölki bencés apátságba internálták, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után a budapesti gyűjtőfogházba szállították.[3] Innen megszökött és a Nemzeti Hadsereg budapesti bevonulásáig bujkált; augusztus 20-án tért vissza híveihez.[3]
A Horthy-korszakban legitimistaként fontos szerepe volt IV. Károly király visszatérési kísérleteiben. 1921. március 31-én a szombathelyi püspöki palotában látta vendégül az uralkodót.[3][6] Az egyházfő tevékenysége nem volt példa nélküli: Szombathelyen ő volt a konzervatív legitimista keresztényszocialista szervezkedés mentora. Ugyancsak mentorálta és – képességeiben bízva – zalaegerszegi plébánossá nevezte ki a szintén legitimista Pehm Józsefet is, aki később Mindszenty József néven az esztergomi érsekségig emelkedett.
Püspöksége alatt Kőszegen fiúinternátus és verbita missziós központ, Szombathelyen az Annuntiata Nővérek anyaháza és a szalézi atyák intézete, Zalaegerszegen ferences rendház és a Notre Dame nővérek nevelőintézete létesült. Püspöki időszakának legkiemelkedőbb eseménye az 1927-es egyházmegyei zsinat volt,[3] melynek legfontosabb eredményeként az egyházmegye területén új plébániákat és lelkészségeket hoztak létre. Megromlott a kapcsolata azonban a káptalannal, s személy szerint Rogács Ferenc kanonokkal. Ez az egyházi vagyon elszámolása körüli vita végül egyik fő oka volt egészségi állapotában való romlásának és püspökségéről való lemondásának.[7]
1935. december 31-én nyugállományba vonult, XII. Piusz pápa 1939-ben selimbriai címzetes érsekké nevezte ki.[3] 1945. március 28-án – a szovjet Vörös Hadsereg bevonulása közben – répceszentgyörgyi nyaralójában érte a halál. A szombathelyi székesegyházban temették el.
Emlékezete
szerkesztés- Egy, a templom déli homlokzatára kihelyezett emléktáblából és egy mellette felállított kopjafából álló emlékhely őrzi az emlékét Répceszentgyörgyön, pihenésének kedvelt helyszínén, ahol élete utolsó napjait is töltötte.
Művei
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Magyar Katolikus Lexikon. Magyar Katolikus Lexikon . Szent István Társulat, 1993 (Hozzáférés: 2019. június 22.)
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. február 5.)
- ↑ a b c d e f g h i j Magyar katolikus lexikon IX. (Meszr–Olt). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2004. ISBN 963-361-626-3
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
- ↑ más forrás szerint január 1-jén (Magyar katolikus lexikon IX. (Meszr–Olt). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2004. ISBN 963-361-626-3 )
- ↑ Pápa és Vidéke 1923-1944 Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)1921-04-01 / 73. szám
- ↑ Bakó Balázs 2013: Gróf Mikes János, a szombathelyi egyházmegye püspöke
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Archbishop János Mikes, Catholic-Hierarchy (angol)
- Varga János: Mikes püspök fogsága; Martineum Ny., Szombathely, 1921
- Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről; szerk., jegyz., utószó Soós Viktor Attila, fotóvál., tan. Bakó Balázs; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2009 (A Magyar Nyugat történeti kiskönyvtára)
- Tanulmányok gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről; szerk. Bakó Balázs, Pál Ferenc; Martinus, Szombathely, 2015 (Géfin Gyula kiskönyvtár)
| Előde: István Vilmos |
Szombathelyi püspök 1911–1935  |
Utóda: Grősz József |
