Főmenü megnyitása

Pécsi József (fotóművész)

magyar fotóművész

Pécsi József, született Goldberger József (Budapest, 1889. április 1.[1] – Budapest, 1956. október 7.) fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár.

Pécsi József
Született Goldberger József
1889. április 1.
Budapest
Elhunyt 1956. október 7. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Balázs Rózsa Róza
(h. 1929–1956)
SzüleiGoldberger Sámuel
Schmutzer Teréz
Foglalkozása fotóművész,
fényképészeti szakíró,
pedagógus
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécsi József témájú médiaállományokat.

1889-ben született, Pécsi József egy személyben fotóművész, aranykoszorús fényképészmester, szakíró, szaktanár, műgyűjtő volt – mindegyikből a legjobb. Amihez hozzányúlt, arannyá változott kezei között.

TanulmányaiSzerkesztés

Abban a fotográfiai stílusban nevelkedett, képződött, ami a századforduló körül formálódott ki. Ez a piktorializmus: festőies, lágy rajzú képek, nemeseljárások, lágy kontúrok. Fiatal korában a Müncheni Fotográfiai Akadémián tanulta a fényképész szakma rejtelmeit. A külföld először 1911-ben figyelt fel rá, amikor a fényképészeti akadémián kitüntetéssel végezvén, megkapta a legrangosabb német szakfényképészeti kitüntetést, a Dührkoop-érmet. Ekkortól kezdve folyamatosan érkeztek címére a rangosabbnál rangosabb elismerések, díjak.

PályájaSzerkesztés

Az 1920-as évekre a festőies fotográfia elhalványul, kikopni látszik. Ő is tagja annak a csoportnak, akik egy teljesen új stílust gyakoroltak és akartak „meghonosítani”. Ez volt az Avantgárd. Pécsi ennek a csoportnak aktív tagja volt, megalapította és formálta ezt a stílusirányzatot. 20-30-as évekre nagymenő, híres portréfotós-, meghatározó személyisége lett a közéletnek.

1913-ban megalapította a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskolájában az első állami és hivatalos fényképész szakot, és a szak középfokú oktatását. Ez ma a Képzőművészeti Gimnázium, amelyet Mária Terézia alapított és a Török Pál utcában található. Ez egy művészetorientált és erős múlttal rendelkező iskola. 1920-as években eltanácsolták Pécsit a tanítástól, majd az 1940-es években visszahívták. Az ő munkássága alatt kezdett el beindulni a reklámfényképezés, megjelenik a fotó a reklámban. Pécsi foglalkozott vele először, és rögtön magas szinten. Végletekig leegyszerűsítette a témát és csak a tárgy maradt. Ezek a képek mindig nagyon ütősre sikerültek és könnyen gyorsan olvashatóak voltak. A fényképen megjelenik a tárgy a maga valójában, nagyon fontos a vizualitás és a mondanivaló. A tömegtermelés miatt, nagyban segíti ill. motiválja a vásárlót, hogy melyiket válassza a sok termék közül. Több műfajban is helyt állt, pl.: reklám, portrék (hírességek), aktfotók, csendéletek, tájak (avantgárd stílusban, amelynek főbb jellemzői: borotvaélesség, anyagszerűség, fény-árnyék kompozíciók).

A Fény kiadásában 1916-ban megjelent A fényképező művészete című könyve, mely két további kiadást is megélt. 1930-ban megjelent Photo und Publizität című reklámkönyve.

A második világháború alatt bujkálnia kellett, 1945 után nem találta helyét az új rendszerben, teljesen elszegényedett. Az 1950-es években igazolványképeket készített a belügyminisztériumi dolgozóknak. 1956-ban hunyt el betegség miatt.

ÚjításaiSzerkesztés

 
Pécsi József sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 17B-8-38.

Sok nyelven jól beszélt, nagy műveltségre tett szert, a polgári világnézetet képviselte (jó család, jó életmód). Tudásszomja mérhetetlen volt, mindent magába szívott, minden érdekelte. Saját nemeseljárást fejlesztett ki, ez volt a PEJO. Ez a 19. különleges nyomtatásos nemeseljárás. Az új stílusú fotográfia szellemében remek képeket készített, mesterként művelte az összes nemeseljárást. Híresek a II. világháború előtt készített aktjai, és neves emberekről készített portréi: Bartók Béla, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Egry József, Pablo Casals, Anna Pavlova, Nyizsinszkij. A 60 éves Rákosi fotózására is őt hívták. A Deutsche Kunst és az angol Studio közölte munkáit.

Elismert értője volt a műtárgyaknak is. Sokfelé utazott, s valódi szakértelemmel gyűjtötte a 18. századi francia bútorokat, festményeket, textileket. Két korabeli hárfának is a tulajdonosa volt, az egyik az Iparművészeti Múzeum, a másik az MTA Zenetörténeti Múzeum tulajdona lett.

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja Goldberger Sámuel pécsi születésű könyvelő, édesanyja Schmutzer Teréz volt. 1929. november 2-án Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Balázs Márton és Goldstein Sarolta lányával, Rózsa Róza iparművésszel.[2] Felesége Rozika mindig mellette volt, és hogy férje munkásságát továbbvigye, megalapította a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, amelyet fiatal tehetségek kapnak évente.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés