Orhei

város Moldovában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 16.

Orhei (vagy magyarosan: Várhely, esetleg Őrhely, ukránul és oroszul: Oргеев, Moldáv nyelven: Oрхей, jiddisül: Uriv, אוריװ) város Moldovában.

Várhely, Őrhely (Orhei, Oрхей, Oргеев, Uriv)
Várhely, Őrhely címere
Várhely, Őrhely címere
Várhely, Őrhely zászlaja
Várhely, Őrhely zászlaja
Közigazgatás
Ország Moldova
TartományOrhei
Alapítás éve1554
PolgármesterVitalie Colun
IrányítószámMD-3500
Körzethívószám235
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség21 065 fő (2014)[1]
Népsűrűség33500 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság68 m
Terület14,02 km²
IdőzónaEET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 22′ 59″, k. h. 28° 49′ 23″47.383056°N 28.823056°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 59″, k. h. 28° 49′ 23″47.383056°N 28.823056°E
Várhely, Őrhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Várhely, Őrhely témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Dnyeszterbe ömlő Reut folyó bal partján, Moldova fővárosától Kisinyovtól 46 km-re fekvő város.

Története

szerkesztés

A moldvai keleti végvárakban Dnyeszterfehérvár, Várhely, Csöbörcsök és más moldvai várakban, véghelyeken a moldvai vajdák környezetében a különböző történelmi korszakokban jelentős magyar katonai népesség élt.[2] Várhely a Hunyadi János által kiépített végvárrendszer része volt.[3] Régi magyar neve Őrhely vagy Várhely.

Az akadémiai történetírásunk szerint a moldvai magyarok első csoportjai többségükben Erdély északi részéről az Árpád-korban vándoroltak ki, és számuk a XIII. századtól, amikor a Moldvai Fejedelemség a Magyar Királyság hűbérese volt, gyarapodott. E vélemény szerint azért nevezik a keleti magyarságot csángónak, mert »elcsángáltak«, vagyis kirajzottak a Kárpátokon belülről, s ezzel folyamatosan, a XVIII. századig sokasították Moldva magyar népességét. E véleménnyel szemben más történetírók, a moldvai magyarság középkorban folyamatos magas számának ismeretében és a magyar eredetű földrajzi nevek alapján állítják, hogy jóval Árpád népének hazaköltözése előtt jelentős magyar lakossága volt a keleti területeknek. Sok magyar történész egybehangzó véleménye, hogy a Prut és a Szeret folyók között fekvő egykori Kumánia, a későbbi Moldva, javarészt magyar lakosságú volt. E szerint a csángók sem „elcsángáltak”, hanem eredetileg is itt éltek, magyarul beszéltek és a későbbi, Kárpátokon belülről jövő, székely kiáramlással erősödtek. A kettős honfoglalás elmélete szerint a VI. században már biztosan éltek itt magyarok. Később, az Árpád-korban, a magyar közösségeket erősítette az ide telepített magyar gyepűőrök serege, ők újabb önálló településeket hoztak létre. Ez az egyik magyarázata a »csángó«  őr, és a »csángál«  őrjárat szavak jelentésének.
Faragó Imre – Sokrétű térképészet II. könyv: Domborzat- és tájábrázolás – 9. A történeti-földrajzi és néprajzi tájrendszer[4]

További információk

szerkesztés