Pandeli Cale
Pandeli Cale (nevének ejtése pandɛli t͡salɛ; Görice, 1874. március 28. – Szaloniki, 1923. augusztus 3.) albán politikus. Az albán nemzeti függetlenségi mozgalomnak, majd a nemzetállammá válás politikai közéletének egyik meghatározó alakja, 1912–1914-ben Albánia első mezőgazdasági minisztere volt.
Pandeli Cale | |
Született | 1879. március 28. Korça |
Elhunyt | 1923. augusztus 5. (44 évesen) Szaloniki |
Állampolgársága | albán |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége | az albán nemzetgyűlés képviselője |
Albánia 2. közmunkaügyi minisztere | |
Hivatali idő 1913. március 30. – 1914. január 22. | |
miniszterelnök | Ismail Qemali |
Előd | Midhat Frashëri |
Utód | Prenk Bibë Doda |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja
szerkesztésCsaládja kisgyermekkorában kivándorolt és Egyiptomban telepedett le. Középiskolai tanulmányait egy francia oktatási nyelvű alexandriai iskolában végezte el. 1900-ban Bukarestbe költözött – ahol szintén nagyszámban éltek albán emigránsok –, majd 1904-ben visszatért szülőhazájába, Albániába, s kereskedelmi tevékenységbe kezdett. Emellett Themistokli Gërmenjivel és Midhat Frashërivel Szalonikiben megalapították az Ortodox Liga (Lidhja Orthodokse) néven ismert nacionalista albán titkos szervezetet, amelynek 1909-ben Cale lett a vezetője.
Az 1910 és 1912 közötti Porta-ellenes fegyveres felkelések idején saját szabadcsapata élén harcolt Korça vidékén, bár egyes kortársai utóbb ütközetekbe nem bocsátkozó, katonai látszattevékenységgel vádolták Cale gerillaalakulatát. 1912. november 28-án részt vett a vlorai nemzetgyűlésen, ahol a megjelentek kikiáltották Albánia függetlenségét. A november 29-én felálló, Ismail Qemali vezette ideiglenes kormányban Cale mezőgazdasági miniszteri kinevezést kapott (tárcája irányította az ipari és kereskedelmi ügyeket is), majd 1913. március 30-án a közmunkaügyi minisztérium vezetését vette át Midhat Frashëritől. 1913 szeptemberében egészségügyi kezelések céljából a svájci Lausanne-ba utazott. 1914 januárjában, a Qemali-kormány felbomlását követő időben utazott haza Albániába, s bekapcsolódott a dél-albániai területekre behatoló görög csapatok elleni harcba. 1914. június 9-én létrehozott, majd elnökként irányított egy a harctéren megsebesült katonákat támogató bizottságot.
Ezt követően az első világháború éveit emigrációban töltötte Svájcban, Ukrajnában, Bulgáriában és Franciaországban. Az 1919-es esztendő már ismét Albániában találta Calét. 1920. május 15-én egyike volt a görög–albán államhatárt rögzítő kapshticai protokoll aláíróinak, és még ugyanabban az évben Korça prefektusává nevezték ki. 1921 februárjától haláláig tagja volt a lushnjai kongresszust követően felálló új albán nemzetgyűlésnek. Szaloniki kórházi kezelése idején halt meg.
Források
szerkesztés- Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. 34. o. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. 335., 340. o. ISBN 978-963-284-176-2
- Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. 6. o. ISBN 9789994356225
- Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. 70–71. o. ISBN 978-1-78076-431-3